Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
106 A nemzetgyűlés 32. ülése Ugyanez a munkáltató hozzátette még : ka a munkások nagy része májusban, júniusban és júliusban nem dolgozott volna a kommunizmus el]en, a koimp.unizm.us sokkal tovább tartott volna. Ellenséges magatartásuk különösen a vörös kádseregbe való sorozás alkalmával nyilatkozott meg. Nem. voltak hajlandók belépni és csak az erre kitört vörös terrornak engedtek. Nyomban a legnagyobb örömet tanúsították, amikor a kommunizmus elpusztult.« Urbanics Kálmán : Szokva voltak a lógáshoz ! Kuna P. András : A munkások kezében volt a fegyver ! Szabó István (sokorópátkai) : Ilyeneket olvas fel! Peidl Gyula : Ez a nemzetközi munkaügyi hivatal hivatalos delegáltjainak a jelentése, munkaadóktól szerezték be az információjukat. Urbanics Kálmán : Annak dacára abszurd az egész dolog, a tényeknek nem felel meg ! Peidl Gyula : Mindezek után kénytelen vagyok azt mondani, hogy igenis a bolseviki őrületéit főként az az uralom felelős, amely Magyarország sorsát a háborúig, a háború előtt és a háború alatt irányította. (Ügy van ! a szelsőbaloldalon.) Szabó István (sokorópátkai) : Amely most itt képviselteti magát ! Peidl Gyula : Ha ez az uralom nem lett volna annyira csökönyös, annyira elzárkózó a népjogok előretörésével szemben, hanem kellő időben gondolt volna arra, hogy a dolgozó népnek szót, befolyást, képviseletet engedjen az ország törvényhozásában; amelyet végtére munkájával mégis csak ő tart fenn, akkor ugyanúgy, amint a mai napig Ausztria és Németország hasonló nyomorúságos viszonyok között elkerülte ezt a szerencsétlenséget, ugy valószínűleg meg lett volna a lehetőség erre Magyarországon is. (Egy hang a jobboldalon : München !) De a munkásság Magyarországon érthető okokból el volt keseredve, egy több évtizedes küzdelemnek végén látta magát, amely küzdelemnek a világon semmi eredménye nem volt, ki volt taszítva az utcára, csak az utcán beszélhetett, sehol másutt meg nem hallgatták . . . Szabó István (sokorópátkai) : A moziban és a kávéházban ! Elnök : Sokorópátkai Szabó István képviselő urat kérem, ne méltóztassék örökösen közbeszóim és ne méltóztassék azt a látszatot kelteni, hogy a közbeszólás jogát ki méltóztatott sajátítani. Pikler Emil : Borban van az igazság ! (Derültség.) Beck Lajos : Nincs mindig borban az igazság ! Szabó István (sokorópátkai) : Kikérem magamnak ! Peidl Gyula: A demokratikus parlamentarizmus nagy fejlődési lehetőségeit nem volt alkalma a magyar munkásságnak megismerni és ez aztán a másik oka annak a sok bajnak, amely reánk zúdult, de az eredeti oka az az uralom, amely elejétől végig elzárkózott a munkásjogok elismerése elől, , , 922. évi július hó 28-án, pénteken. Szomjas Gusztáv : A munkásság maga közösítette ki magát a társadalomból ! Peidl Gyula : És ha ez igy van, akkor ne méltóztassék ezzel azt szembe vetni, hogy nem ez a makacs, elzárkózó uralom, hanem a magyarországi gazdasági liberalizmus volt az ok, amely a bolsevizmushoz vezetett. Én nem tudom, mit értenek az urak gazdasági liberalizmus alatt, de akármit értenek, Magyarországon nem lehetett szó gazdasági liberalizmusról, illetőleg csak egy egyoldalú gazdasági liberalizmusról lehetett szó. A munkások, a tömegek felé nem volt liberalizmus, a munkásoknak, a tömegeknek még ma sincs szakszervezeti szabadságuk ... Szomjas Gusztáv ; Hiszen elzárták a társadalomtól a munkást ! Peidl Gyula : ... a munkásságnak, a nagy tömegeknek még ma is a belügyminister úrtól kell kérni, hogy alapszabályokat kapjanak, ..." Urbanics Kálmán : Nemcsak a munkásoknak, hanem mindenkinek ! Peidl Gyula : Elég helytelen ! Urbanics Kálmán ; Miért ? Volt itt már titkos gyülekezés elég ! Peidl Gyula : Sehol Magyarországon kivül ez nem létezik. Van egy törvény, amely szabályozza az egyesülési jogot. Nem lehet rábízni ennek a hatalmas, nagy jognak a szabályozását a mindenkori belügyministerre, . . . Kuna P. András : A másik nemzeti alapon áll ! Peidl Gyula : . . . nem lehet rábízni ennek a hatalmas jognak a kezelését az alárendelt közigazgatási tisztviselőkre. Magyarországon ez a helyzet. (Zaj jobbfelől.) Urbanics Kálmán : A szakszervezetekre bízzák % Peidl Gyula : Magyarországon törvénybe volt iktatva a napi maximális 16 órai munkaidő az 1884. évi XVII. törvénycikkbe. Magyarországon sztrájkjog nem volt és nincs. Hát uraim, hol volt itt gazdasági liberalizmus ? Akik ezt felhozták, akik erre hivatkoznak, azok Magyarországot összetévesztik egy pillanatig Angolországgal. De Angolországban nem is került a sor bolsevizmusra. Az idő előrehaladottságára való tekintettel egészen távirati stílusban fogok még egyetmást elmondani, amit nélkülözhetetlennek tartok, nevezetesen mindenekelőtt azt, hogy csatlakozom ahhoz a határozati javaslathoz, amely a B-listásokra vonatkozó névjegyzéket a parlament elé kívánja terjesztetni azoknak az alapelveknek megállapításával, amelyek a B-listára sorolást irányították. Mert előttem fekvő aktákból azt kell hinnem, hogy nem objektiv alapon és nem a lehető igazságosság keretein belül állították össze a B-listákat. Van ugyanis a kezemben egynéhány okmány, amelyek azt igazolják, hogy valakit felvettek kisegítő fékezőnek 1913 júniusában azzal, hogy előmenetelre csak akkor számithat, ha minden tekintetben használható és buzgó alkalmazottnak bizonyul. A következő akta 1913 november 29-én egy kinevezési akta kalauz jelöltté, ami azt
