Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-21

A nemzetgyűlés 21. ülése 1922. évi július hő 14-én, pénteken. 37 akik megrablóink voltak s akik osztozkodtak a zsákmányon. (Igaz ! TJgy van !) Varsányi Gábor : Jöjjenek majd érte ide ! (Egy hang jobb felől : De nagyon óhajtja ! Zaj.) Lukács György : Ezzel az eszelős politikával szemben nem lehet mást termi, mint az abszolút negáció terére lépni, (Igaz ! ügy van ! Általános helyeslés.) mert lia továbbra is engedjük zsaroltatni magunkat, akkor feltétlenül tönkremegy az ország és nincs az az erő, nincs az a hatalom, amely segíteni tudna rajtunk. (Igaz ! Ugy van !) T. Nemzetgyűlés ! Beszédem befejezéséül röviden foglalkozni kívánok még a kormány politikájával. (Halljuk ! Halljuk !) A kormány politikáját, t. Nemzetgyűlés, olyannak ismertem meg, hogy az alkalmas a nemzetet a konszolidáció útjára vezetni. A kormány politikája egységesítésre törekszik ; meg akarja szüntetni a nemzet széthúzását, széttagolódását, osztályok, felekezetek, foglalkozási körök szerint. Nagyon helyesen, mert egyetlen útja-módja annak, hogy a reánk leselkedő ezer veszedelem ScyllaCharib-diséből épen kimenekülhessünk : a nemzeti összetartás. {Igaz ! Ugy van !) összetartás ! Milyen könnyű ezt a szót kimondani, de milyen nehéz a gyakorlatban megvalósítani ! Pedig meg kell valósitanunk, mert ennek jegyében van a mi feltámadásunk. Az utódállamok, amelyek polipkarokkal ölelik körül ezt a szegény csonka országot, a mi széthúzásunkban látják a maguk jövőjét. (Igaz ! Ugy van ! a Ház minden oldalán.) Annál erősebben tartják kézben zsákmányukat, mennél nagyobb a mi széthúzásunk, mennél nagyobb közöttünk az egyenetlenség. (Igaz 1 Ugy van !) Történelmi életünknek ebben a legválságosabb időszakában az összetartás, az egyetértés az egyetlen forrás, amelyből még üdv fakadhat reánk és amelyből phőnixként uj, szebb életre kelhetünk. Mögöttünk a szomorú közelmúlt, tanulhattunk belőle. íme, becsülettel végigküzdöttük ezt a reánk erőszakolt rettenetes világháborút, amely első percétől az utolsóig a mi szempontunkból védelmi háború volt. (Igaz ! Ugy van ! a Ház minden oldalán.) Véreztünk, küzdöttünk, áldoztunk és szenvedtünk a jobb jövő reményében. Amidőn azonban bekövetkezett fölöttünk — a magunk hibáján kivül — az összeomlás : a világháború elvesztése, ebben a legkritikusabb időpontban hirtelen elvesztettük önuralmunkat is, a viszály lett úrrá felettünk, eltűrtük, hogy desperádók üljenek a nyakunkra, hogy kalandorok kerítsék kezükbe a kormány rúdját, akik tudatosan dezorganizálták nemzeti szervezetünket, és amidőn a szervezetlenség teljessé lett, fegyenceknek és eszelősöknek a proletárdiktaturoknak dobtak bennünket zsákmányul. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől és a közéfen.) A szívverése áll el a hazafinak, ha arra gondol, milyen más, mennyivel kevésbé tragikus lehetett volna a mi sorsunk fordulása, ha a döntő pillanatban, a háború elvesztésekor mindnyájan össze tudtunk volna fogni, ellent tudtunk volna állani Károlyiék destruktiv irányzatának, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl és a közéven.) és ahelyett, hogy hanyatt-homlok, esztelenül a forradalomba rohantunk és szétkergettük vitéz katonáinkat, ahelyett, a frontokról lelkesülten hazasereglő csapatainkat a ránk tört kalózszomszédok ellen vezéreltük volna ! Hiszen minden magyar katona mint oroszlán védte volna a haza szent földjét (Igaz ! Ugy van !) és nem történt volna meg rajtunk az a gyalázat, hogy a vitéznek ismert Magyarországból ellenállás nélkül a reánk tört kalózok mindegyike annyit rabolhatott, amennyit rabolnia jól esett. (Igaz! Ugy van ! Felkiáltások jobbfelöl : Károlyi bűne !) De ha már akkor, a döntő momentumban, a háború elvesztésekor nem tudtunk összetartani, legalább most, az újjáépítés idején legyen jelszavunk az egyetértés. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés jobbfelöl és a közéfen.) Mert nekünk elég volt a forradalmakból. Nekünk rá kell térnünk az újjáépítés korszakára. Hogy azonban az ezzel járó nagy feladatokat teljesíthessük, arra erőseknek, felkészülteknek, fegyelmezetteknek kell lennünk, mindenekfölött pedig óvakodnunk kell a demagógiától. (Igaz ! Ugy van ! Általános helyeslés.) A demokráciát, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, amelynek nemes értelemben vett megvalósítása mindannyiunk legnagyobb feladata, egész világ választja el a demagógiától. (Igaz ! Ugy van !) Demokratikus fejlődés alatt az olyan fejlődést értem, amely szabad érvényesülést biztosit az öszszes nemezti erőknek, amely kiküszöböli az egyéni munkával nem kapcsolatos előjogokat, (Élénk helyeslés balfelől.) amely mindenkit munkájának értéke szerint becsül ni eg. (Igaz ! Ugy van ! Általános helyeslés.) A demagógia egészen más. A demagógia jelenti a rend teljes felbomlását, jelenti a fegyelem és a tekintély lerombolását ; jelenti az üres jelszavak uralmát ; jelenti a népámitást, az alacsony szenvedélyek felgerjesztését ; (Igaz ! ügy van ! a Ház minden oldalán.) jelenti felülkerekedését az értelmetlenségnek, a tudatlanságnak, (Ugy van l a sézlsőbaloldalon.) a hivalkodó szájaskodásnak, (Ugy van !) jelenti elnyomását a komoly munkának, a hazafias, vallásos, erkölcsös, tisztes egyéni és családi életnek. (Tafs a jobboldalon.) Nekünk elég volt a demagógiából, elég volt a szélsőségekből is, nekünk rá kell térnünk az igazi demokráciának, a nép javára való okos reformoknak útjára, (Ugy van ! jobb és balfelől.) nekünk rá kell térnünk a nyugodt, békés, szociális és gazdasági fejlődés munkás útjára. (Általános helyeslés.) Peidl Gyula : Ami programmunkat mondja el ! Lukács György : Minthogy pedig a kormány politikájában ezt a konstruktiv, ezt a demokratikus irányt látom kidomborodni, (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) bizalommal viseltetem iránta, követem útmutatásait és az indem.nitást neki meg-