Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. kisebb lett. 1916-ban a bevétel volt 25,700.000, 1921-ben-403,400.000 korona. Csak kerek összegeket mondok. Tehát 1921-ben pénzünk elértéktelenedése folytán . . . Halász Móric : A pénzhamisítás következtében. Rothenstein Mór : . . . az illetékeket emelni kellett, annak ellenére, bogy a taglétszám kevesebb, a bevétel magasabb. A táppénz 1916-ban 7,600.000 korona volt, a bevételeknek 28 0 / 0-a, 1921-ben 110,400.000 korona volt a táppénz, de a ' bevételeknek csak 27°/o-a. Tehát kevesebb táppénzt fizettek ki magasabb illetékek mellett,... Urbanics Kálmán: Egy százalékkal! Rothenstein Mór : ... mint akkor, amikor az autonómia ügyelt arra, hogy a hivatal az odaforduló tagokat miképen szolgálja ki. Erdélyi Aladár: Csak egy százalékkal lett kisebb ! Rothenstein Mór: Ugyanez az arány mutatkozik az összes segélyek kifizetésénél ós az összbevételeknél. Ebből az következik, hogy 1916-ban a segélyezésre forditott járulékbevétel összesen 71%-ot 1919/21-ben 58'5%-ot tett ki. Tehát a tagok rovására kevesebb, mint abban az évben, amidőn a munkások és munkáltatók paritásos alapon igazgatták a numkásbiztositást. Vagyis 48,400.000 koronát vontak el a segélyezésekből, amelyek a munkásokat illet volna meg. Összevonom azt az anyagot, amely erre a célra rendelkezésemre áll és csak egynéhány számot kivánok itt bemutatni, de ezekből is azt a tényt láthatjuk, hogy mig 1916-ban csupán 528.000, 1917 : ben pedig 1,199.000 korona volt az országos felesleg, addig 1921-ben az országos felesleg 70,600.000 korona. Ez kifelé óriási eredményt, befelé, a munkások felé óriási csalódást és nyomort jelent, ... Urbanics Kálmán : Egy percent az az óriási különbség ! Rothenstein Mór : . . . mert a törvény intenciója nem a tőkegyüjés, hanem a betegeknek minél hathatósabb támogatása, (ügy van! ügy van, a szélső baloldalon.) Mindezek az összegek gyógyászati segédeszközök, üdülőtelepek, fürdőtelepek használatának lehetővé tételére valók volnának, nem pedig arra, hogy a pénztár minél nagyobb eredményt mutasson fel. De meg is fogom mondani, honnan ered ez. A törvénynek van ugyanis egy rendelkezése, amely a többek között azt mondja, hogy a felesleg harmadrészének 10°/o-át a tisztviselőknek juttathatja az igazgatóság. Peyer Károly : À beteg munkáson keresnek. Rothenstein Mór : Addig, mig az autonómia ott volt, ezt a rendelkezést nem érvényesítette, hanem ezt a felesleget arra használta fel, hogy azokat a betegeket támogassa, akik a pénztártól segélyt már nem kapnak. E 70 millió harmadrészének 10%-a 1921-ben kitett 2,380.000 koronát és ezt az autonómia nélkül dolgozó igazgató urak bizony legnagyobbrészt maguk közt és NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — III. KÖTET, évi július hó 28-án, péntehen. 97 kisebbik részben a többi tisztviselő között osztották fel. Peidl Gyula; A kurzus szociálpolitikája! Rothenstein Mór : Ez a különbség az akkori és a mostani idő között. Ha pedig ma egy ott megforduló munkás a hivatalban panaszkodni mer, ha egy hangos szót mer szólni, az ott ülő hivatalnokok internálással fenyegetik. Azt mondják : Vegye azt, amit magának adtunk, mert baj lesz, megismerkedik Zalaegerszeggel. Ezt mi már megmondtuk akkor, amikor Bernolák volt a népjóléti minister, aki ankétre hivta az érdekelt feleket. Igen, tanácskoztunk, tudomásul vették azt, amit mi ott elmondottunk, de intézkedés nem történt, az igazságtalanságok tovább folytak és folynak és — amint mondottam — az illetékes személyiség, Vass József minister ur még ma is azt mondja, hogy nem adjuk meg az autonómiát, minden marad, ahogy van. El kell mondanom valamit a szakszervezetekről is, hogy megcáfoljam épen a túloldalról elhangzott vádakat, hogy a szociáldemokrata szervezetek, a szociáldemokrata munkások menynyire terrorizálnak a gyárakban és mennyire embertelenül bánnak a keresztényszociális munkásokkal. Mielőtt azonban erre rátérnék, meg kell emlékeznem elsősorban arról, hogy azokat a szakszervezeteket, amelyek a szakszervezeti tanács körébe tartoznak, már Tisza István gróf elismerte, A szakszervezeti tanács levéltárában van egy levél, Tisza István sajátkezű aláírásával, amelyben ő a szakszervezeteket igenis elismeri, és a szakszervezetek támogatásával kivallja a szociális bajokat orvosolni. Magyarországon el van ismerve a sztrájkjog is, meg van engedve, hogy a munkások akkor, ha a munkáltatókkal nem tudnak megegyezni, a munkát beszüntessék. De nem gondoskodott a bölcs magyar kormány egyúttal arról is, hogy megengedje azt, hogy sztrájkolni lehessen, .. Szomjas Gusztáv: Még a pénzt is adja hozzá ! Peidl Gyula: Azt mások kérik a kormánytól !. Rothenstein Mór:... hogy gyűjteni lehessen, hogy befizetni lehessen arra a célra, hogy sztrájk esetén a munkanélkülieket segélyezni, támogatni is lehessen. Ennek azonban nem az a következménye, hogy a munkásság nem rendelkezik sztrájkpénztárak felett, mert ennek dacára mégis gyűjtenek sztrájkcélokra, mert ha sztrájkolni kell, akkor a levegőből mégsem lehet megélni. Hogy ezt miért mondom el, majd később fog kiderülni. A szakszervezetek embereiről már a háborúban a legilletékesebb személyek ajkairól, magas katonai parancsnokoktól hallottuk, hogy épen a szakszervezetekben sorakozott munkások voltak a legjobb katoná-k, mert azok tudták azt, hogy mi az a fegyelem, tudták azt,... 13
