Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-21
A nemzetgyűlés 21. ülése 1922. Rassay Károly: Azután írjatok! Elnök: Csendet kérek! Á képviselő urnák a 215. § a) pontja értelmében-joga van személyes megtámadtására válaszolni. Horváth Zoltán: Félreértett szavaim valódi értelmének helyreigazítása cimén kérek szót. Elnök: Akkor a képviselő ur a 215. § b) pontjára való hivatkozással kér szót. A képviselő urat a szó megilleti. Rassay Károly: Az a) és b) pont alapján. Mindkettőhöz joga van. Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló földmivelésügyi minister ur engem aként aposztrofált, mint aki itt á Nemzetgyűlés szine előtt leleplezéseket óhajtottam tenni. Felszólalásomnak ilyen beállítása ellen tiltakozom. Nekem egyáltalában nem volt semmiféle szándékom bárkit is leleplezni. Ha a földmivelésügyi minister ur jól megfigyelte volna felszólalásomat, akkor bizonyára nem kerülte volna el figyelmét az a kijelentésem, hogy arra kérem az igen t. túloldalon ülő volt függetlenségi párti képviselőtársaimat,... (Zaj a középen.) Csontos Imre: Most is függetlenségi érzelműek vagyunk ! (Zaj jobbról és a középen.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, különösen az ezen az oldalon ülőket, méltóztassék a szónokot türelemmel végighallgatni ; ez tulajdonképen a többségnek még inkább kötelessége, mint a kisebbségnek. (Helyeslés.) Méltóztassék folytatni. Horváth Zoltán : Arra kérem azokat, akik részt vettek az 1918 októberi összeomlás után is még a kormányzásban, hogy álljanak fel és legyenek tanuk amellett, hogy a függetlenségi párt általában nem destruálta az országot Szupponáltam az igen t. túloldalon ülő volt függetlenségi pártiaktól, hogy igenis, hazafias érzésből vettek részt a kormányzásban. Nem tételeztem fel Szabó István földmivelésügyi minister úrról sem, hogy egész 1919 március 21-ikéig, tehát egész a proletárdiktatúra kitöréséig is érdekből lett volna ott, hanem igenis, azt tételeztem fel őróla is, hogy hazafias érzése tartotta ott, hogy amennyire lehetséges, az ország összeomlását megakadályozza. (Helyeslés jobbfelöl.) Én tehát nem leleplezéseket akartam elérni, hanem arra kértem az urakat, hogy segítsenek engem ebben a munkában, mert épen a függetlenségi pártot éri minden oldalról a rágalom, hogy ez a párt volt az, amely az 1918. évi összeomlást okozta. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a függetlenségi párt olyan programmot vallott, amelyet ha az akkori többség megfogadott volna, ha mindazokat, amiket a függetlenségi párt követel : az önálló jegybankot, a külön vámterületet, az önálló külügyi képviseletet, az általános titkos választójogot, megalkotta volna, akkor az összeomlás mindenesetre kevésbé érte volna hazánkat. Tehát az volna szerintem az azon időkben szereplő férfiaknak méltó, lovagias eljárása, hogy mikor a függetlenségi pártot a évi jnhus hó 14-én, pénteken. 45 kommunizmus felidézésével vádolják, álljanak fel férfiasan, és mondják azt, hogy azok a társaink, akik akkor szerepeltek, épen olyan hazafiak voltak, mint mi : Búza Barna, Vass János, Batthyányi Tivadar gróf. (Zaj és ellenmondás jobbról és a középen.) Patacsi Dénes : Nem a pártot vádoljuk, hanem egyeseket. (Zaj.) Rassay Károly: Ön is ünnepelte Károlyit! Horváth Zoltán : Ezerszer kérték már, hogy ne hangoztassák felelősség nélkül ezeket a vádakat, hanem vigyék őket a bíróság elé, hogy ott tisztázzák magukat és bizonyítsák be teljes ártatlanságukat... (Zaj a baloldalon.) Nagy Ernő : Tessék becsukni a hazaárulókat, de ne vádolják őket igy. Horváth Zoltán : ... és hogy ez mégis csak lehetetlen helyzet, hogy az ő osztálytársaik, volt munkatársaik, akik most a hatalomnak részesei, nem találnak egy szót sem arra, hogy ezeket a tiszteletreméltó férfiakat megvédjék azon vádak ellen, melyekkel őket illetik, (ügy van! ügy van! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Patacsi Dénes: Miért kellett Lovászynak Bécsbe menni? Sándor Pál: Miért kellett magának a Vigadóba menni? (Derültség.) Patacsi Dénes: Én azért voltam ott, hogy megmondjam, hogy lejtőre jutott az ország szekere. * Rakovszky István : Ő is azért volt ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rupert Rezső : Jó vicc ! Ott volt Meskó Zoltán is! Nagy Ernő: Halljuk az igazságot! Elnök: Csendet kérek! Horváth Zoltán : A földmivelésügyi minister urat nem követem a személyes kérdés terére, csupán arra kérem, hogy saját pártjában hasson oda, hogy ezek a további . . . Elnök: Képviselő ur, az, amit most tetszik mondani, sem a személyes megtámadtatás keretébe, sem pedig félreértett szavainak helyreigazítása címén való felszólalás körébe nem tartozik. Különben is a házszabályok 215. §-ának b) pontja, mely a félremagyarázott szavak helyreigazítása címén való felszólalást illeti, a következőképen hangzik: »... szavai félremagyarását röviden helyreigazítsa.« Rassay Károly: De ha hosszan értették félre. (Derültség.) Elnök '• Kérem tehát a képviselő urat, hogy a házszabályok értelmében félreértett szavait röviden méltóztassék helyreigazítani, hogy azután annak adhassam át a szót, aki a sorrend szerint következik. Horváth Zoltán : Azt akarom magyarázni, hogy mi volt,célja felszólalásomnak. Elnök: Én már nagyon megértettem, képviselő ur. (Derültség.) Rassay Károly: De mi nem értettük meg. (Zaj a baloldalon.)
