Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

7-1 A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. évi július hó 15-én, szombaton. Szomjas Gusztáv: Ez gyanúsítás,, minden alap nélkül! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Bizonyítjuk is!) Györki Imre: Az első olyan lényeges esemény, amely talán megingatja ezt a felfogást, a most lefolyt orgoványi eset. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor talán meg lehet pillantani azt, hogy a kormány a jogrend felé törekszik és én merem remélni, hogy azon a megkezdett utón, amelyen a kormány elindult, a közel jövőben el fog jönni, ami talán sorrendben is következik, hogy előveszi azokat az egyéb atrocitásokat, amelyeket eddig nem vett elő; előveszi Somogyi Béla és Bacsó Béla munkástársaink meggyilkolásának bűncselekményét is. (Mozgás jobb felöl.) De szó volt itt arról is, az egyik képviselőtársunk fájdalommal emiitette meg, hogy ebben a nemzetgyűlésben ismételten hangok hallatszanak az emigráció kérdéséről is. Igenis, hangok hallatszanak és ezt a kérdést mi napirenden is tartjuk mindaddig, amig meg nem oldották. Nem kellene erről a kérdésről beszélni, ha a kormány beváltotta volna azokat az ígéreteket, amelyeket a múlt év december 22-én kiadott amnesztiás rendeletben beígért. Akkor, amikor az amnesztia rendelet a múlt év karácsonykor megjelent, a boldog emlékezetű Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister (Derültség bal felöl.) azt az Ígéretet tette, hogy az amnesztia rendelet lehetőséget ad arra is, hogy ezeknek az emigránsoknak ügyét közmegnyugvásra elintézzék. Megkíséreltük, de a legnehezebb akadályokat gördítették elénk. Olyan okmányoknak és iratoknak beszerzésére utasítottak egyes esetekben bennünket, amelyeknek beszerzése majdnem leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Mi megbirkóztunk ezzel is, és amikor ezzel a nehézséggel megbirkózva az egyénenként előterjesztett kegyelmi térvényét az igazságügyministerhez adtuk be, még véletlenül sem volt egyetlen olyan eset sem, melyben a kegyelmet gyakorolták volna. Ugyanígy vagyunk azokkal az elitéltekkel Szemben is, akik még ma is a börtönben sínylődnek és akikre vonatkozólag ugyancsak megadja az amnesztiarendelet a lehetőséget arra, hogy közkegyelemben részesítsék őket. A közkegyelemben való részesítés itt sem történt meg, holott, ha a kormány a józan észhez fordulna, akkor látnia kellene, hogy az igazi bűnösökhöz, akik a kommunizmus felidézésében, ébrentartásában bűnösök voltak, a magyar kormány sújtó keze talajdonképen nem ért el, mert azok vagy megszöktek,... Pintér László: Ki szöktette meg őket? Györki Imre: ... vagy kicserélték őket, ellenben itt sínylődnek azok a szerencsétlen beugratott emberek, akiknek a kommunizmus felidézésben tulajdonképen semmi részük nem volt. Pintér László: Tegnap is ugrasztották őket ! Szomjas Gusztáv: Ma is ugrasztanak! Rothenstein Mór: És Héjjas nem ugraszt? Rakovszky István : A nyomor ugraszt ! (Zaj.) Györki Imre : Ezek a jelenségek előfordulnak nemcsak a baloldali, hanem a jobbóldali kilengéseknél is. Ott is azt tapasztaljuk, hogy a főbűnösöket, az értelmi szerzőket, a felbujtókat a kormány szabadon engedi, azokat nem vonja felelősségre, ellenben a szerencsétlen beugrasztott áldozatokat bíróság elé állit ja, mert azt érzi, hogy azokkal feltudja venni a küzdelmet, de az értelmi szerzőkkel nem. (TJgy van! XJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István : Ez ugy van ! Teljesen igaz ! Szomjas Gusztáv: Nem Propper urat vitték tegnap sem a rendőrségre, hanem a beugrasztott " embereket. Propper ur nem volt ott. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Györki Imre : De a jogrend és a személyes szabadság kérdéséhez tartozik az is, hogy gondoskodjék a magyar államhatalom azokról a szerencsétlen hozzátartozókról, akiknek kenyérkeresőjét, akiknek apját az u. n. felelőtlen elemek a lefolyt két és félesztendő alatt törvénytelenül kivégezték. Ha a kormány számol is azzal a lehetőséggel, hogy ezeknek a kivégzőknek, a felelőtlen elemeknek, a gyilkosoknak amnesztiát ad, számolnia keli azzal is, hogy ezeknek a- hozzátartozóknak kártérítési kérdése egyszer a magyar bíróság elé kerül és azt hiszem, a magyar biróságban lesz elég erő és belátás és ezeket a kártérítéseket az állammal szemben mindig meg fogja állapitani. Halász Móric : Hát a dunapataji 64 embernek hol van a kártérítése? Györki Imre: Annak is jár. (Felkiáltások jobbfelöl: Maguk fizetik!) A személyes szabadság és a jogrend kérdéséhez tartozik még az egyesülési és gyülekezési jog szabadságának kérdése is. Nem lehet tovább fentartani azokat az egyesülési és gyülekezési korlátokat, amelyeket a kormány még mindig fentart. (Felkiáltások jobbfelöl: Gyülekeztek tegnap !) Meg kell állapitani és lehetővé kell tenni az összes szervezeteknek, legyenek azok akár politikai, akár gazdasági szervezetek, . . . Patacsi Dénes : Hogy forradalmosithassanak! Györki Imre : . . . hogy érdekeik védelmére szabadon gyülekezhessenek. Szomjas Gusztáv: Hogy gyülekezhessenek és az ablakokat beverjék ! (Zaj.) Györki Imre: Akik gyülekeznek és beverik az ablakokat, azokat tessék felelősségre vonni. (Zaj jobbfelöl,) Sándor Pál: De türelmetlenek egy uj szónokkal szemben, aki első szónoklatát mondja el. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Györki Imre : A jogrend kérdéséhez tartozik még, hogy a sajtóról is levegyük azokat a bilincseket, .amelyeket a mai államhatalom rárakott...