Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

412 A nemzetgyűlés 29. ülése 1922, amelyeket mint említettem, politikai szempontból kívántam bírálat tárgyává tenni. Most azonban az idő rövidségére való tekintettel kénytelen vagyok megfordított irányban haladni s elsősorban az általam leginkább kifogásolt két olyan alkotmányjogi gravament szóvátenni, amelyet az indemnitási javaslatban és az indemnitási javaslattal kapcsolatban kifogásolok. Patay Tibor: A la Strausz! Létay Ernő : Első alkotmányjogi kifogásom az indemnitási javaslattal szemben az, hogy annak 6. §-át az indemnitási javaslathoz fűzött jelentés akként értelmezi, hogy ezt a kormány azzal az intencióval hagyta ki, hogy a választási rendelet kiadásának törvényszerűségéhez és így a nemzetgyűlés törvényes jogállásához kétség nem férhet. Rupert Rezső: Szerinte! Létay Ernő: Nem akarok most rámutatni a választójogi rendelet jóságára vagy rosszaságára. Az természetes dolog, hogy én, aki az általános titkos, egyenlő és a nőkre is kiterjedő választójognak vagyok, voltam és leszek hive, ezzel a választójogi rendelettel magamat nem azonosíthatom, csak arra akarok rámutatni, hogy maga a kormány sem tartotta kétségen felülinek ezt a megállapítást s maga a kormány sem helyezkedett arra az álláspontra, hogy a nemzetgyűlés törvényes jogállása vitán felül áll, mert hiszen elsősorban fedezetet keresett magának az alkotmányjogászok ama értekezletének összehívása által, amely a nemzetgyűlés feloszlatása után önmaga által kiválasztva jött létre. Rupert Rezső: Udvari jogászok. (Zaj.) Létay Ernő: ...másodsorban ezt a kérdést az indemnitási javaslat egyik szakaszában rendezni óhajtotta. Kekem a magyar alkotmányjog kérdése nem jogi forma*. Én azt a politikai iskolát jártam, amely kinos, keserves és az árnyalatokig menő harcokat vívott közjogi téien és jöhet még idő a magyar nemzetre, amidőn az alkotmányjogi kérdésekben épen olyan vehemens árnyalatokig menő harcot kell folytatni, tehát minden kétséget kizáróan kell az alkotmányjogi kérdések törvényes jogállását tisztázni. Nekem nincs is más kívánságom ezen a téren, hiszen a kérdés gyakorlati megoldására törekszem, mint az, hogy a tisztelt kormány ennek a kihagyott 6. §-nak helyébe olyan törvényjavaslat jöjjön a nemzetgyűlés elé, amely a nemzetgyűlés törvényes jogállásának kérdését szabályozza. Rupert Rezső : Nem kell ide törvényjavaslat, haza kell küldeni ! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Menjen hasa !) Gömbös Gyula: Szabad jegye van. (Élénk derültség.) Rupert Rezső: Itt maradok! (Zaj.) Létay Ernő : Másik alkotmányjogi kifogásom a budgetjog kezelésére vonatkozik. Már Strausz István t. képviselőtársam a nemzetgyűlés tegnapi ülésén rámutatott ennek a kérdésnek fonévi július hó 25-én, kedden. tosságára, én azonban ezt a kérdést szintén alkotmányjogi szempontból kell, hogy kezeljem. Elismerem, hogy a háború ideje alatt fejlődött ki abuzus, amely még ma is fennáll a költségvetések beterjesztése tekintetében, de akkor vis major esete állott fenn. Kováts-Nagy Sándor: Most is vis major" az oka! Létay Ernő : Ezt a vis majort azonban a jelen pillanatban már nem látom . . . Kováts-Nagy Sándor : A valuta ! Létay Ernő : ... és nem vagyok' hajlandó lemondani azon törvényben biztosított jogokról, a magyar nemzetnek arról a jogáról, hogy a budgetet minden egyes alkalommal a nemzetgyűlés elé terjessze a kormány, még pedig olyan időben, hogy ne legyen szükség állandósult indemnitási javaslatokra. Kószó István: Ez egy képtelen kívánság! (Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon.) Ugron Gábor : Az egész világon meg tudják csinálni. ! Horváth Zoltán: Ez nem volt alkotmányos felfogás ! Ugron Gábor: Képtelenség, hogy rend legyen ? Horváth Zoltán : Már az elsőéves jogász is tudja azt. (Zaj.) Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! A háború az anyagpusztulás terén mérhetetlen áldozatokat követelt minden államban. Ezek a mérhetetlen áldozatok az anyag pusztulás terén ugy a győző, mint a legyőzött államokban jelentkeztek, a pénznek, a pénz értékének állandó devalválását hozták magukkal, ugy hogy a pénz valósággal megszűnt értékmérő lenni az árucsereforgalomban és a pénzérték mint kifejező a kínálat és a kereslet között lassanként az anyagcserével, az árucserével helyettesittetett. Az egyes kormányok, amelyek pénzügyi gazdálkodásainak élére a pénzkérdés rendezését tették, lassan-lassan abba a kinos helyzetbe kerültek, hogy nem tudták, hogy tulajdonképen mi is hát a rendelkezésükre álló anyagnak a pénzbeli értékelése. Minden kormány, kezdve a forradalmi kormánytól, egészen a mostaniig, a háború befejezése után az állam pénzügyi kérdéseinek rendezésére igyekezett, és meg lehet állapítani, hogy — sajnos — egyetlenegy kormánynak sem sikerült a pénz devalvációjának megszüntetését, valamint a pénzügyi reorganizáció kérdését rendbehozni. (Zaj.) A Károlyi-kormány igen drasztikus és igen kirobbanó pénzügyi javaslatokkal állott elő és a pénzkérdést olyan módon akarta rendezni, mint ahogy azt egy forradalmi rendezés tartja, hogy minden téren megfogni minden adóalanyt, de nem számolt azzal, hogy a forradalom alatt a pénz kérdését, az állam pénzügyeinek rendbehozatalát elérni nem lehet és igy csak egyet ért el, azt, hogy az ingó adóalanyok az országból kivándoroltak, ugy hogy ezt a rend-