Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
316 A nemzetgyűlés 28. ülése 19í Dobóczky Dezső; Ugyan, ki provokálja magát ? Marschall Ferenc: Ezért azon az állásponton vagyok, hogy minden vállalatot, amely a gazdasági életben elismeri az erkölcs kategorikus imperatívuszát, a nemzeti élet értékes tényezőjének tekintek, álljon ez a vállalat a jobboldalon, vagy a baloldalon. De viszont megkövetelem, hogy önök is ismerjék el, ha ezen az állásponton állanak, hogy az a vállalat a nemzeti élet értékes tényezője akkor is, ha azt a vállalatot véletlenül Hangyának vagy Országos Központi Hitelszövetkezetnek hivják. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) A drágaságot, igen tisztelt Nemzetgyűlés, ismétlem, csakis uj javak termelésének fokozásával tudjuk gyökerében megtámadni; mivel pedig egyelőre le kell mondanunk arról, hogy ebben a csonka országban valami lendületesebb iparpolitikát csinálhatnánk, én erre a sokféle bajra csak egy panaceát tudok, és ez : a mezőgazdasági termelés fokozása, (ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) Az extenzív gazdálkodásról át kell térnünk az intenzív gazdálkodásra és főleg, amit Dénes igen tisztelt képviselőtársam is kiemelt, a tisztán mezőgazdasági termelésről át kell térnünk a mezőgazdasági és ipari termelésre. Én szinte röstelkedve említem ezt a szót : többtermelés, ezt a Magyarországon legjobban lejáratott és legjobban profanizált kifejezést. Ugy vagyok ezzel a »többtermelés« szóval, mint pl. a katholikus autonómiával, vagy a közigazgatás reformjával. 50 év óta minden párt, minden kormány programmjában benne volt és mégis a vége az lett, hogy mindig függőben maradt kérdése maradt a politikai közéletnek. Horváth Zoltán : így lesz a többtermeléssel is! Marschall Ferenc : Ezért mondom, hogy én, mint szakember, szinte félve veszem ezt a kifejezést: »többtermelés« az ajkamra. S mégis, tisztelt Ház, rá kell végre térnünk és lépnünk a mezőgazdasági többtermelés intézményessé tételére. A földbirtokpolitika sok száz meg száz uj kisüzemet fog teremteni. Adjuk meg ezeknek a kisüzemeknek is az intenzív gazdálkodás lehetőségét és én nem félek attól, hogy a földbirtokpolitika a termelés csődjéhez fog vezetni. Dénes István : Ugy van ! Igaza van ! Marschall Ferenc : Ennek kapcsán felolvashatom Koós Zoltánnak, a Földhitelintézet igazgatójának egy, a napokban megjelent tanulmányából a következő sorokat (olvassa) : »Ha a földbirtokreformról szóló törvény, melynek célja a kisbirtok, igy a kis mezőgazdasági üzemek szaporítása, elszigetelten marad s nem fogja követni oly kormányintézkedések sorozata, mely lehetségessé teszi, hogy a kisüzemi termelőtipus a saját szervezetéhez mért termeléssel a legnagyobb eredményt érje el, akkor a kívánt eredményt, t. i. a társadalmi bajok orvoslását nem érheti el, sőt ujabb társadalmi bajok kútfeje lesz. 2. évi július hó 24-én, hétfőn. Ha ugyanis nem gondoskodunk arról, hogy a kisüzemek a nekik megfelelő termelést folytathassák, hanem bármely okból kénytelenek lesznek épen ugy gazdálkodni, mint a nagyüzem, de természetesen kevesebb eredménnyel, akkor semmiféle törvényes akadállyal sem lehet megakasztani a kisüzemek elpusztulását, a kisgazdák tönkrejutását, akik azután vagy ismét a városi proletárság számát szaporítják, vagy a vándorbotot veszik kezükbe tengerentúli országok felé. « S felidéződik itt előttem az a szívós harc, amelyet a németek folytatnak, hogy kihozzanak abból a soványka német földből annyit, amennyi emberileg lehetséges. Es felidéződik emlékezetemben egy koratavaszi németországi utam, amikor a gyorsvonaton haladtunk és egyszer csak — ha jól emlékszem, Lipcse és Berlin között — gyorsvonatunk érthetetlen okból a nyílt pályán megállott. Mi kitekintettünk az ablakon és kutatgattunk az okok után, S láttuk, hogy néhány zárt tehervonat robog el mellettünk, amelyek ajtain mindössze annyit tudtunk kibetűzni : Dünger. Amikor a tehervonatok elmentek, természetesen a gyorsvonat is folytatta útját. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Megvallom, hogy ez a látvány megrendítő hatással volt, különösen ránk, idegenekre. Az a nemzet, amely igy szolgálja földjét, amely gyorsvonatokat állit meg, hogy annak a földnek elvigyék a műtrágyát, az a nemzet száz versaillesi szerződés és Scheidemann dacára is élni fog. Horváth Zoltán: Mit akar Scheidemannal? Várnai Dániel: Ludendorff dacára is élni fog ! Marschall Ferenc : A háború előtt oly virágzó állattenyésztésünk teljesen leromlott. Az ne tévesszen meg bennünket, hogy quantitative csonka Magyarország talán ma nagyobb állattenyésztéssel rendelkezik, mint békében. De qualitative ez az állattenyésztés annyira leromlott, hogy ma - holnap a Darányi Ignácok, a Pirkner Jánosok, Serbán Jánosoknak állattenyésztésünk fellendítése érdekében tett hatalmas erőfeszítéseinek nyomai sem fognak maradni. Én nagyon kérem az igen tisztelt földmivelésügyi minister urat, hogy ezt a kérdést tegye sürgős országos megfontolás és megbeszélés tárgyává. Igaz, hogy az állattenyésztés és az állattartás legelső kelléke a legelő, ami a legtöbb helyen nincs és, sajnos, a földbirtoktörvény sem nyújt idevonatkozóan valami biztató kilátást. Ezt a két kérdést feltétlenül kapcsolatba kell hozni egymással ; egyik a másik nélkül meg nem oldható. A mezőgazdasági több termelésnek az állattenyésztésen kivül másik tartóoszlopa a növénynemesités. A nemesitett vetőmag használata köztudomás szerint 1—2 métermázsával, de sok esetben 4—5—6 métermázsával emeli a termést. Igy csupán nemesitett vetőmag használatával az ország termését sok millió
