Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

70 A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. dédelgették, hanem igy történt ez minden mással, a Tiszántúl épugy, mint a Dunántúl. Csak egyet említek fel, t. Nemzetgyűlés. Budapestnek körülbelül közel egymillió lakosa van, ennek az egymillió lakosnak 25 elsőrendű világhírű orvosokkal ellátott és mindennel felszerelt kórháza van. Evvel szemben hogy vagyok saját megyémben, Tolna vármegyében. Annak a vármegyének, amelynek ugyanannyi a népessége, mint Budapestnek, egyetlen megyei közkórháza van, és ehhez az egyetlen megyei közkórházhoz hogy jutunk el ? Dunaföldvár-Paksról 60—80 kilométert kell megtenni, hogy egyáltalában oda juthassunk. Annak a súlyosan sérültnek, annak a betegnek nemcsak szép időben, de sokszor hóviharban, fagyban, jégben is kell megtennie az utat, és mire odaér, már csak az örökélet trombitái kelthetik fel. Ez a sérelmünk ; ezért kívánom azt, hogy egyszer már nézzünk a falura, csináljunk már egyszer falupolitikát, becsüljük meg azt az igazi dolgos falunépet. Szabó István (sókor ópátkai) : Az valóban dolgozik ! Haller István: Ez volt a szabadelvüség 35 évig Magyarországon ! Erdélyi Aladár: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Boldogan hallottam nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister ur kijelentését, hogy a mi politikánk nem változott. Nem változott, mert ha mi talán egy más szempontból, csak azért, hogy minket osztályuralommal, osztályérdekkel ne vádoljanak, meg is változtattuk a nevünket, de azért ma is azt a becsületes kisgazdapolitikát folytattuk. Legyen nyugodt Horváth képviselő ur, nálunk nincsenek műkisgazdák. Aki itt van, meg vagyok győződve, hogy becsületes agrárérzelmü ember. (Taps a jobboldalon) Szabó István (wkorópátkai) : Az ért a földhöz. Horváth Zoltán: Kirakatkisgazdák! Szabó István (solcorópátkai) ; Aki itt van, ért a földmunkához. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak. — Méltóztassék folytatni. Erdélyi Aladár: Mielőtt Horváth Zoltán képviselő urnák is válaszolnék, mert hiszen egy közbekiáltásom neki is szólt, méltóztassanak megengedni, hogy ezzel szemben azt a kérdést intézhessem az igen t. szervezett ipari munkásság képviselőihez, miért nem követelik ők azt, hogy a nagyipari vállalatok építtessenek tisztességes emberekhez méltó lakásokat a munkásoknak? Miért nem követelik azt, hogy amint én ellátom az én munkásaimat . . . (Zaj. Elnök csenget. Ralijuk! Bálijuk! jobbfel'ól.) Pakots József : Az épités az állam feladata ! (Egy hang, a féladata: Miért nem csinálja a kormány !) Szabó István (sókorópátkai) : Az nem érdekli őket! (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) évi július hó 15-én, szombaton. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, Méltóztassék folytatni. Erdélyi Aladár : Szeretném tudni, miért nem követelik azt, hogy ugy, amint mi ellátjuk munkásainkat konvencióval, tüzelővel s mindennel, ami elsőrendű szükségleti cikk, miért nem látják el azok is munkásaikat. Azért, mert akkor tudom, hogy kisebb nyereséggel zárulna le a nagyipari vállalatok évi mérlege. Szabó István (sókorópátkai) : Nem tetszik Györkinek ! Erdélyi Aladár : Horváth Zoltán képviselő urnák azt kiáltottam közbe, hogy konkrétumokat szeretnék hallani, m§rt ő nem tett különbséget ; azt mondotta, hogy a túloldali képviselők mandátumai ilyen meg ilyen módon szereztettek meg. Megvallom őszintén, ezt nem csodáltam. Nem csodáltam, mert ha nem is tudtam volna, hogy az ón igen tisztelt képviselőtársam ügyvéd, azonnal észrevettem volna ezt az ő okoskodásából. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Nem akarok személyeskedni, méltóztassanak nekem megengedni, hogy megmagyarázhassam ezt. Tudom, hogy az ügyvéd gyakorlatánál fogva mindig általános tételekből, törvényből, rendeletből indul ki, arra iparkodik ráhúzni az ő egyszerű kis esetét, de ezt nem követelhetjük a politikában. A politikában, aki komolyan, igazán akar érvelni, induktív módon kell okoskodnia. Mutatta volna ki igen tisztelt képviselőtársam mindenkiről, akkor igaza lenne. De ő csak miről mutatta ki? Kimutatta egy-két, vagy mondjuk tiz esetről, de nem mindnyájunkról és ezért en a pártom és a magam nevében tiltakozom. (Helyeslés a jobbóldalon.) Szabó István (sokorópátkai) : Az sem volt igazság ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Erdélyi Aladár: Bá kell térnem arra is, miért tértem el a parlamenti szokástól és miért nem válaszoltam elsősorban Kiss Menyhért t. képviselőtársamnak, aki beszédjét tulajdonképen választási sérelmekből állította össze. Nem pedig azért, mert azt kellett volna nekem mondanom, hogy mindezek olyan körülmények, amelyek nem ide, hanem vagy a büntetőbíróság, vagy a fegyelmi bíróság elé terjesztendők. Mert méltóztassanak megedni, hogy rámutassak arra, hogy igen sok esetben a királyi kormánynak tudomása sincs arról, hogy mi történt egy-egy választás alkalmával. Saját esetemből elmondhatom, hogy én nem kértem senki támogatását, nem is óhajtottam, ellenben volt egy önmagáról megfeledkezett tisztviselő, aki az én kijelentésemmel szemben, hogy t. i. én sokkal jobban tisztelem . az önvéleményt, a szabadságot, semhogy valakit befolyásolni akarnék, ő minden indokolás nélkül maga adott ki utasításokat arra, hogy ellenem szavazzanak. Igaz, büszkén ki kell mondanom azt is, hogy az az igen tisztelt ur nagyon is rosszul cselekedett és összes alattvalói