Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
350 Â nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. költségeket fizessük. De Székesfehérvár mindent lerontott. Az történt t. i., hogy mikor a választásokra utaztam, ismét találkoztam ezzel a, közgazdászszal a vonaton, s mikor Székesfehérvárott kiszálltunk, ott csak ugy keresztezték egymást a ministeri vonatok, vagy amint nevezik, szalonkocsik. Az egyiket lekapcsolták, a másikat hozzácsatolták. Akkor ez az entente közgazdász barátom azt mondta : Amig ilyen kocsik járnak, ez az ország nem mondhatja, hogy nem tud reparációt fizetni. (Zaj. Elnök csenget.) Nem szeretek ezekről beszélni. Ha látják az idegen missziók tagjai az autókat, (Mozgás jobb felől.) nemcsak a mi autóinkat, hanem mindenféle fényűzési autót az Andrássy-uton és másutt száguldani, ez azt a látszatot keltheti fel, mintha itt egy boldog, megelégedett ország \olna . Gaal Gaston : A missziók autódnak a legtöbbet. (Zaj.) Strausz István : Most az illető újból eljött ide a karzatra s látta azt, hogy milyen milieubau tárgyalunk. Megmagyaráztam neki, hogy ez nagy Magyarország maradéka és mi ehhez ragaszkodunk épugy, mint az egész nagy Magyarországhoz. (Egy hang jobbfelől : Ezt is elviszik jóvátételnek !) De ő szemünkre vetette azokat a teoretikus tárgyalásokat, azokat a vitákat, amelyek itt a nemzetgyűlésben az indemnitás körül folynak. (Zaj. Elnök csenget.) Mi lehet ennek az oka ? S ő nagyon helyesen — amint mindnyájan tudjuk — megmondotta, hogy az az oka, hogy közöttünk, ellenzék és kormány, illetve kormánypárt között egy légüres tér van, hogy nincs egy programmunk, nincs egy életrevaló programm, amelynek végrehajtására koncentrálódnék az egész ellenzék a kormánypárttal együtt. Ma megpendítette Gömbös Gyula igen tisztelt barátom és képviselőtársam azt az eszmét, — pedig igazán nem váltottam vele eszmecserét — hogy vegyünk ceruzát a kezünkbe és készitsünk egy határozott programmot, munkatervet. Ennek a programmnak és munkatervnek elkészítése azonban nem a mi feladatunk, hanem a korm'nyé. S a mi eszményképünk — azt hiszem, az egész nemzetgy ülésé — gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam érintette nagyszabású beszédében az igen tisztelt ministerelnök ur előtt az h , hogy még szóba se áll az ellenzékkel, ami illendőség dolga, — igy fejezte ki magát — hogy tájékoztassa az ellenzéket a programmjáról. Teljeben elzárkózik s megy a maga utján, pedig már is megváltoztatta programmszándékát, — mert hiszen ez sem programm — amit nem óhajt az ellenzék, sőt erős ellenállást fejtene ki vele szemben, hogy most fogja tárgyaltatni a főrendiházi reformot, s most egyszerre jönnek rapszodikusan a földadójavaslatok. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! En nem voltam politikus s ennek a Háznak novicius tagja vagyok, de visszaemlékezem a háború alatti időkre, amikor néhai Tisza István, volt ministerelnök ur épen igy elzárkózott az ellenzék elől. (Az elnöki széket Gaal Gaston foglalja él.) Az egész világon koncentrációs kabinet volt, de Tisza István nem akart ilyen kabinetet. Ezt látszik utánozni az igen tisztelt ministerelnök ur, pedig okulhattunk és tanulhattunk volna rajta. (Zaj.) Mert ha ő azokat az államférfiakat, akiket akkor be kellett volna vennie a kabinetbe, beveszi, akkor nem estünk volna keresztül ezeken a fórra•dalmakon. Az embereket ugy kell lejáratni, hogy be kell őket állítani a munkába és ugy járatni le. (Zaj.) Ha Tisza István Károlyit beveszi kabinetjébe, akkor ezzel mindjárt lejáratja őt. (Zaj. Elnök csenget.) Voltak olyan államférfiáink, akik abban a koncentrációs kabinetben helyet foglalhattak volna s ezzel megmentették volna az országot. (Egy hang jobbfelől : Kun Béla is ? Zaj.) A hatalomból nem lehet monopóliumot csinálni, s a mostani helyzetben, amikor országunk ennyire meg van csonkítva, itt csak egységes munkaterv, csak koncentrációs kabinet lehet. (Mozgás a jobboldalon.) Ezt azért említem meg — bár kicsi epigon vagyok — mert a ministerelnök ur azt mondotta nobilisen talán a programmbcszédébtn, hogy bármilyen gondolat vagy terv jön, nála megfontolás tárgyává tétetik. Ajánlom ezt nagyon az igen t. ministerelnök ur gondjaiba. Hajós Kálmán : Igy kezdődött a pusztulás, hogy koncentrációs kabinetet alakítottak. (Zaj. StraiiSZ István : Örákon át folytathatnám, azekat a nyit kérdéseket, amelyeket egész állami életünkben a költségvetés összeállitásának hiánya , okez. De sietek is végezni ennek a pre grammnak a bírálata val, mert hiszen nekem, fő feladaté m, főcélom az, hegy megbíráljam a beterjesztett inderanitási javaslatot. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a felhatalmazási javaslatnak a tervezete . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Strausz István: ...az 1921/22. évi állami ; költségvetési előirányzaton épül fel. Annak az előirányzatnak az alapján, melyet ez a nemzetgyűlés nemcsak hegy nem tárgyalt, hanem sohasem is : látott. (Egy hang jobbfelől : Ez bizalom dolga ! Mozgás balfelől.) Ez az indemnitási javaslat, miker erre az állás. pontra helyezkedik, részi ezt olyan előirányzat alapján, amely egészen eltér azoktól az előirányzatcki tói, melyek a magyar állam életében 1868-tól kezdve 1921-ig beadattak. (Ugy van! balfelől.) Nemcsak hogy eltér, de feloszt sában is teljesen uj rendszert alkalmaz. Mindenekelőtt a célokat, a feladatokat, vagyis az úgynevezett rovatrendszert összevonja, ami által az ellenőrzést az egész vonalon szűkebb körre szorította. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) De tovább megyek ; rendszerbeli változás j foglaltatik benne abból a szempontból is, hogy az úgynevezett üzemi ágazatokat teljesen kivonja a
