Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-21
52 A nemzetgyűlés 21. ülése 1922, '. évi július hó 14-én, pénteken. ták, amelyet ők az ország érdekében jónak tartottak. Nem emelek vádat amiatt sem, hogy a háború folyamán a magyar közigazgatást milyen sérelmek érték, mert általánosítani — mint több túloldali képviselőtársam nagyon helyesen mondotta — itt, a nemzetgyűlés házában, az ország szine előtt bűn volna. Megállapítom azonban, hogy amikor egy, az általános, titkos, községenkénti választójog alapján összeült parlament — amilyen sajnos, csak az előző parlament volt — törvényeket hozott s azoknak a törvényeknek végrehajtása nagyrészben a közigazgatásnak volt feladata, akkor nem lehet fentartani azt az állapotot, hogy legyen egy ilyen széles néprétegek véleményéből alakult faktor és legyen egy olyan végrehajtó szerv, amely mindenben ellenkezik ennek az általános, titkos választójognak alapján összeülő parlamentnek felfogásával, mentalitásával ós gondolkozásmódjával. r Ezt mindjárt meg is láttuk, t. Nemzetgyűlés. Én magam in praxi tapasztaltam ennek hatását a földbirtoreform végrehajtásánál. A t. Nemzetgyűlés igen helyesen megalkotta az 1920 : XXXVI. tcikket; tudjuk azonban, hogy azóta sincs felszólalás ebben a Házban, amelynek keretében a földbirtokreformról és annak végrehajtásáról említés, pertraktálás ne történnék. Engem még senki nem tudott meggyőzni a többtermelés egész irodalmi arzenáljának felvonultatásával sem arról, hogy Magyarországon a többtermelést csak a nagybirtok szolgálja. Létay Ernő: Humbug! Kiss Menyhért: De még abban az esetben is, t. Nemzetgyűlés, ha egy államnak az volna a feladata, az etikuma, hogy a többtermelést szolgálja, szembe szegezem ezzel azt a másik felfogást, hogy nem az a célja, hogy tisztán és kizárólag a többtermelésnek hozzon áldozatot, hanem hogy az állam minden polg £127 Él H)Z állami élet keretein belül megtalálja a maga boldogulását, megélhetését, kenyerét és jövőjét. Azt pedig a világháború alatt nem demagógok hirdették, hanem vezérkari főnökök és a legmagasabb rangú katonatisztek, valamint a régi országgyűlésben azok a politikusok is, akik foglalkoztak ezzel a kérdéssel, hogy a háború után feltétlenül meg kell csinálni a földbirtokreformot, és azokért az óriási áldozatokért, amelyeket a magyar nép fiai a világháborúban hoztak, róluk a nemzetnek gondoskodnia kell. Minthogy pedig a magyar nép szerelme, áhítata, imádsága, hogy ugy mondjam, — amivel nem akarok profanizálni, csak a nép rajongását akarom kifejezni — a magyar föld birása : nem szabad, és Isten és ember ellen való vétket követ el az, aki a magyar földtől el akarja zárni a magyar népet. (Igazi Ugy van !) Itt van az 1920: XXXVI. t.-c. végrehajtási utasitása, és azt tapasztaljuk, hogy pl. ezelőtt egy hónappal az Országos Földbirtokrendező Bíróság kiadott egy statisztikát arról, hogy hány helyen van már házhely kihasítva és hány községben van a földbirtokreform végrehajtva. Sajnos, ez a statisztika nagyon gyenge eredményt mutat fel. Negyven község van öszszesen, ahol eddigelé ítélet hozatott, s ahol az OFB. itéletileg állapította meg, hogy a községben lakó nincstelenek hány hold földet kapnak, s kik azok, akik bérletet kapnak, valamint, hogy mennyi az a terület, amit közlegelő céljára kihasítottak. Ugyanaz a statisztika adatokat szolgáltat a földbirtok-kérdéssel összefüggő egyéb dolgok megoszlására vonatkozólag is. Kerületemben óriási utánjárással és kétszeri interpellációval, valamint a Magyar Földhitelintézet nagy segítségével most már megtörtént az, hogy itélét hozatott az egyes községekben. Itt is rá kell azonban mutatnom egy hiányra, amelyet szeretnem, ha t. képviselőtársaim, akik a magyar föld birtoklásában részesiteni kívánják választóikat, figyelembe vennének. Figyelmet érdemel ez annál is inkább, mert hiszen kétségtelen, hogy a legkedvesebb meglepetés, amiben képviselők választóikat részesíthetik az, ha földet juttatnak nekik. (Halljuk! Sálijuk!) A végrehajtási utasításban t. i. benne van, hogy ki kell számítani azt a bizonyos föidtipust amely a nincsteleneket és a törpebirtokosokat, megilleti. A törvényben az van, hogy akinek semmije ^mcp, az 1—3 holdig, akinek V 2 —1 hold földje van, az 15 holdig egészítheti ki birtokállományát, ezzel szemben azonban a végrehajtás során az történik, hogy minden községben a bizottság legelőször is kiszámítja az ott elfogadható földtipust, s annak arányában állapítja meg, hogy abban a községben egy-két, vagy három holdat ad-e a nincsteleneknek, és hogy 5—6—7 holdat kapnak-e a kisgazdák. Ez a kiszámítás azonban az óriási, gigantikus nagybirtokok és az egészen el parcellázott pántlika-kisbirtokok miatt olyan rossz, hogy úgyszólván mindenütt a nincstelenek káiáras történik. Ezért én e helyről is felkérem az Országos Földbirtokrendező Bíróságot, hogy ennek megállapításától szíveskedjék eltekinteni, s azokon a helyeken, ahol a nincstelenek vállalkoznak arra, hogy ők a földet átveszik, megmunkálják és kifizetik, tekintsen el a típustól és annyi birtokot juttasson a törvény keretén belül az igénylőknek, amennyit ki tudnak fizetni és meg tudnak munkálni. T. Nemzetgyűlés ! Azt tapasztaltam, hogy a közigazgatás ennél az óriási jelentőségű reformnál sem állt oda a végrehajtás mellé. Kiszomborban pl. megtörtént az, hogy amikor az Ítélet kihirdettetett a nincstelenek részére és az ítéletben benne foglaltatott az a határozat, hogy akiknek abszolúte semmi földjük sincs, azok egy holdnyi területet azonnal megkaphatnak és azt birtokba vehetik, a kihirdetés napján a vármegye alispánja telefonon előtérje«zté«?t tett az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz, amelyben a maga részéről is pártolta a nagybirtokosok abbeli
