Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-33
A nemzetgyűlés 33. ülése 1922. évi Julius hó 31-én, hétfőn. 129 nem csak köztudomású dolgokra hivatkoznak. Ha visszaélések vannak, akkor az uraknak lionpolgári és elsősorban képviselői kötelességlik ezeket a hatóság tudomására hozni. Tessék végre konstruktív munkát folytatni és a visszaélések ellen annak rendje és módja szerint fellépni, de az esetleges vagy állitólagos visszaéléseket ne tessék hangulatkeltésre felhasználni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Barthos Andor: Tudni akarjuk, kik azok a visszaélők ! Rakovszky Iván belügyminister : A harmadik elvi tévedés az internálás kérdésében az, hogy az igen t. képviselő urak egy része ennek tisztára humanitási oldalát látja, igy fogja fel és arról beszél, hogy az internálás eszközével való élés egyesekkel szemben, egyesek exisztenciájával, egyesek jólétével, egyesek családjával szemben bizonyos kellemetlen következményekkel jár. Ezt abszolúte elismerem, de hiszen a kormányzás, a közigazgatás, a rendészet állandóan avval jár, hogy az egyes állampolgárokra bizonyos terheket ró, magánéletüket indokolt esetben bizonyos fokig befolyásolja, sőt hátrányosan befolyásolja. Ha a büntető biróság büntetést szab ki, ezzel is a humanitása ellen, jó szive ellen cselekszik. Ha a közigazgatás — kegy hirtelenében egy példát mondjak — a gorombáskodó, vagy taksán felül követelőző bérkocsist megfosztja hajtási igazolványától, akkor is bizonyos fokig kegyetlenséget követ el ; ha az árvaszék az erkölcstelen anyától elveszi gyermekét, akihez esetleg szive teljes melegével ragaszkodik, szintén kegyetlenséget követ el, de hiába, a rendészet, a közigazgatás, a kormányzás gyakran von maga után ilyen apró kegyetlenségeket ; a kormányzat vezetésére vagy a közigazgatás végrehajtására hivatott szerv vagy közeg gyakran kénytelen erőt venni jő szivén, mert ha ezt nem teszi meg, nem teljesiti helyesen a maga hivatását, (ügy van ! jobbfelöl.) Az az álláspont, hogy a kormányzatnak nincs joga bizonyos kényszerintézkedéseket tenni, az az álláspont, hogy kritika alá kell vonni és meg kell szüntetni minden olyan állami intézkedést és állami intézményt, amely esetleg a közönségre nézve hátrányos, amely a közönségnek bizonyos kellemetlenséget okoz, semmi egyéb, mint az állami életnek, az állami rendnek, kormányzati rendnek teljes negációja. Ilyen intézkedések elismerése nélkül állami rendet, társadalmi rendet fentartani teljesen lehetetlen. Pikler Emil : Ez a cárizmus álláspontja ! Rakovszky Iván belügyminister: Épen a legújabb időben, az utolsó évtizedekben tapasztaljuk minden oldalról az izgatásnak, a kormányzat kritikájának ezt a negativ, ezt az állami rendet és állami életet tagadásba vonó formáját. Igen tisztelt uraim, szűnjék meg végre... (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Az internálás !) az állami fegyelem, az állami rend és az állami intézkeNEMZETGYULËSI NAPLÖ. 1922—1926. — III. KÖTET. dések elleni álLandó izgatás ; szűnjék meg végre a közönségnek olyan irányban való nevelése, hogy minden kényszereszköz, amelyet az állam vagy annak valamely közege a közönséggel szemben igénybevesz, jogtalanság, erőszakoskodás, mert addig, am ig a publikum lelkében a fegyelem és az állami renddel szemben való abszolút diszciplinának az érzése - ismét kifejlődni nem fog, igenis kénytelenek vagyunk az ország rendjét rendkivüli eszközökkel és teljes eréllyel fentartani. Ha az internálás kérdését a maga fejlődésében végig tekintjük, az első internáló rendelet a háború alatt hozatott, hozatott pedig tisztára abból a célból, hogy azok az egyének, akik múltjuknál, politikai felfogásuknál vagy pillanatnyi maguktartásánál fogva a hadi érdekekre és az állam hadierejének érdekére veszélyeseknek mutatkoztak, a közéletből és működési terükről eltávolíttassanak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az 1920 : VI. te. azokat a rendkivüli intézkedéseket, amelyek háború esetére hadi érdekből voltak igénybevehetők, kiterjesztette arra a térre, ahol az ország rendjéről és biztonságáról, valamint külpolitikai érdekeiről van szó. Amikor az internálásoknak az alkalmazása a tisztára hadi érdekek teréről az ország belső rendjének terére is kiterjesztetett, nézetem szerint szükségesnek mutatkozott volna ennek a kérdésnek a részletekbe jobban belemenő szabályozása és talán hiba volt, hogy az annak idején meg nem történt. Az első internáló rendeletek teljes diszkréciót hagytak a közigazgatási hatóságoknak az internálás kérdésében és csak jóval később következett be ezen a téren némi javulás. Röviddel ezelőtt kiadatott az 1922. évi 3000. számú rendelet, mely, igenis, bizonyos irányelveket állapitott meg, bizonyos taxativ felsorolásokkal határolta körül a közigazgatási hatóságoknak az internálás terén való jogkörét. Ezen az alapon most már az internálás elrendelése tisztára a belügyminister részére van fentartva és más internálást nem rendelhet el, mint az alsófoku hatóságok javaslatai alapján a belügyminister, . , . Peyer Károly: De addig fogva tartják! Rakovszky Iván belügyminister : . .. ellenben szabályozva van az előzetes őrizetbevétel kérdése is, és pedig a következő esetekre van ez korlátozva : Propper Sándor : Az sem biztositék, csak a biróság! Peyer Károly (közbeszól). Elnök : Peyer képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Rakovszky Iván belügyminister: Előzetes őrizetbevételnek csak akkor van helye, ha volt terroristákról vagy agitátorokról van szó, vagy ha nyilt vagy titkos izgatással a magyar nemzeti állam rendjének megbontására törekszik valaki. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Már pedig azt 17
