Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-21

A nemzetgyűlés 21. ülése 1922. évi július hó lá-én, pénteken. 53 földreformot végre fogja hajtani a kisgazdapártnak és ha nem hajtaná végre, akkor bűnt követne el, at. jelenlévő főszolgabíró bevádolt a szegedi kii. ügyészséghez, amely 8037. idei szám alatt hozott egy végzést. Senkit a kir. ügyészségen nem. ism.erek és egy lépést nem tettem, hogy a véleményeket ebben a tekintetben a magam részére megnyerjem, mert én mindig törvénykönyvvel s rendelettel a kezemben beszélek és ezek ellen egyetlenegy szót nem mondok, de dicséretére legyen mondva a szegedi ügyészségnek, megállapította, hogy igenis ez nem lázítás, nem volt demagógia ; amit mondottam, az a törvényben benne van, ezért at. közigazgatást és at. jelenlévő Smolenázki főszolgabírót elutasította és a vádat nem vállalta. Ezt azért mondottam el, hogy a közigazgatásnak előbb emiitett reformjához dokumentumul szolgáltassam azt az ügyészi véleményt, hogy igenis, ha valaki a földreform, végrehajtását követelte és azt végrehajtotta, a közigazgatás részéről nem. pártolásban, hanem üldözésben volt része. (Egy hang jobbról : Ez egy botlás volt csupán !) Szomjas Gusztáv : Tévedés lehetett ! Kiss Menyhért; T. Nemzetgyűlés! A közigazgatás ugyancsak dolgozott a választáson is az egységespárt érdekében ; igen nagy érdemeket kivánt szerezni. En nem támadom meg az egységespártot, az ország érdekében szükséges, hogy legyen egy nagy párt, amely a kormány gyeplőjét a kezében tartja. Csak az eszközök a quo modo, quando, quibus auxiliis kérdése tisztázásában van közöttünk nézelettérés, hegy hogyan, milyen eszközökkel, milyen módon lehet egy többséget megteremteni . Ebben a tekintetben van nekem egy kis különvéleményem., amely elválik a pártétól. A közigazgatásnak feladata nagy és szent, de szavazógépeknek ne tekintse az embereket, ne csak választások alkalmival törődjék a polgárral, hanem azt a bölcsőtől a sirig kisérje és annak szociálpolitikai és minden egyéb rendbeli követelményeit elégítse ki. Szomorúan állapítom meg, hogy abban a kisközségben — hét községből áll a felszabadult torontálvármegyei közigazgatás — most, amiker B. listára teszik az állami tisztviselőket, olyan nagyszámu tisztviselői gárda működik, hegy ezeknek igazán nincs munkájuk, kivéve ha képviselőválasztások vannak, amikor van munkájuk. De most, amiker lezajlott a képviselőválasztás, a legnagyobb lelki aggodalommal tekintek az elé,* mit fognak ezek ott öt évig csinálni. T. i. Kiszomborban és Ferencszálláson — méltóztassanak meghallgatni — a következő személyekből áll a közigazgatás : Hadfry Károly főszolgabíró, Smolenszki főszolgabíró, a másik öt községben pedig dr. Mihalovics Ödön főszolgabíró, dr. Rátz Oszkár főszolgabíró, dr. Kászonyi főlszolgabiió és dr. Napholtz Lajos főszolgabíró ; szóval itt van négy, nálunk van kettő, a hét községnek van tehát hat főszolgabírója. (Felkiáltások jóbbfelol: Csonka vármegye!) Ezenkivül vannak iktatók, Írnokok, szolgák, altisztek ; azután ott van a hét község számára a vármegyei alispáni hivatal, amely áll az alispánból, a vármegyei főjegyzőből, a vármegyei árvaszéki elnökből, az árvaszéki ülnökből, a központi vármegyei számvevőségből, ennek összes segédszemélyeivel. És miből, t. Nemzetgyűlés ? Szabó Zoltán : Nem. örülnek ők annak ! Kiss Menyhért : Nagyon jól tudom. Arra kérem a t. jelenlévő belügyminister urat, hogy ezeknek az embereknek adjon munkát. Nem kívánhatja senki, hogy a mi adózó filléreinkből tartsunk el hat főszolgabírót hét községben. Adjon nekik munkát, csoportosítson át. Itt Budapesten a Falk Miksa-utca 9. szám alatt nagy szükség volna munkaerőre, máshol is vannak hivatalok, amelyekben szükség van munkaerőre. Helyezzük el őket oda. Lakás szempontjából is óriási baj van ; nem lehet lakást kapni. Jönnek hozzám a házasuló lányok könnyező szemmel könyörögve : Képviselő ur, tegye szóvá, hogy ezeket a hivatalokat vigyék el innen, mert nem tudunk lakást kapni tőlük. •— Mert a laka sok hivatalok részére vannak lefoglalva, azonkívül ezen óiiási tisztviselői gárda részére. Ne méltóztassanak egy pillanatig sem azt mondani, hogy én pártszem.pontból beszélek itt. Ez nem pártszempont, ez nem harag és nem gyűlölködés. Legszentebb meggyőződésem az, hogy igenis, ezt meg kell tennie a belügyminister urnák és meg is vagyok győződve íóla, hogy meg is fogja tenni, mert nem tehet egyebet, mint hogy ezeknek elhelyezéséről gondoskodjék. Egy nagyon fontos kérdéshez érkeztem el t ahhoz, hogy gróf Apponyi Albert nemzetgyűlési képviselőtársam kijelentette, hogy a főiendiház íeformjának tárgyalása előtt szükségesnek tartja a közigazgatási reform letárgyalását, szűkségesnek tartja az adókérdés letárgyalását, és a szociálpolitikai kérdések komplexumának megoldását, mert ez az erszág égető nyomorával összefüggésben áll. Ugyanakkor este elolvastam az ő emlékiratait, amelyekben egy pont ragadta meg figyelmemet. (Olvassa) : »Az obstrukciók gyökerüket és erkölcsi igazolásukat azokban a választáso*kban birják, amelyek a parlamentarizmus lényegét a nemzeti akarat szerint való kormányzást hazug formasággá sül vesztették.« Ezt a mondatot ő akkor jegyezte le, amikor azoknak az obstrukcióknak a történetéről számol be, amelyek a magyar politikai életben lezajlottak. Hogy a nemzet közvéleményének ki kell alakulnia, abban mindnyájan egyetértünk^ és hogy ennek a nemzeti közvéleménynek kialakulása igazságosan csak titkos szavazás utján történhetik, ebben is kell, hogy egyetértsünk. Nem szabad belevonni olyan elemeket, intézményeket és faktorokat a politikába, amelyelmek a politika nem feladatuk. Felolvashatnék itt egy nyilatkozatot, de nem fogom megtenni, pedig közjegyzői okmány áll rendelkezésemre arra vonatkozólag, hogy a vámőrséget is politikai funkciókra használták fel és például egyik tiszt rólam olyanokat mondott, hogy azt nem hagyhattam szó