Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

472 A nemzetgyűlés 30, ülése 1922. évi július hő 26-án, szerdán. minister úrhoz a következő interpellációt intézni (olvassa) : »Van-e tudomása arról, hogy a sertés- és zsirkívitel folytán zsirinség fenyegeti az országot? Van-e tudomása arról, hogy a sertés- és zsirkivitel miatt a sertészsír napról-napra drá­gább ? Junius 15-ikén 250 korona és július 14-ikén már 356 koronábak került egy kilogramm zsir. Van-e tudomása arról, hogy Budapest szé­kesfőváros tanácsa augusztus 1-től kezdve újból életbeléptefci a zsirjegyeket ? A zsirjegyek életbe­léptetésének hire ismét megdrágította a zsirt és nagy riadalmat okozott a közönség körében. Van-e tudomása arról, hogy a kristály­cukor kilogrammja 1922 június 15-cn 150 ko­rona, július 14-én 192 korona, a kockacukor kilogrammja június 15-én 162 korona, július 14-én 204 korona? A cukor ára azonban ennél is nagyobb a fogyasztó részére. Ma 340 koronát fizet a fogyasztó egy kilogramm cukorért azon a címen, hogy csak import cukor van forga­lomban. Hajlandó-e a közélelmezésügyi minister ur a fenyegető zsirhiányra és cukordrágaságra vonatkozólag megnyugtató kijelentést tenni, illetőleg ezek leküzdésére a szükséges intézke­déseket sürgősen kiadni? Nevezetesen: 1. Haj­landó-e eltiltani a sertés- és sertészsír kivitelt? 2. Hajlandó-e a zsirszükseglet biztosítására és a zsirdrágaság ellen hathatós intézkedéseket életbeléptetni? 3. Hajlandó-e a cukorszükségle­tet biztosítani és gondoskodni arról, hogy a kiutalt cukor az árvizsgáló bizottság által meg­állapított áron jusson a fogyasztóközönséghez ? Elnök: Az interpelláció kiadafik a köz­élelmezésügyi minister urnák. Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző : Petrovits György ! Petrovits György : T. Nemzetgyűlés ! A kér­dés, amelynek tárgyalására néhány percig bátor leszek igénybe venni a nemzetgyűlés idejét és az igen tisztelt képviselő urak figyelmét, a hagyma forgalmának kérdése, nem csupán helyi- és nem kis jelentőségű kérdés, inert egy nagy termelő vidék egész lakosságának megélhetésével és jólété­vel függ össze, és amellett, mivel a hagyma elég jelentékeny exportcikk is, országos közgazdasági szempontból is nagyfontosságú. Szükségesnek lát­szik tárgyalása azért is, mert a fővárosi sajtóorgá­numok egy része állandóan a legnagyobb ellen­szenvvel, de még sokkal nagyobb tájékozatlanság­gal tárgyalja ezt a kérdést, ugy írván a termelők­ről, mintha azok valamennyien megrögzött és fur­fangos árdrágítók volnának. Pedig, aki ismeri ezeket a termelőket, ismeri azoknak munkásságát, annak a legnagyobb tisztelettel kell kalapot emelni ennek a népnek bámulatraméltó szorgalma és szí­vóssága előtt. Ezeknek a sajtóközleményeknek következménye az, hogy ez a kérdés ma teljesen téves megvilágításban áll a főváros közönsége és a közvélemény előtt. A makói hagymaforgalom ezidei szabályozása tárgyában leszek bátor egypár tiszteletteljes kér­dést intézni a közélelmezési és föl dmivelés ügyi minister urakhoz ; méltóztassanak azonban meg­engedni, hogy ezt megelőzőleg egész, röviden ismer­tessem az utóbbi évek forgalmi szabályozásait, illetőleg korlátozásait, helyesebben mondva, azok­nak hibáit, hogy ezeknek a hibáknak a jövőben való kiküszöbölésére felhívhassam a figyelmet. Makó város szorgalmas, fáradhatatlan és értel­mes népe sok évtizedes munkájának eredményeként a város határában és annak környékén igen virágzó hagymatermelés fejlődött ki, és ennek megfelelő nagyszabású hagymakereskedelem alakult. A há­ború előtti években körülbelül 6000 család foglal­kozott hagymatermeléssel 4—7000 katasztrális hold területen és évenként körülbelül 5000 vaggon volt az erről a termelő vidékről elszállított hagyma mennyisége. Minőség tekintetében pedig — és ez ismét ennek a népnek bámul atraniéltó értelmes­séget bizonyítja — a makói hagyma legeslegelső­rangu lett az egész világon és maga a termelés rányomta bélyegét a város egész közgazdasági, társadalmi, szociális és kulturális életére is. A háború természetesen csökkentette a ter­melést, ami nem csoda, ha tudjuk, hogy a város 36.000 lakosából, ebből az erős, egészséges és munkában megedzett népből 8500-an teljesítettek a háború alatt katonai szolgálatot és hadimunkát. Csökkéntőleg hatott a termelésre a gyászos emlékű román megszállás is és, sajnos, igen jelentékeny mértékben a forgalmat korlátozó és nem szeren­csés kormányintézkedések. A háború utolsóelőtti évében, 1917-ben, a kor­mány felállította a zöldségközpont néven isme­retes zöldség-, főzelék- és gyümölcsforgalmi rész­vénytársaságot, amely nem körültekintő és nem okos ármegállapításaival, felesleges és céltalan rekvirálásaival nagy károkat okozott a termelők­nek. Emellett ezt a központot utolérte a közpon­toknak az a közös sorsa, hogy magát a fogyasztást sem tudta kielégíteni. Soha, a szabadforgalom ide­jén nem ütközött nehézségekbe a közönségnek hagymával való ellátása, csak épen a fogyasztás biztosítására felállított hagymaközpont idején. Volt azonban ennek a központnak igen szeren­csétlen intézkedése is, és különösen erre vagyok bátor felhívni a figyelmet, mert ez a probléma ak­tuális. A hozzáértők előtt tudott dolog és statisz­tikai adatok is bizonyítják, hogy- a makóvidéki hagymának 80—85 %-a mindig ki szokott menni a külföldre, és csak 15—20 %-a fogy el idebent. A belföldi fogyasztást ugyanis túlnyomó részben fedezi az egyéb termelő vidékeken termett és nem exportképes hagyma, csupán a főváros szükség­letére keli a makóvidéki hagymának körülbelül 10 %-a. Mit tett ezzel szemben a zöldségközpont ? Azt, hogy 1918-ban csak azzal a feltétellel adott az expartőröknek kiviteli engedélyt, ha a kivitt mennyiségnek nem, amint indokolt lett volna, 15—20 %-át, hanem másfélszeresét, vagyis 150 szá­zalékát tartalékolják a belföldi fogyasztás céljaira. Amikor pedig átvételre került a sor, a központ meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom