Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-20
4 A nemzetgyűlés 20. ülése 1922. évi július hó 13-án, csütörtökön. dachoz hozzáfűzi a maga megjegyzéseit, a saját, impresszióit, saját ferdítéseit. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Én fanatikus,, so vén érzésű magyar ember vagyok, és ha igaz volna az, amit a Szózat állit, revolvert vennék és főbe lőném magamat, mert hajlandó vagyok elvérezni egy igazságért és egy gondolatért. De ha én egy lapról azt állítom, hogy azt a magyar kormány fizeti, hogy annak fentaitásához a kormány pénzéből sokkal hozzájárul, hogy csak ugy tudja pengetni szomorú életét, akkor erre mégsem lehet az a válasz, hogy egy magyar nemzetgyűlési képviselőnek legbensőbb hazafias érzésből fakadó felszólalását és interpellációját ilyen aljas beállításban hozzák a magyar közvéleménynek tudomására. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Azért fizetik f) Felhoztam ezeket, mert személyes kérdésben e tárgyban nem szólalhattam fel ; várom a sajtóper eredményét és most bocsánatot kérek, hogy a Háznak türelmét üy módon igénybe vettem. Elnök : Határozathozatalnak a házszabályok értelmében helye nincs. Következik napirendünk szerint azi ndemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 2. 7) tárgyalása. Szólásra fel van jegyezve ? Bodó János jegyző : Horváth Zoltán ! Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! A parlamenti szokásoknak kívánok eleget tenni, amidőn az előttem szóló kereskedelemügyi minister urnák beszédére néhány megjegyzést bátorkodom tenni. örömmel üdvözlöm a kereskedelemügyi minister urnák azt a jó szándékát, amellyel a közgazdasági kérdéseket, illetőleg az ország közvéleményét megnyugtatni szándékozott és örömmel üdvözlöm azt a jó szándékát is, amellyel az országnak közgazdasági helyzetét javítani igyekszik. Sajnosán kell azonban megállapítanom, hogy ez a jó szándék csak jó szándék fog maradni, mert meggyőződésem szerint ahhoz, hogy helyes, és az országnak megfelelő közgazdasági politika inauguráltassék, szükséges jó belpolitika és szükséges jó külpolitika. Miután a jelenlegi kormány sem jó belpolitikát, sem jó külpolitikát nem folytat, azért vagyok bátor. kijelentem azt, hogy a kereskedelemügyi minister urnák jó szándékát siker nem fogja koronázni. Hogy mennyire szükséges közgazdasági életünk előbbre viteléhez a jó bel- és külpolitika, erre nézve, anélkül, hogy bővebben foglalkoznám a kereskedelemügyi minister ur felszólalásával, csak néhány megjegyzést leszek bátor tenni. Nem látom még a szándékát sem annak, hogy nemzetközi vonatkozásban az alaki és anyagi jog szabályoztassék ; nem látom a jogsegély-szerződéseknek megkötését, és nem látok gondoskodást arról, hogy úrikor kerülnek az elszakadt területen levő polgártársainknak itteni ügyei, valamint ittmaradt polgártársainknak az elszakadt területen levő ügyei az illetékes hatóság elé. Nem látok kormányintézkedést arra nézve sem, hogy a valutáris értékek eltolódása folytán előálló vitás kérdések hogyan és miként fognak rendeztetni a csonka ország és az utódállamok közt. A trianoni békeszerződésnek 231. és 254. §-a kilátásba helyez valami egyezséget, amely ezeket a valutáris eltolódásokat hivatva lesz rendezni, erre vonatkozólag azonban semmiféle intézkedést nem tett mindezideig a kormány. Eámutatok ebből kifolyólag egy lehetetlen helyzetre. A megszállott területen levő honfitársaink sokszor kölcsönt vettek fel budapesti intézetektől bekebelezésre, telekkönyvi biztosításra. Most mit csinálnak ezek ? Azt az összeget, amely az ő ingatlanaikra be van kebelezve, itt a budapesti bíróságoknál letétbe helyezik, itt a budapesti bíróságok, miután erre vonatkozólag semmiféle kormányintézkedés nincs, ezt bírói letétként elfogadják, bírói végzést hoznak, és ezzel a birói beutaló végzéssel az illetők megjelennek a megszállt terület telekkönyvi hatóságánál, azt ott bemutatják és a telekkönyvi hatóság az itteni pénzintézetek jelzálog jogát törli. Ebből azután az következik, hogy azokat a tartozásokat, amelyeket aranykoronákban vettek fel, a valutáris differencia folytán fillérekben fizetik. Ezek olyan lényeges dolgok és annyira érdeklik a közgazdaságot, hogy ezeknek sürgős megoldása nélkül, ugy gondolom, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatot sem lehet felvenni. Egyébként majd beszédem folyamán foglalkozni fogok még ugy a belpolitikát, mint a külpolitikát érdeklő kérdésekkel is. De mielőtt még beszédem fonalára rátérnék, bátor leszek a tegnapi nap folyamán felszólalt Zsitvay Tibor képviselőtársam felszólalására néhány megjegyzést tenni. Beszédének tenorja — néhány dologtól eltekintve — kifogástalan, örömmel hallottam azt a kívánságát, hogy a bűncselekményektekintetében nem szereti az általáncsitást, hanem, a konkretizálást, kívánja azt, hogy minden bűn a bűnhődést kövesse, nem híve az amnesztiának, mert ezt igy kívánja, szerinte is, a jogrend. Ez, t. Nemzetgyűlés, korrekt beszéd. De én, aki Kecskemétnek közvetlen közelében lakom, aki Kecskemét közállapotait ismerem, aki t. képviselőtársamnak ottani szereplését is ismerem, sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezeket a magasszárnyu. kijelentéseket minden kétkedés nélkül elfogadjam Hiszen — azt hiszem, — épen Kecskemétnek, az én igen t. képviselőtársam kerületének a legszomorúbb része van abban a jogrendellenességben, amely ellen küzdünk, és amely ellen mcst felszólalásában igen t. képviselőtársam is kikelt. Zsitvay Tibor : Nemcsak most keltem ki ellene ! Horváth Zoltán : Ha a kecskeméti választópolgárokat meg méltóztatnak kérdezni, kellő inform,ációt méltóztatnak kapni afelől, hogy Kecskeméten épen azok az egyének támogatták az igen t. képviselőtársamat, akik nagyon is rászorultak az amnesztiára és akiknek szereplése nagyon szomorú emlékeket hagyott a békés polgárok életében. Zsitvay Tibor : Csak nem azok vannak többségben, t. képviselőtársam ?
