Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-30
A nemzetgyűlés 30. ülése 1922. évi július hó 26-án, szerdán, -159 tagság rang, amellyel méltóságos cím jár, amely a mentelmi jog révén gátja a birói eljárás szabad folyásának, de semmiesetre sem törvényhozói tiszt, amellyel törvényhozói kötelesség járt volna. Ez volt a mi közéletünknek a háború előtti nézete a főrendiházról. Honnan merit ette ezt % Egyrészt tényekből, másrészt látszatból is. A parlamentarizmusnak ugyanis természetes következménye az alsóház túlsúlya, különösen a legfontosabb törvények, a pénzügyi törvények, az állami költségvetés, a véderőtörvények tárgyalása, megalkotása és az appropriáció körül. Ezen törvényhozási cselekmények az államgépezet megindítói, és mivel itt közéletünk az alsóház túlsúlyát látja, mert hiszen például a költségvetés a képviselőházban való megszavazása után elfogadottnak tekintetik, sőt Angliában a lordok háza által való tárgyalást egyáltalán be sem várják, önként következtette azt, hogy a főrendiházi tárgyalások csak formalitások voltak. Azonkivül az is kétségtelen, hogy az egyházpolitikai javaslatoknak a 90-es években történt letárgyalása óta a magyar főrendiházban nagyobb jelentőségű viták nem voltak, és a főrendek nem tettek mást, mint a képviselőház által letárgyalt törvényjavaslatokat egy-két hozzászólás után megszavazták. Patay Tibor : Akkor ne féljenek tőle ! Hegymegi-Kiss Pál: Tiszteletteljes nézetem szerint ezt a főrendiházat visszaállítani akkor, amikor egy vesztett háború után vagyunk, amikor egy demokratikus országot kívánunk, veszedelmes. Erdélyi Aladár: Nam is karja senki visszaállítani ! Rupert Rezső : És mikor nincs pénzünk luxusra ! Hegymegi-Kiss Pál: A ministerelnök ur beszédében erről van szó. Erdélyi Aladár: Azt mondotta, hogy a kornak megfelelő reformálása szükséges S (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Hegymegi- Kiss Pál : Az én nézetem szerint a felsőház beállításáról csakis akkor lehet szó, ha először az alkotmányos közszabadságok biztosittatnak, ha az általános, egyenlő, titkos, községenkénti választójogot beállítják. (Mozgás a jobboldalon.) Addig felsőházról beszélni egyáltalán 'nem lehet. (Az elnöki széket Scüovszky Béla foglalja el.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy én pl. egy demokratikus felsőház beállítását ellenzem. Az egykamarás rendszer francia ideál, amely ma már az európai államok közül igen kevésben van meg. A kétkamarás rendszer, a felsőház beállítása, amit ugy neveznek, hogy angol ideál, a legtöbb államban, magában Franciaországban is megvan. Az elmélet nagyon igazolja egy felsőház szükségét és hasznaihatóságát, mint az államgépezet kerékkötőjét, hogy Bismarck szavait idézzem. Nálunk egy demokratikusan beállított felsőházról akkor lehet szó, ha a felsőház feltétlenül szükséges lesz a nemzeti akarat kialakításához. Ennek elbírálása most nem ide tartozik, erről akkor lehet szó, ha a felsőházi javaslatot tárgyaljuk. A régi főrendiháznak visszaállítását, illetőleg egy olyan felsőház beállítását, amely a származás jogalapján áll, a demokratikus állam alkotmányában a magunk részéről feltétlenül nehezményezni kell. Szomorú üressége volt a ministerelnök ur programmjának a közigazgatási reform hiánya. A ministerelnök ur még csak javaslatokat sem sorolt fel, amelyek a közigazgatás reformjáról szólnak, pedig méltóztassék elhinni, hogy ebben a tekintetben a mi törvényeink igazán avultak. Fővárosi törvényünk a 70-es évekből való, az 1872 : XXXVI. te. vármegyei és községi törvényünk, amely már megalkotásakor is rossz volt, 1886-ból való, városi törvényünk tulajdonképen csak egy kis novella, az 1912 : LVIII. te. s ez alig tudott azokon a hiányokon segíteni, amelyek különösen a városi igazgatásnál az 1886 : XXI. és XXII. tc.-kel kapcsolatban felmerültek. Ezek a régi törvények avultak és nem illeszthetők bele a haladó időkbe. Márpedig a világháború és a forradalmak tanulságai is feltétlenül megkívánják azt, hogy ebben a tekintetben minél előbb megkaphassuk a közigazgatási javaslatokat. Kaptunk itt most három javaslatot, ezek azonban apró cseppek, amelyek tulajdonképen csak a tisztviselők jogos .illetményeinek kielégítését szolgálják. Közigazgatási reformot egyet láttunk : a Sándor János-féle reformot. Azt hiszem, ez a reform ma már nem lesz teljesen, minden tekintetben alkalmas és keresztülvihető. Pedig ebben a tekintetben a helyzeten feltétlenül változtatni kell. Csonka Magyarország érdeke, anyagi helyzete, feltétlenül megköveteli a közigazgatási szervezet egyszerűsítését. Az a demokratikus irányzat. amely felé — felteszem — mindnyájan törekszünk, feltétlenül megköveteli, hogy a törvényhatósági és községi szervezetekben nagyobb önkormányzat biztcsittassék. Az a kormány hatósági beavatkozás, amely igen sok esetben csak kerékkötője volt a közigazgatási intézkedések minél gyorsabb keresztülvitelének, a kermányhatósági tutela, szűkebb körre szorittassék, ezzel szemben bizonyos más irányú ellenőrzés biztcsittassék. A háztartási kérdések sürgős rendezése a mai nyomasztó -viszonyok között feltétlenül szükséges. Ügyvitelünk minden tekintetben rendkívül költséges, ebben a tekintetben például a városoknál még ma sincs egységesség. A városrendezési kérdések sincsenek megoldva, pedig ezek a lakáskérdés megoldásával rendkívül fontos kapcsolatban állanak. A bírói funkciónak szétválasztása a közigazgatási funkciótól feltétlenül szükséges. A személyes- és a magánjogok védelmének biztosítása közigazgatási rendszerünkben szintén nincsen teljes mértékben keresztülvi ve. Bizonyos régi diszkrecionális jogkörnek fentartása tekintetében is feltétlenül szűkítést kell kívánnunk. A jogorvoslati rendszert is feltétlenül egyszerűsíteni kell. 58*
