Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-29
A nemzetgyűlés 29. ülése 1922, évi jtdíus hó 25-én, kedden. 379 kezelése, a sorsolási kölcsönből létesített müvek fentartása stb. És az utolsó pontot leszek még csak bátor felolvasni, hogy hosszadalmas ne legyek : »Hatósági jogköre van az 1876 : XIV. te. 157. §-a szerint túlzsúfolt lakások ügyében, mint másodfokú hatóságnak, az 1884 : XVII. te. 37. §-a szerint az ártalmas ipari és üzlettelepek kisajátítása és kitelepítése ügyében, legutóbb pedig az 1921 : LI. te. szerint a lakásépités előmozdítása tekintetében.« A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ezt a jogés hatáskörét az elmúlt 50 esztendő alatt szerintem a legnagyobb sikerrel töltötte be, amennyiben az 1870-ben faluszámba menő Buda és kisvárosszámba menő Pest egyesítésével sikerült 50 óv alatt egységes szabályozási terv alapján itt olyan világvárost teremteni, aminő tempóban, csak Amerikában fejlődnek a városok. Amikor a Közmunkák Tanácsának intézkedései következtében a Váci-, Múzeum- és Vámház-köruton lévő régi védgát eltávolíttatott és itt olyan szabályozási tervet vittek keresztül, hogy azáltal, az Andrássy-utat is beleillesztve a tervbe, igazán oly gyönyörű városrészleteket teremtettek meg, amilyenekhez hasonló kevés van, akkor a Közmunkák Tanácsa szerintem oly érdemet szerzett, hogy további fenmaradása tekintetében, most incidentaliter az inclemnitási törvényjavaslat egyik paragrafusával kapcsolatban ezt a tanácsot halálra Ítélni elhibázott dolog volna. Elfogadnám ezt, ha a Közmunka Tanács már betöltötte volna mindazt a feladatkört, amit a törvény annak idején hozzá utalt, de ugy érzem, hogy a Közmunkák Tanácsa most áll a legnehezebb feladatok megoldása előtt. Hogy egyebet ne említsek, itt van a Máv. ceglédi vonala, amely hét kilométernyi hosszúságban belterületen megy át és 11 elsőrendű utvonalat vág ketté és minden esztendőben, minden útvonalon a sorompóknál emberáldozatot követel. Ennek a kitelepítési kérdése, ami egyébként sem jár különösebb technikai akadállyal, olyan eminens érdeke magának a fővárosnak és az államnak is, hogy annak megoldására a legenergikusabb intézkedések szükségesek. Az állam nem rendelkezik olyan szervvel, amellyel a kisajátításokat és a kérdésnek minden részletét gyors tempóban végrehajthatná. Ennek a ceglédi vasútvonalnak kitelepítése különben is 88.500 négyszögöl területhez juttatná a fővárost, ami viszont lakásépitési célokra igen célszerűen volna felhasználható. Ha azután a Margit-sziget továbbfejlesztését tekintjük, amely a Duna szabályozással kapcsolatban mai területének esetleg kétszeresét eredményezi, hiszen a Margit-sziget a szabályozást megelőzően a 100 katasztrális holdat tett ki és ezzel szemben a Közmunka Tanács a kavicsfeltöltés révén azt ujabb 66 katasztrális holddal növelte, ezzel módot nyújtott arra, hogy ott szállodák, üdülőtelepek létesüljenek, ez a munka is befejezésre vár. Gondoljunk azután a pályaudvarokra, Budapestnek erre a nagy problémájára, amelynek megoldása minden egyéb közmunkánál fontosabb. Gondoljunk továbbá a borárustéri hid létesítésére, ami a körúti forgalom lehetővé tételét fogja eredményezni és mind aktuálisabb feladat, mástól mint a Közmunkák Tanácsától ezt sem várhatjuk. Es gondoljunk végül a közúti közlekedésre, amit a személyszállítás szempontjából csődbejutottnak minősíthetek. A gyorsvasút kérdésének megoldása eminens szükség és nincs oly ministeriáiis szerv, mely a földalatti gyorsvasút kérdését a kezébe vehetné és abban a tempóban végezhetné el, mint amelyben annak végrehajtását a mai nemzedék szeretné. Ezért én a magam szempontjából a Közmunkák Tanácsának megszüntetését veszedelmes lépésnek tartom, nem is tartom szükségesnek és legalább is nem intézhető el incidentaliter az indemnitási vita keretében. Ezért vagyok bátor e kérdésben a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa) ; »Utasítja a nemzetgyűlés a belügyminister urat olyan önálló törvényjavaslat előkészítésére és bemutatására, amely szerint a székesfőváros fejlesztésével kapcsolatban jelentkező országos jelentőségű feladatok megoldására a Fővárosi Közmunkatanács jelenlegi szervezetében fentartassék ; a szorosan községi ügyekre vonatkozó hatásköre pedig a székesfőváros nagyobb ingeranciájának biztosításával újból szabályoztassék.« A határozati javaslatnak másik részét azért vettem be, mert a főváros részéről többször merült fel panasz oly irányban, hogy alárendeltebb jelentőségű építési ügyekben a Közmunkatanács, mint második fokon eljáró fórum, nehézségeket támaszt. Valószínűleg maga a kormány is arra a belátásra fog jutni, hogy a kisebb fontosságú, az általános és nagy, szervesen összefüggő városrendezési terveket nem alteráló eseteket meghagyja a főváros autonóm jogkörében és e kérdések ott intézhetők el. T. Nemzetgyűlés ! Mivel a ministerelnök ur beköszöntő beszédében keresztény és nemzeti alapon állónak jelentette ki a kormányát, és mivel ebben a kérdésben a legradikálisabb álláspontot képviseljük, abban a reménységben, hogy mindazokkal a törvényjavaslatokkal, amelyek az ország gazdasági és szociális érdekeinek szolgálatát kívánják eszközölni, legközelebb már foglalkozni fogunk: a kormánynak a bizalmat előlegezem és az indemnitási javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Pikler Emil! Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! Amikor keresem, kutatom azt a politikai koncepciót, amely a magyar kormány kormányzati tevékenységének irányt szab, akkor egy dilemma útvesztőjébe kerülök, amelyből a kivezető utat legjobb 48*
