Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-21

À nemzetgyűlés 21. ülése 1922. évi jv.lius hó 14-én, pénteken. 49 íiyéradójával áll szemben, attól a gazdatiszttől, aki az uradalommal kerülhet ellentétbe, attól a nincstelen munkásembertől, aki azt a két hold földet a jövőre ugy kapja csak bérbe, ha az uradalom parancsát teljesiti, — nem tudom rossz néven venni, ha politikai véleménynyilvánításban nem a meggyőződését, hanem a munkaadó parancsszavát követi. E kérdéssel kapcsolatban meg kell állapitanunk azt a tényt, hogy ezt nem lehet megoldani másképen, mint ugy, ahogy az Európa összes nagy művelt államaiban mindenütt el van fogadva, tessék az általános községenkénti titkos választói jogot itt is behozni. (Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalion.) Meskó Zoltán: Ugy van, helyes! Kiss Menyhért: Azok a szempontok, amelyek e tekintetben fennállottak a húszmilliós Magyarország politikai életében, ma nincsenek meg. Már a múlt nemzetgyűlésen is e kérdés tárgyalásánál voltam bátor felszólalni s ott is leszögeztem álláspontomat a titkosság mellett. Egyik oldalról ugy az irók, tudósok, művészek részéről, mint egy-két népszerűséget szerető politikus részéről állandóan azt a frázist bontogatják és eregetik a világ elé, hogy mennyire értelmes, mennyire zseniális faj a magyar faj. Amikor azonban ennek a megállapításnak politikai konzekvenciáját kellene levonni, ezzel adósak maradnak, mert akkor azt mondják, hogy a magyar nép nem érett még arra, hogy az általános választójogot gyakorolhassa. Ha csakugyan nincs megérve, akkor nekünk kötelességünk, hogy fejlesszük a kultúráját és foglalkozzunk a magyar néppel, hogy élni tudjon e joggal. (Ugy van! jobb felöl.) Mert ha egy nép e joggal nem él, akkor természetesen nem tud vele bánni. Franciaországból veszem a példát, ahol egy-két olyan országgyűlés került ugyan ki, melynek voltak fogyatékosságai, de mégis felfejlődött a nép politikai kultúrája olyan magaslatra, hogy igenis tudott élni ezzel a jogával, és nem tudok elképzelni itt sem olyan képviselőt, aki a népből való, a néppel érez és annak sorsával komolyan foglalkozik, — ha nincs más célra szerződtetve (Mozgás.) — aki az általános választói jogot elárulná, feladná. Szomjas Gusztáv : Helyes, de előbb szüntessük meg a forradalmakat! (Zaj a bal- és a szélsobáloldálon.) Meskó Zoltán: Két év előtt nagyon szépen bevált a titkosság! Keresztény többség volt, mely a titkosság révén bekerült. Kiss Menyhért: A forradalmat nem a magyar nép csinálta. Erre is bátor leszek kiterjeszkedni. (Folytonos zaj.) Szabó József; Ahol rendelettel csinálnak választói törvényt, ott forradalom van ! A törvényt felrúgták ! (Zaj.) Kiss Menyhért: így jönnek élő azzal, hogy a terrort, az erőszakoskodást mi fejtettük ki, az atrocitás az ellenzék kenyere volt. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — II. KÖTET. Megtörtént az én választásomnál, hogy a választókerület legnagyobb községében az ellenzéki párt elnökét Earkas Miklóst és főtitkárát Lajkó Józsefet, a rokkantak vezetőjét reggel öt órakor kihúzták az a gyukból és letartóztatták. Mikor azután érdeklődtem, hogy miért, a csendőrparancsnok azt a felvilágosítást adta, hogy a kormánypárti főkortes házában egy kis cédulát találtak kézírással, hogyha nagyon korteskedik, felgyújtják a házát. Meskó Zoltán : Az én főbíróm meg én ellenem volt, kvittek vagyunk! Kiss Menyhért : Tehát azt a gyanút táplálták, hogy ezt árcédulát a pártom főembere és főtitkára irta. En azt mondtam, hogy azonnal meg lehet állapítani, tessék tőlük egy aláírást venni; ha ez azonos a másik írással, akkor ők voltak a tettesek, ha pedig nem, akkor nem ők voltak. Azonban nem igy történt, hanem egészen végig, esti 5—6 óráig ott tartották őket, és amikor nem lehetett már hasznukat venni semmiféle tekintetben, nyugodtan elbocsátották őket. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azután megtörtént, hogy azt a régi megdohosodott közigazgatási trükköt vették elő, amit még Erdélyből a marosszéki választásból ismertem, hogy azért, mert a trágyát ki nem hordták, megbírságolták az egész kisgazdatársadalmat és megmondották nekik, hogy amennyiben a kormánypárt jelöltjére szavaznak, ugy elengedik a bírságot, ha pedig nem, akkor fentartják. Ebben is van egy nagy érdemi tévedés, t. i; az, hogyha annak a nagyközségnek egész határa fel volna szabadulva és volna hovávinni, akkor mondhatnák, hogy tessék a trágyát kihordani, de e község határából 800 hold terület részben román, részben pedig szerb megszállás alatt van és a vámőrség és katonaság nem engedik a trágyát kiszállítani. A másik ok az, hogy ott egyáltalában nincsen fa. A múlt télen is 5—600 olyan földmunkás volt, aki nem volt képes egész télen más fához jutni, mint amely csupán a főzésre elegendő és igy a szoba melegítésére nem állt rendelkezésre fa. Most ezek az emberek trágyából csinálnak valami olyan tőzeget, amit ők a főzéshez és a tűzgyújtáshoz használnak fel. Ezért tartották meg a trágyadombot és nem hordták ki a trágyát. Annak ellenére, hogy ezt a közigazgatási hatóság tudomására hoztam; annak ellenére, hogy megfelebbeztük ezeket a végzéseket — amiknek, mondom, régi közigazgatási múltjuk van a magyar közéletben — mégis fentartották azokat, és most a nagyméltóságú magyar királyi belügyminister ur elé kerül az ügy, hogy ő tegyen igazságot, mi legyen a trágyadombbal, ki kellett-e azt vagy nem kellett kihordani, szükséges-e, hogy az a fát helyettesítse és meg fogjuk látni, hogy e tekintetben politikamentesen, az igazságnak megfelelően történik-e az utolsó szó kimondása. De ez még mind hagyján, mert ez nem 7