Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

 nemzetgyűlés 30. ülése 1922. évi július hó 26-án, szerdán. 461 községek létesíttessenek, továbbá a községszövetség intézménye közigazgatási szervezetünkbe be­illesztessék olyképen, hogy a községek egymással, vagy törvényhatóságokkal közös érdekeik meg­védése és közös feladataik megoldása céljából társulhassanak.« Ha ezek a javaslatok megvannak, amint hogy azok régi sürgős közigazgatási kívánal­mak, akkor abban a szerenesés helyzetben le­szünk, hogy a módosítások során egy ellenzéki képviselő javaslatát is magáévá fogja tenni a kormány. Kószó István : Nem annak hatása alatt ! Az már készen van. (Zaj.) Rupert Rezső : Azt mondja Kószó, hogy nem jár a szomszédba észért. (Derültség.) Hegymegi-Kiss Pál : Az idő előrehaladott volta miatt csak röviden kívánok foglalkozni az ideiglenes államfő jogkörének és működése időtartamának pontos megállapításával. Ezt szükségesnek tartjuk minden mellékcéloktól el­tekintve tisztán abból a szempontból, mert ezen szabályozás helyességét alkotmányjogi szempont­ból vitatni egyáltalában nem lehet. Több előt­tem szóló t. képviselő ur foglalkozott a kivéte­les hatalom megszüntetésének szükségességével, s a közszabadságok teljes helyreállításának kér­désével is. Ezekről nem szükséges bővebben nyi­latkoznom, tisztán csak annyit említek meg, hogy a mi tiszteletteljes nézetünk szerint csak a szabadság légkörében fejlődik az erő és az erény, ennélfog va a kivételes intézkedéseknek további fentartása a konszolidációnak hátrá­nyára és nem előnyére szolgál. Számos előttem felszólalt t. képviselő ur hangsúlyozta a földbirtokreform végrehajtásá­nak szükségességét is. Nekem tapasztalá­som és az az érzésem ezekből a beszédekből, melyek ugy az egységespárti, mint az ellenzéki oldalról elhangzottak, hogy a földbirtokreform nem szolgálja azt a célt, melyet nagyatádi Szabó István minister ur mint pártvezér a maga programmjában hirdetett. Másfelől az az érzésem, az á tapasztalásom, hogy a földbirtokreform végrehajtásával nem is éretik el tulajdonképen az a cél, hogy a kispolgár-, kisgazda- vagy földmivestársadalmat földhöz jut­tassuk, és földtulajdon szerzése által erősebb kapoccsal fűzzük a fennálló társadalmi rendhez. Mint a beszédekből kivehettem,ennek főoka az,... Szilágyi Lajos : Eossz a törvény ! Ujat kell csinálni ! Hegymegi-Kiss Pál: ...hogy azok az igény­lők, akik a törvény szerint jogosultak a földre, nem tudják a föld árát megfizetni, miért is min­den eljárás és ceremónia a legtöbb esetben azzal végződik, hogy amikor az igénylők a földét át akarják venni, nincs rá pénzük, mert a föld becsárát megfizetni nem tudják. Ezen a kormány­nak feltétlenül segitenie kell valamiképen. Nem hallottunk a kormányelnök ur nyilat­kozataiból és kortesutjain tartott beszédeiből konkrét Ígéreteket azokra a súlyos kérdésekre nézve, melyek a vesztett háború szomorú követ­kezményei. Idetartozik különösen a hadirokkan­tak, hadiözvegyek ellátásának kérdése, a menekült­kérdés és a hivatalnoki kérdés. A hadirokkantak és özvegyek ellátására vonatkozólag a ministerelnök ur nyilatkozata szerint a népjóléti ministeriumban most készül törvény. Tisztelettel kérjük, hogy méltóztassanak ezt a törvényt mielőbb a nemzetgyűlés elé ter­jeszteni. Kószó István : Ha már törvény, akkor nem kell idehozni! Hegymegi-Kiss Pál: Törvényjavaslat! Drozdy Győző: De bölcs ember ez a Kószó ! (Derültség.) Elnök : Csendet kérek ! Hegymegi-Kiss Pál : A másik kérdés, a mene­kültek és azok elhelyezésének kérdése. E tekin­tetben a kormány és a nemzetgyűlés is súlyos feladat előtt áll. A meneküléssel, a megszállott, az elvett országrészekből való kivándorlással olyan helyzet állott elő, hogy az elveszett or­szágrészekben a magyarság száma feltétlenül csökkent. Eljöttek, mert nagyobbrészt el kellett jöimiök tisztviselőinknek, akik ott a magyarság­nak mindig értékes tagjai voltak ; eljöttek na­gyobbrészt főuraink is. Kétségtelen, hogy ezen menekültek nagyobb részének el kellett jönnie, szeretném azonban, ha a kormány olyan kül­politikát követhetne, és lépések történnének arra, hogy ezek a menekülések végre megszűn­jenek. A magyarság kihuzódásának ezen"ország­részekből meg kell szűnnie, mert hiszen szomo­rúan kell tapasztalnunk, hogy az idemenekült lakosság tulajdonképen nyomorogni jön ide és elherdálni a még meglévő vagyonát. Tisztelet­teljes nézetem az, hogy a kormánynak ebben a tekintetben megfelelő akciót kellene kezdemé­nyezni és a menekültügyi hivatalnak, — mert tudtommal ilyen hivatal is van — eddigi műkö­déséről jelentést kellene benyújtania a nemzet­gyűlésnek, valamint arról is, hogy milyen a tu­lajdonképeni helyzet ebben a tekintetben. A tisztviselőkérdésről röviden annyit vagyok bátor megemlíteni, hogy kétségtelen az, hogy csonka Magyarországon ezen a téren nagy feles­leg van, de a kérdésnek B-listával való meg­oldását, amint azt végzik, annál kevésbé helyes­lem, mert hiszen az indemnitás során erre vonatkozólag elhangzott szakbeszédekből is lát­hattuk, hogy ez az eljárás nem helyes. Drozdy Győző: Rendszer csak egy van: az értékes embereket kidobják! Hegymegi-Kiss Pál: Ha el lehet bocsátani valakit, akkor vigyázni kell arra, hogy az első­sorban a fiatalkorú, vagy vagyonos tisztviselő legyen és olyan, akinek családi állapota meg­engedi, hogy az elbocsátás után is meg tudjon birkózni az élet nehézségeivel. T. Nemzetgyűlés! Háború van most is. Ezt a háborút vívjuk 1914 óta. Vívjuk a nyo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom