Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
A nemzetgyűlés 32. illése 1922. Pikler Emil : Csak fizikai undort válthat ki, semmi mást ! Peidl Gyula : De az ilyen természetű felszólalások mögött nem marad el az igen tisztelt belügyminister ur sem. Csak két vagy három nappal ezelőtt volt szerencsénk hallani, hogy a földmunkások szervezkedését pedig, mely a munka megzavarását, sztrájkot és nyolc órai munkaidőt jelent, nem lehet tűrni, s ezt ő nem fogja tűrni, önmagában véve egy ilyen kijelentés, amely Magyarország dolgozó lakosságának egy nagyon tekintélyes százalékát érinti, mert attól a szervezkedés lehetőségét kivan ja megvonni, egy ilyen kijelentés felelősségteljes helyről, megGyőződésem szerint, nemcsak nem szolgálja a békét és a békés munka lehetőségét, hanem alkalmas arra, hogy Magyarországnak a külföldön is ártson és a rossz hirnevét még öregbitse. (Mozgás a jobboldalon.) Erdélyi Aladár : Olvassák az indokolást is ! Peidl Gyula : Amellett meg kell állapitanom, hogy alapjában téves az az állitás, mintha a szakmai szervezkedés akárhol a munka megzavarását jelentené. Ennek uraim, az ellenkezője az igaz ! Urbanics Kálmán : A mostani vezetők mellett igen ! Peidl Gyula : Világszerte bizonyitja a tapasztalat, hogy minél fejlődöttebb és kiterjedettebb valamely ipari szakmában a szervezet, annál kevésbbé kerül sztrájkra a sor. Urbanics Kálmán: Más vezetőkkel igen! Rothenstein Mór : Majd Urbanicsot tesszük cda ! Urbanics Kálmán: Én nem megyek oda! Peidl Gyula : Nem azért, mert mis vezetők vannak, hanem azért, mert az ellenfél, a munkaadók tábora inkább mutat engedékenységet a munkássággal szemben, ha tudja, hogy az teljességében szervezve van. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Terrorizálni akarnak!) Ez a magyarázata ennek és nem a vezetőség ! Másrészt pedig meg kell nyugtatnom, a belügyminister urat, hogy senkinek sem jut eszébe a szociáldemokrata pártban, hogy a földmunkásoknál, pl. az aratási és ehhez hasonló munkáknál, mert annyi érzékünk nekünk is van egy ország gazdasági élete iránt, nyolc órai munkaidőről beszéljen. Rakovszky Iván belügyminister: Akkcrmiért tiltakoznak az ellen ? (Zaj.) Peidl Gyula : Ez közülünk senkinek sem. jut az eszébe. Rakovszky Iván belügyminister: Akkor rendben van. Peidl Gyula : Tehát sem az nem áll meg, hogy a szervezkedés sztrájkot jelent, sem az, hogy speciálisan a földmunkásoknál és speciálisan az aratási munkánál nyolcórai munkaidővel meg akarjuk akadályozni azt, hogy a termést betakarítsák. Urbanics Kálmán : Most nem ; előbb szervezkednek, azután akarják ! Pikler Emil : Mi ig akarunk kenyeret enni ! évi július hó 28-án, pénteken. 103 Kuna P. András: Mégpedig nemzetközi alapon ! (Derültség.) Peidl Gyula: Egy további ilyen szimptóma, amely nem. bennünket érint, mint pártot, indítvány, amelyet itt Eckhardt Tibor képviselő ur volt szives beterjeszteni, s amelyben nem. kevesebbet kivan, mint azt, hogy egy inditvány alapján minden birósági eljárás nélkül a nemzetgyűlés határozza el négy napilap megszüntetését. Nem hallottunk erre vonatkozólag véleményt sem az igen tisztelt kormány, sem a többség részéről. De engedjék meg nekem, hogy feltehessem, hogy ezt az indítványt pedig senki ebben a Házban nem. tekinti komolynak. (Ellenmondás jobbfelől. Egy hang a szélsőbaloldalon : Még Eckhardt sem !) Kószó István : Legfeljebb elkésettnek tekintjük ! Peidl Gyula : Tehát mégis akad valaki, aki azt komolynak tartja. (Mozgás a jobboldalon. Egy hang : Sokan vagyunk !) Annál szomorúbb ez, mert nemcsak egy képviselőről, hanem az állam egy funkcionáriusáról van szó, aki ezt az inditványt komolynak tudja tartani. (Zaj.) Egészen kongruens ezzel a javaslattal egy másik felszólalásnak az a része s ez Gömbös Gyula t. képviselő urnák a gondolata, amely szerint a nemzeti érdek szempontjából a jogi formák figyelembevétele nélkül kell itt a kormányzást vezetni. Ezek tulajdonképen azok a jelenségek, amelyek a szociáldemokrata pártnak itteni fogadtatását jellemzik. Ehhez még csak egy megjegyzést fűzök, nevezetesen azt, hogy az az Eckhardt-féle inditvány nemcsak politikai, jogi és morális szempontból érinti Magyarországot — már a benyújtása maga is — hanem egy olyan irányzatot szolgál, amellyel szemben valamennyiünknek össze kellene fognunk, tudniillik szolgálja a munkanélkülieknek lényeges fokozását. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nyilvánvaló ugyanis, hogy négy ilyen nagy lap előállitásásánál a legkülönfélébb munkáskategóriák vannak foglalkoztatva s ezek egy ilyen megszüntetés esetén munkájukat elvesztenék . . . Farkas István : Úgyis sok a munkaalkalom ! Peidl Gyula : ... és nem találnának kárpótlást abban, ha ennek következtében a konkurrens lapok talán néhány 100 példánnyal fel tudnák emelni. Én, sajnos, nagyon későn jutottam szóhoz, ugy hogy a rendelkezésemre álló idő azt teszi szükségessé, hogy csak a legfontosabb kérdésekre térjek ki. Miután azonban az eddigi vitában — amint Emiltettem — egészen kiváló szerepe volt annak a vádnak, hogy a szocialisták az okai mindennek, ami itt történt : háborúnak, forradalomnak, bolsevizmusnak, román megszállásnak és talán még a kurzus megszületésének is, (Derültség a szélsőbaloldalon.) azért kénytelen vagyok — ha röviden is —foglalkozni ezzel a kérdéssel, még pedig annál inkább, mert tulaj donképen az általam beterjesztett deklarációhoz fűzött szavaimhoz próbálja a legtöbb fölszólaló ezeket a vádakat hozzásimitani,
