Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-21

34 Â nemzetgyűlés 21. illése 1922. évi július hő 14-én, pénteken. kell törekedni, hogy vérévé váljék annak a kisembernek mindaz a tudnivaló, ami együtt jár a belterjes és az okszerű gazdálkodással, (Ugy van ! jobbfelöl.) Azután szükséges megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek előmozdítják a belterjes gazdálkodást. Nem akarok a részletekre rátérni, csupán megemlítem a műtrágya kérdését, a nemesitett vetőmagvakkal való ellátás kérdését, a termelőszövetkezetek, a lecsapolás, az öntözés, a mezőgazdasági vasutak, a mezőgazdasági iparágak kérdését s mindenek felett azt, hogy az a kis egyén is, aki most földhöz jutott, tudjon befektetni a maga gazdaságába, mert befektetés nélkül intenzív gazdálkodás nem képzelhető. (Igaz! Ugy van!) S itt önkéntelenül is át kell röviden térnem a mezőgazdasági hitel kérdésére, amely jelenleg nagyon mostoha körülmények között van. (Igaz ! Ugy van !) Okozza ezt koronánk rendkívül stabilizálatlan volta, amely szerint a koronának vásárló és fizető ereje napról-napra változik és módosul ugy, hogy kalkulálni egyáltalában nem lehet. Egészen természetes, hogy a birtokos és a kisgazda nem meri igénybevenni a mezőgazdasági hitelt, mert nem tudja, hogy azt a nagyszámú koronát, amelyet ma talán ki tud fizetni a földjének a hozamából, képes lesz-e tiz vagy húsz év múlva is, mint annuitást törleszteni. Ugyanígy a hitelintézet sem tudja, hogy adósa tartósan lesz-e képes törleszteni az annuitási részleteket. Ezért más alapra kell áttérnünk. Mindinkább előtérbe jut a buzaértékre szóló záloglevelek kérdése. A búzának mindenkor van belső értéke, búzára mindenkor szükségünk lesz, s ami a fő, a búza állandó és egyforma hozamarányban van a földhöz. Az a gazdálkodó tehát, aki igénybe venné a búza bizonyos mennyiségére szóló záloglevelek formájában a mezőgazdasági hitelt, ezt egészen nyugodtan tehetné meg, mert biztos, lenne abban, hogy földje évrőlévre megtermi azt a búzamennyiséget, amelyben az ő annuitása kifejezésre jut. A hitelintézet is nyugodtan hitelezne, mert tudná, hogy adósa évről-évre természetben birtokába jut annak a búzamennyiségnek, amelyet annuitáskép törlesztenie kell. A birtokreform is nagyon előmozdulna ezen buzaértékre szóló záloglevelek használatbavétele révén, mert hiszen az 1000 holdon felüli birtokok vagyonváltsága alapján, amely természetben rovandó le, olyan nagy mennyiségben lehetne buzaértékre szóló zálogleveleket kibocsátani, hogy az összes hitelt igénylők és az összes kisemberek, akik most jutottak földhöz, részesíthetők volnának a maguk egész igénye szerint ebben a mezőgazdasági hitelben. Más kérdés, hogy vájjon a közönség elfogadná-e ezt az újfajta tipusu záloglevelet tőkebefektetés céljára. A külföldre, azt hiszem, sokat számitanunk nem lehet, nemcsak általában való érzéketlensége miatt,* hanem azért sem, mert a buzaérték a külföld szemében mégsem egyenértékű az arany értékkel. Ellenben nálunk a gazdaközönségre és főleg a magyar parasztra, azt hiszem, nagyon lehetne számítani az ilyen értékelhelyezés tekintetében, már csak azon nagy előszeretetnél fogva is, amellyel a magyar gazda és a magyar nép a föld iránt viseltetik. Más társadalmi osztályokra kevésbé számítanék, egyrészt a felvevő képesség hiánya miatt, másrészt a mezőgazdasági érdekek iránt való csekélyebb érdeklődésükre való tekintettel. Mindazonáltal a kérdés elsőrendű fontosságú és megérdemli a tanulmányozást, mert ha ezt a kérdést sikerülne kellő mederbe terelni, azzal nagyban előmozditanók a többtermelést és a gazdasági válságból való kibontakozás utján előbbre tudnánk jutni. T. Nemzetgyűlés ! Mindaz, amit a mezőgazdasági többtermelésről mondottam, még fokozottabb mértékben áll a mezőgazdasági iparágakra. Mert hiszen nagyon jól tudjuk" azt, hogy azokat a területeket csatolták el tőlünk, amelyekről ipari nyersanyagainkat kaptuk. Nekünk tehát elsőrendű érdekünk, hogy legalább a mezőgazdaság által termelt nyersanyagokat itthon, önmagunk dolgozzuk fel. Mert hiszen minő óriási nemzetgazdasági kár az például, hogy mi azt a nagymennyiségű gyapjút, amelyet termelünk, nagyrészt olcsó áron adjuk el a külföldnek, a külföld azt feldolgozza iparilag és mint méregdrága szövetet hozza vissza hozzánk, akik a gyapjút eredetileg termeltük ! (Ugy van!) Abból, hogy ennél az egy igen fontos kérdésnél talán kissé tovább immoráltam, ne méltóztassék olyan következtetést vonni le, mintha én kulturális továbbfejlődésünk szükségét nem értékelném kellőleg. Ellenkezőleg, arról vagyok meggyőződve, hogy kulturális téren való továbbfejlődésünk épen olyan elemi szükség, épen olyan életérdek, mint gazdaságunknak a mai lesülyedt helyzetből való kiemelése, már csak azért is, mert a magas kultúra RZ cl tényező, amely ellenállhatatlan vonzóerőt gyakorol a tőlünk erőszakkal elszakított területre. Ugron Gábor : Azt nem lehet tőlünk elvenni ! Lukács György : A magyar tragédiának épen az a legsajgóbb sebe, hogy ezeréves honfitársaink millióit akarják egy sokkal alacsonyabb kultúrának alárendelni, hogy azokat a testvéreinket, akik a magyar kultúra emlőjén nevelkedtek, akarják arra" kényszeríteni, hogy a magyar kultúránál sokkal alacsonyabb, nagyrészben barbár balkáni műveltség, (Igaz! Ugy van!) jobban mondva, a műveletlenség színvonalára sülyedjenek le. Az egész emberiség ellen követtek el halálos bűnt azok, akik ezt a lefokozást véghezvitték. (Igás! Ugy van!) Ezzel szemben a mi szent kötelességünk nemcsak az, hogy fentartsuk a mi kultúránk magas szinvonalat, hanem, hogy minden akadály, dacára minden vonalon tovább feljesszük azt, (Ménk helyeslés.) s hogy a magyar szellemi erőnek olyan hatalmas várát építsük