Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-21
A nemzetgyűlés 21. ülése 1922. évi július hó 14-én, pénteken. 43 ellenzék azért ellenzék, mert nem tartja helyesnek azt, amit a kormányzó párt csinál; a kormány tetteit bírálja és mindenesetre azért nem támogatja azt, mert nem tartja a kormány tagjait alkalmasaknak. Ebben nem találok semmit, ez nagyon természetes dolog. De ha valamely ministert ugy állítanak oda, hogy azért nem alkalmas, mert a képzettsége nincsen meg, akkor én kénytelen vagyok ezzel foglalkozni. Az tény, hogy az én nevelésem és Andrássy G-yula gróf képviselő ur nevelése közt óriási a különbség. Ugyebár, tudott dolog az, hogy neki, mint az arisztokrácia tagjának, aki egy nagynevű, régi vezérpolitikus csaláijának legszűkebb körébe tartozik, megadatott minden mód a szellemi kiképzésre ugy, ahogy a földön embernek csak megadathatik. (Ugy van! jobbfelöl.) Nem is. vonja senki kétségbe, hogy azokat a képességeket, melyek ezen az utón megszerezhetők, Andrássy G-yula gróf megszerezte, neki megvannak ezek a képességei és egy ál tálába a eszemágában sincs, hogy ezeket kétségbevonjam. Az én nevelésem igaz, hogy egészen más. En, aki szegénységben születtem, akinek nem került a szüleitől még bölcsőrevaló sem, aki nyomorúságban is éltem, aki 45 éves koromig saját kezem munkájával tartottam fenn magamat és családomat, (Élénk éljenzés és taps a jobbóldalon és a középen.) és csak 45 éves korom után kerültem be a politikai életbe polgártársaim bizalmából, természetes, hogy azt a nevelést, amelyet Andrássy Gyula gróf kaphatott, nem kaphattam és nem is kaptam meg, és azzal a magas képzettséggel, amellyel ő rendelkezik, én nem rendelkezhetnem. Ezt elismerem. De menjünk tovább. Elfelejtik sokan, akik a magas képzettségnek birtokában vannak, hogy az életnek más iskolái is vannak, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl és a középen.) hogy van az életnek iskolája, amely nagyon drága s amelyet mindig az fizet meg, aki tanulja, amit soká lehet elsajátítani és sokat kell érte szenvedni. De ez az iskola is igen jó és igen sokat lehet belőle tanulni. Yan azután a szenvedéseknek iskolája. (Ugy van! jobbfelöl.) Nem kívánom senki embertársamnak, hogy ezt az iskolát megjárja. Én ezt is megjártam, de valamit ott is lehet tanulni. Mármost UZ R kérdés, hogy aki a felsőbb nagy képzettségben részesült, mennyire tud lefelé hatolni az élet iskolája, a szenvedések iskolája felé, (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) s az a kérdés, hogy" aki a tanulást alulról, az élet iskoláján, a szenvedések iskoláján kezdte, menynyire tud felfelé haladni tanulásában és képzettségében. Mert ha az egyik ott marad alul, az nem bir érvényesülni, kormányzati ténykedésre nem alkalmas, ezt elismerem. De viszont merem azt az állítást kockáztatni, hogy aki legfelül maradt, aki nem látja meg a való életet és az élet iskolájában nem tud lefelé haladni, annál a magasabb szellemi képzettség egyedül nem elég arra, hogy őt kormányzati képességgel is felruházza. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Eöri-Szabó Dezső : Sohasem volt gyökere a népben ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf t. képviselőtársaim is azt emiitette, hogy én egyoldalú gazdasági politikát folytatok, tehát nem vagyok erre az állásra alkalmas. Az egyoldalúság ellen azonban épen az a legjobb bizonyítók, hogy engem felülről bizonyos szélsőségért támadnak bizonyos körök, alulról pedig amiatt, hogy a magasabb körökkel értek egyet és nem képviselem kellően az alacsonyabb körök érdekeit. (Élénk felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ez igaz! Ellenmondások jobbfelöl) Az igazság az, hogy a két ellentétes állítás között a középen van az igazság. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen) Dénes István: A nép sínyli meg! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Már most azt kérdem, ha azt mondja valaki ma itt a nemzetgyűlésen, hogy nem vagyok alkalmas a földmivelésügyi tárcára, mert hiszen nincs meg hozzá a képzettségem, mert kisgazda vagyok, hát engedelmet kérek, melyik gazdaosztály szorul rá jobban a képviseletre és támogatásra ? Dénes István : A földmunkásság ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Majd arról is beszélek. Patacsi Dénes : Hát a kisgazda nem földmunkás? Mi is azok vagyunk (Zaj.) Elnök: Patacsi képviselő urat nagyon kérem, szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni ! " Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ma, amikor a többtermelést akarjuk előmozdítani, amely életfeltétele az országnak — mert ha a földből terményfelesleget nem birunk előállítani, akkor a pénzünk értéke sohasem fog javulni (Ugy van! jobbfelöl.) az bizonyos — tehát amikor kell a többtermelés, melyik gazdaosztály az, amelynek a többtermelés tekintetében inkább van szükséges felvilágosításra, támogatásra ? (ügy ' van ! jobbfélol.) A nagybirtok-e, amely minden eszköznek birtokában van a tekintetben . .. Dénes István: Miért támogatta mégis? Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : . . . hogy amit az eredményes gazdálkodásra szükségesnek lát, amivel a többtermelést előmozdítani lehetséges, azt megszerezhesse és alkalmazhassa? De nemcsak ennek van birtokában, hanem birtokában van a tudásnak, a szellemi képzettségnek, a gazdasági iskolázottságnak is, hogy a többtermelés eszközeit megértve, alkalmazni, kipróbálni, érvényesíteni tudja? Dénes István: Mégis ezt támogatta! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezzel szemben a kisgazdaosztály nem a*
