Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

2, évi július hó 31-én, hétfőn. 136 A nemzetgyűlés 33. ülése 192 Kiss «Menyhért : A legnagyobbfoku terror volt ! Rakovszky Iván belügyminister : Én a magam részéről leszögezem, hogy minden tisztviselőnek joga van oda szavazni, ahova akar. Minden tisztviselőnek abszohite joga van ahhoz, hogy ahhoz a párthoz csatlakozzék, amelyikhez neki tetszik. Rainprecht Antal : De ? Rakovszky Iván belügyminister: Egyet azonban elvárhatunk a tisztviselőktől. A tiszviselő ne agitáljon, a tisztviselő ne exponálja magát, a tisztviselő ne izgasson, ne keltsen hangulatot elsősorban az ellen a kormány ellen, amelynek ő fegyelemmel és engedelmességgel tartozik. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől és a baloldalon.) Es, t. Nemzetgyűlés, a kormány végeredményben nem állapithat meg minden egyes visszaélést. Én nem mondom, hogy itt-ott talán elő nem fordult, hogy egyes tisztviselő feszélyezve érezte magát hivatali felsőbbsége által nemcsak abból a szempontból, hogy a választási agitációban ne vegyen részt, de^ abból a szempontból is, hogy ide vagy amoda szavazzon-e. De azokat az eseteket — pedig igen szórványosan voltak — ahol a hivatali felsőbbség szükségesnek látta, hogy panaszt tegyen és intézkedést kérjen egyes tisztviselők ellen, panaszt tegyen azzal az indokolássá], hogy az illetők exponálták magukat. sőt nemcsak exponálták magukat, hanem nyíltan agitáltak is a kormány ellen, ezeket az eseteket én meg is tudom védelmezni. Ez; nemcsak esztétika kérdése, ez a tisztviselői kar fegyelmének kérdése is. (Igaz ! Vgy van ! jobb felől és a középen.) És abban az egynéhány esetben, — igazán mindössze háromnégy esetről van szó — ahol valóban előfordult az, hogy intézkedés kéretett a felsőbbség részérő] egyes tisztviselők ellen azért, mert a választások alatt inkorrektül viselkedtek, csak akkor tekintem komolynak a panaszt és csak akkor tartok szükségesnek további lépéseket, ha csakugyan erről van szó, ha az illető tisztviselő olyan messze ment, hogy viselkedése és magatartása a tisztviselői fegyelemmel és a hivatali renddel ellentétbe került. Egyéb úgynevezett bosszúkat a kormány semmiféle körülmények között nyakorolni nem fog. T. Nemzetgyűlés ! Ezekkel a kormány és a kormányközegek által állítólag véghezvitt atrocitásokkal szemben van az atrocitásoknak egy másik, még pedig eléggé bőséges csoportja, amelyért nem a kormány tehető felelőssé, hanem inkább az ellenzéki képviselő urak és az ellenzék vezérei. T. Nemzetgyűlés ! A választási kampány után szükségesnek véltem, hogy egy statisztikát készítsek, amelyből kitűnik az, hogy mekkorra is ezeknek a különböző oldalakról, jobbról és balról elkövetett atrocitásoknak a száma. És most, hogy a kormány úgynevezett atrocitásaira egy kis világot vessek, bátor vagyok felolvasni a következő számokat (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) : Feloszlatott gyűlés az egész választási kampány alatt mindössze 67 volt ; ezzel szemben a máris büntetőjogilag üldözött izgatási esetek száma 411 volt. Tehát 411 izgatási esetet állapított meg a nyomozás, amelyek persze részben gyűléseken, részben gyűléseken kivül történtek, de legnagyobb részt gyűléseken, mert hisz az izgatás tényálladékához a gyülekezet jelenléte hozzátartozik és a 411 közül mindössze 67 esetben oszlatta fel a hatóság a gyűlést. Alig-alig birom tehát elképzelni, hogy a gyülésfeloszlatás esetei között olyan nagyon sok igazságtalan, vagy indokolatlan fordult volna elő. (ügy van! jobbfelől.) Sajtótermék elkoboztatott mindössze 91 esetben, mint mondottam, az esetek legnagyobb részében azért, mert tartalmuk meg nem engedhető volt, másik részében azért, mert az előzetes hatósági bejelentést az illetők elmulasztották. Ez megint az a forradalmi mentalitás, amelyből nem tud ez a szerencsétlen ország kilábalni. Elő van írva, hogy ha nyomtatványt terjeszteni akarok, be kell mutatni a törvényhatóság első tisztviselőjénél és ime, ennek a kis, jelentéktelen, nagy fáradságot nem is kivanó intézkedésnek nem hajlandó alárendelni magát a közönség, Isten tudja miért, csak azért, mert egy ilyen bizonyos forradalmi, bizonyos betyáros temperamentum fejlődött ki nálunk, amely azt mondja, hogy ha a kormány elrendelte, ha a kormány ilyen, vagy olyan intézkedést hozott, annak nem rendelem alá magamat, mert abban zaklatást látok. DE hogy áttérjek á legfontosabb esetekre, a személyes szabadság korlátozásának eseteire, itt is nagyon érdekesen alakul a statisztika. Az egész választási kampány alatt előállítás történt 147 esetben. Aki künn járt a kerületekben és ismeri a magyar ember választási mentalitását és szilaj ságát, azt hiszem, maga is be fogja látni, hogy ez a szám már magában véve sem túlságosan magas, ha az összes kerületekben a három hónapig tartó választási küzdelem alatt mindössze 147 esetben történt előállítás. Hébelt Ede : Teljesen téves szám ! Rakovszky Iván belügyminister: A 147 előállítás közül — és most méltóztassék idefigyelni -— 73 esetben állapíttatott meg hivatalból üldözendő bűncselekmény, tehát ahol a rendészeti hatóság csak az illetők igazoltatása, vagy izgága magaviseletének megakadályozása céljából vezettetett elő valakit, az az összes előállítási eseteinek csak a fele volt, a másik fele pedig olyan esetekben történt, amikor valóban büntetőeljárás tétetett folyamatba. Itt tehát közigazgatási atrocitásról, vagy a rendészeti hatóságok erőszakoskodásáról alig lehet szó. Azonban a hivatalból üldözendő bűncselekmények miatt ideiglenesen őrizetbe vett 73 egyén közül 43 ellen a bűnvádi perrendtartás rendelkezései alapján a letartóztatás is elrendeltetett, tehát még a bíróság is szükségesnek tartotta, hegy a nyomozás illetőleg a vizsgálat ideje alat t az illető őrizetben tartassék. Ha ezeket a számokat összevetjük, ha ebből a következtetést is levonjuk, akkor egyáltalán nem birom megállapítani azt, hogy ez alatt á választás alatt a hatósági közegek valami különös erőszakoskodással léptek volna fel.