Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-29
4 A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. újból kedvezményes díjtételek mellett szállítja ki külföldre. Különösen addig, amig ilyen alacsony és rossz a valutánk, volna ennek óriási iparfejlesztő hatása, (ügy van ! jobbfelől.) S a vasút nem szenvedne általa, mert csak többletforgalmat bonyolít le. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nem akarok hosszas lenni, hiszen ezek olyan kérdések, amelyekről igazán órák hosszat el lehetne beszélni,. . . (Halljuk ! Halljuk !) Szilágyi Lajos : Halljuk ! Nagyon érdekes ! Görgey István ; ... én azonban azt tartom, hogy nemcsak az a jó kormányt támogató képviselő, aki vakon támogatja a kormányt, hanem az is, aki őszintén meg meri mondani a kritikáját az esetleg észlelt hibáknak, s aki rámutat esetleg olyan dolgokra is, amelyek el voltak hibázva. Azért az ellenzéknek nem kell azt kihasználni, . . . Szilágyi Lajos : Dehogy használjuk ki ! (Egy hang a baloldalon : Csak Gömbös haragszik !) Görgey István : ... ha én beszédem következő részében a kiviteli ügyeket szándékozom kritizálni, (Halljuk ! Halljuk !) mert tudom, hogy ez már sokat tárgyalt és meglehetősen kényes kérdés. Alkalmam volt évekig mint referensnek és mint kiviteli és behozatali bizottságban működő ministeri tisztviselőnek ezeket a dolgokat közvetlenül közelről szemlélni. Méltóztassanak nekem elhinni, hogy az a sok gyanúsítás, rágalom és mende-monda, ami a kiviteli és behozatali engedélyekkel kapcsolatban közszájon forog, 99%-ában légből kapott. Szomjas Gusztáv : Egy százaléknak sem volna szabad lennie ! Görgey István ; Azért hagytam 1%-ot, mert nekem erről az 1%-ról sincs tudomásom. (Derültség jobbfelől.) Azonban, hogy ott tényleg hibák voltak, és mondjuk meg őszintén : vannak is, ezt itt meg kell állapitanom. A legnagyobb hibának tartom, mélyen t, Nemzetgyűlés, a tervszerütlenséget, (Igaz ! ügy van ! jobbfelöl.) amint súlyos hibának tartom azt is, hogy ezeknek a kiviteli és behozatali kérdéseknek intézése ma már, ha nem csalódom, körülbelül 20 helyen történik. Méltóztassék csak elképzelni ezt a decentralizált eljárást, ahol mindenütt különféle felfogású emberek, a legkülönbözőbb érdekeket képviselő referensek folynak be a kivitel és behozatal intézésébe. És megmondom őszintén azt is, hogy ez az én kritikám elsősorban a ministeriumok referensei ellen irányul, amennyiben mindig hibáztattam és most is hibáztatnom kell, hogy a pénzügyministeri referens csakis a pénzügyi érdekekre, a földmivelésügyi csak a mezőgazdasági érdekekre, a kereskedelemügyi referens pedig csak az ipar- és kereskedelem érdekeire volt és van tekintettel. Saját tapasztalásomból tudom, hogy nekünk néha a leghevesebb összekoccanásaink voltak egymás között annak ellenére, hogy voltaképen mindnyájan egyet akartunk : megtalálni az igaz utat. Én azt hiszem, meg lehet találni az átfogó megoldást, ha nem is talán a centralizáció utján, amely az ügyek évi július hó 25-én, hedden. 407 gyors elintézését tenné lehetetlenné, hanem bizonyos irányítással, általános elvek leszögezésével megtalálni azt a helyes utat és módot, mely senkinek az érdekeit nem sérti. A legnagyobb hibák egyike az is, hogy néha ötletszerűen állapítják meg a kiviteli kontingenseket, de még ennél is nagyobb baj, hogy ugyancsak ötletszerűen — hogy ismét ezt a kifejezést használjam — állapítják meg 2—3 hónapi piaci árkalkulációk alapján és a sokat emlegetett árvizsgáló-bizottság szakértőinek bevonásával az u. kiviteli illetékeket is. Ez az eljárás, mélyen t. uraim, az exportra való termelést nem egyszer teljesen lehetetlenné teszi. Hogy példákat mondjak, a múlt évben majdnem tönkretette tésztagyárosainkat, akik a kiviteli illetékeket már a liszt árában megfizették, mert a nulláslisztért, amelyet tészta alakjában voltak exportálandók, pár hét múlva oly magas illetéket kellett fizetniök, hogy mire exportra került volna a sor, akárhányan voltak közöttük olyanok, akik tehetetlenül állottak és nem birták áruikat kivinni. Ugyanilyen hiba történt a rézgálicnál is. Sokszor hallottuk, hogy a rézgálicban azért, volt nálunk hiány, mert nagy mennyiségek mentek ki a külföldre. Fábián Béla : Tizenöt vagon S Görgey István : Ugy van, mindössze 15 vagon rézgálicot tudott a magyar ipar a külföldön elhelyezni, a hiba tehát semmi esetre sem keresendő ebben. Ugyanilyen ötletszerű vámvédelmet láttunk a szaláminál is, ahol — már szinte humorosan — egyik hónapban felfüggesztették a kivitelt, aztán másnap megint beállították, de csak azért, hogy rövid idővel utóbb ismét felfüggeszthessék. És száz meg száz példát hozhatnék fel erre. Említhetném a libamáj-konzervet, ahol pár hét leforgása alatt 100—600 korona között váltakozott a kiviteli illeték nagysága. T. Nemzetgyűlés ! Én a magam részéről igenis nagyon helyeslem a kiviteli illetékek megállapítását, sőt épen egyike voltam azoknak, akik már a háború alatt is rámutattak arra, hogy a külföldi világpiaci árak és a belföldi árak között mutatkozó diszparitást nincs értelme egészében átengednünk az exportőröknek; hogy a hasznot azok fölözzék le, mert az államnak is joga van ahhoz, hogy ebben részesedjék. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) De természetes, hogy itt is szükségünk van épen a többtermelés biztosítása érdekéből egy bizonyos stabilitásra. Ha kiviteli illetékeket állapítunk meg, akkor mondjuk ki, hogy ez és ez a kiviteli illeték p"dig a folyó év végéig, szóval egy fix terminusig 3 nnyi vagy annyi lesz, de ne tartsuk fenn azt a lehetetlen állapotot, hogy amikor a gyárak lekötik az árukat, akkor a következő héten megjelenik egy rendelet, amely tízszeresére emeli a régi kiviteli illetékeket és a kivitelt lehetetlenné teszi. Ugron Gábor; A valuta is oka ennek J
