Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

414 A nemzetgyűlés 29. ülése 1922 kicsinyítésével találkoznak, amely egyáltalában nem alkalmas arra, hogy ők, akik szabad polgárokként élnek a művelt nyugaton, ebbe az országba tisztán azért a kis haszonért, amit itt produkálhatnak, idegen vállalatok alapítása végett bejöjjenek ? Ugy a túlsó oldalról, mint erről az oldalról felszólalt t. képviselőtársaimmal egy véleményen vagyok abban a tekintetben, hogy Magyarországon pénzügyeink, gazdasági helyzetünk végleges rendbehozására nincs hatékonyabb eszköz, mint a többtermelés, és ha Magyarországon a többtermelésről beszélünk, ennek legkiemelkedőbb pontja gyanánt természetesen a mezőgazdasági termelést értjük. Én kénytelen leszek leginkább csak fejezetenként rámutatni arra, hogy mit tartok a mezőgazdasági többtermelés szempontjából fontosnak, anélkül, hogy az idő rövidségére való tekintettel a részletek különösebb vázolásába bocsátkoznám bele. Tehát a mezőgazdasági szakoktatással, a járási mezőgazdasági felügyelők felállításával, a mezőgazdasági szabad iskoláknak különösen téli időben való kifejlesztésével, a B. osztályba sorolt tanítóknak erre a célra való kihasználásával, a mezőgazdasági kultúrának a falu fejlesztése szempontjából való felhasználásával tudjuk elsősorban is a mi falusi népünket abba a helyzetbe hozni, hogy a mezőgazdasági többtermelésben rejlő értéket felfogja és azt érvényesítse is a köz érdekében. À t. pénzügyminist er ur az indemnitásban az állami utak javítására GO millió koronát vesz fel egy évre, aminek első hányada gyanánt 30 milliót engedélyez a törvényhatóságoknak útjavítási célokra. Bn ezt igen-igen kevésnek tartom. Útjaink olyan állapatban vannak, hogy különösen olyan vidékeken, ahol nincs közel kőbánya, ahol tehát a lakosságnak óriási pénzáldozatába kerülne, ha a szükséges kavicsot be akarná szerezni, a törvényhatóságok valóságos kínlódást folytatnak a maguk pénzügyeinek rendbentartása tekintetében, tehát nem terhelhetők meg azzal, hogy külön e célra még jelentősebb összeget vegyenek fel költségvetésükbe. Kérem a t. pénzügyminist er urat, gonnolkozzék rajta, immoráljon felette, hogy ennél az összegnél lényegesen nagyobb összeget vegyen fel útjavítási célokra. Kószó István ; Ez a kereskedelemügyi minis terre tartozik ! Létay Ernő : Bocsánatot kérek, a pénzügyminist er adja a pénzt, a kereskedelemügyi minister csak az előterjesztést teszi. Áz államigazgatásnak ezzel a részével tisztában vagyok. Kószó István : Az utak építése és javítása a kereskedelemügyi minist érhez tartozik, nem a pénzügyminist érhez. Az ellenkezőjéről engem nem fog meggyőzni soha. Létay Ernő : Én ismételten mégis a pénz ügyminist er urat kérem, hogy abban az int erminister ilis tárgyalásban ezt az álláspontot foglalja el. A kormánynak ő is tagja, és nekem jogom van a kormánynak minden tagját felelősségre vonni, '. évi július hó 25-én, kedden. még olyan tényekért is, amelyeknek képviseletére az a szakministerium, amelynek élén ő áll, őt tulaj donképen nem képesiti, de mint a kormányt nak tagja minden cselekedetért felelős, amelyért a kormány egyetemlegesen tartozik felelőssége, viselni. Amennyiben ezt nem méltóztatik ismerni, t. régi képviselőtársam és — ha szabad igy szólanom — t. barátom, méltóztassék tőlem, mint fiatalabb képviselőtársától ezt a tanítást elfogadni. Azonkívül kérném a pénzügyi és kereskededelemügyi minister urakat, lennének kegyesek a törvényhatóságoknak kedvezményes kavicsszállitást biztosítani azokra az utakra, amelyeket a törvényhatóságok javasolnak. Én még amellett is volnék, hogy ingyenes szállítást eszközöljenek ki azoknak az utaknak megjavítása céljából, amelyekre a kavicsszállitás történik. A mezőgazdasági többtermelésnek másik igen jelentős faktora, amellyel most különösen a Tiszántúl küzködik, de amely általános az egész országban : az ármentesítés és a vizszabályozás, amely szerintem állami feladat. Én ezen a téren teljesen a szociáldemokraták által vallott u. n. nacionalizálási állásponton vagyok és azt mondom, hogy az ármentesitést és vizszabályozást nem lehet csak azokra a vidékekre szorítani pénzügyileg, amelyeknek tulajdonképen érdeke az ármentesítés és vizszabályozás, mert a többtermelés nem annak a vidéknek érdeke, hanem általános országos érdek, ugy hogy az ármentesitésnek és vizszabályozásnak állami kézbevétele, nacionalizálása feltétlenül közérdek, általános érdek. A földreformot is ugy kezelem, mint a többtermelésnek egyik faktorát. Nem vagyok hajlandó elismerni azt, amit a földreformmal szemben állók általánosságban szoktak hangoztatni azért, hogy a földreformot elodázzák vagy hogy a földreform terjedelmét vagy mértékét kisebbítsék. Azt szokták ugyanis mondani, hogy a földreformnak keresztülvitele, vagy legalább is a mérsékeltnél radikálisabb keresztülvitele árt a többtermelésnek, mert a nagybirtok lényegesen többet termel, mint a kisbirtok. Ez már egy régen elcsépelt frázis. A külföldi irodalom, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik, majdnem egyhangúlag eldöntötte ezt a kérdést, amikor azt mondja, hogy ezt a kérdést nem lehet ugy beállítani, hogy a nagybirtok helyeztessék szembe a kisbirtokkal, hanem csak ugy, hogy az intenziven kezelt nagybirtok állittassék szembe az intenziven kezelt kisbirtokkal és az extenzíven kezelt nagybirtok állittassék szembe az extenzíven kezelt kibsirtokkal. Ha tehát méltóztatnék egy ilyen statisztikát elkészíteni, amely a belterjes nagy gazdaságokat a belterjes kisgazdaságokkal és viszont a külterjes nagygazdaságokat a külterjes kisgazdaságokkal állítaná szembe, akkor láthatnánk olyan statisztikai adatokat, amelyekből Magyarországon kitűnnék — az én hitem szerint feltétlenül kit unnék — az, hogy még ebben az esetben sem tolódnék el a kérdés a kisbirtok hátrányára. Én nem is tartom azt, t. Nemzetgyűlés, hogy az a kisbirtok — különösen, ha uj birtokosok