Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-20

26 A nemzet gyűlés 20. ülése 1922. dik negyedében zúdította rájuk a kormány azt a rettenetes kiadást, amelyet előre nem láthattak. Megemlítem Kiskunfélegyházát, amelyet az indemnitási javaslatnak ez az intézkedése különösen sújt. Kiskunfélegyházának van 42 fizetési csztályba sorozott tiszt viselője, 133 közigazgatási alkalmazottja, 43 nyugdíjasa és kegydíjasa. Ezek átmeneti segélye egy hónapra 309.550 K, egy évre tehát 3,714.600 K. Ez az összeg Félegyháza viszonyaihoz mérve rendkívül nagy, mert az 1922. évi költségvetés szerint az összes kiadás csak 13,401.127 K 97 fillér, mi g ezzel szemben az összes bevétel 8.955.689 K 78 fillér, tehát a fedezetlen hiány 5,105.438 K 19 fillér. Tehát ezt kellett a várcsi elöljáróságnak a pótadóból előteremteni. Ez jelent 200%-cs pót adót. Most, ha az indemnitasi javaslat törvényerőre emelkedik, akkor ezt a 3,714.600 koronát, amit eddig az állam adott, szintén pótadóból kelleot előteremtenie a városnak, ami ujabb 200%-os pótadóemelkedést okoz. Ezzel szemben az volna a tiszteletteljes kérelmem, hogy módosittassék az indemnitasi javaslatnak ez a pontja és halasztassék el ezeknek az átmeneti segélyeknek a varosokra való hárítása 1922 január 1-től, hogy a költségvetésbe beállíthassák és azonkívül gondoskodhassanak megfelelő fedezetről, de az állam is gondoskodjék arról, hogy addig az 1912 : LVIII. te. 30. §-ában előirt javaslat törvényerőre emelkedhessek. , T. Nemzetgyűlés ! Nunc venio ad fortissimum. A szociáldemokrata pártnak a nemzetgyűlésen való megjelenése alkalmával a párt igen tisztelt elnöke, Peidl képviselőtársam igen konciliáns hangú deklarációt olvasott fel. Egynehány pontjától eltekintve, én azt a deklarációt nemzetiesnek, hazafiasnak és olyannak tekintem, amelyet minden polgári párt a magáévá tehet. Különösen, ha hozzáveszem még azokat a felszólalásokat, amelyek ezekről a padokról elhangzottak és azt a kijelentésüket, hogy magát a bolsevizmust is őrültségnek deklarálták. (Felkiáltások jobbról : Azok csinálták /) De itt vagyok én, a függetlenségi 48-as Kossuth-párt képviselőjelöltje, (Feíkiáltások jobbról: Szegény Kossuth !) akit rosszhiszemű emberek és felületesen gondolkodó emberek . . . Szabó István (sokoróf átkai) : Hogy csapna oda Kossuth, ha látná ! Horváth Zoltán: ...talán most is még az 1918. októberi összeomlás okozójának tekintene. Bennünket a ministerelnök ur, amint beszédem elején megemlíteni bátor voltam, ellenségnek nevez, a Szózat július 4-iki száma pedig olyan titulussal illet, ami igazán inparlamentáris, azt mondja, hogy (olvassa) »az országzüllesztő forradalmi Batthyány-párt fegyverbarátságát és támogatását nem fogadjuk el, harcunkat nélküle, sőt ellene fogjuk végigküzdeni mindenütt, még a szabadkirályválasztás kérdésében is.» Egy volt nemzetgyűlési képviselő pedig a Szózatnak ugyanebben a számában valósággal arra izgatja a nemzetgyűlés tagjait, hogy ne tűrjék azt, hogy az összeomlás gazembereinek mosdatása közben Eupert szólhasévi julms hó 13-án, csütörtökön. son és arra hívja fel a nemzetgyűlés tagjait, hogy minden eszközt ragadjanak meg arra, hogy ez itt elő ne fordulhasson. Annak megjegyzése mellett, hogy ez a békét és a békés munkát egyáltalában nem szolgálja, csak elitélőleg tudok erről a cikkről nyilatkozni és kénytelen vagyok egynehány megjegyzést tenni arra, ahogyan az az aggonizáló tartalmatlan kurzus, amelynek életét semmi egyéb nem képezte, mint a zsidózás, mint a kommunistázás, és amely kurzus semmi pozitívumot az ország érdekében produkálni nem tudott, végleg kimúlott. És kénytelen vagyok a függetlenségi párt védelmére is néhány szót itt a nemzetgyűlés termében elmondani. Halász Móric : Már négy órája halljuk azt a néhány szót ! Horváth Zoltán : Nekem nincs arra szükségem, mint a szociáldemokratáknak, hogy itt deklarációt olvassák fel, Nekem annak igazolására, hogy a függetlenségi és 48-as párt nem volt az októberi összeomlásnak oka, illusztris tanúim vannak. (Félkiáltások jobbfelől : Károlyi Mihály !) Oly bizonyítékaim vannak, hogy azoknak megemlítése és felhívása mellett deklaráció felolvasására szükségem egyáltalában nincs. Ha az általam tanúul felhívott illusztris férfiak valóban a függetlenségi és 48-as pártot, vagy ha itt élnek Zsitvay Tibor : Ha élnének S Horváth Zoltán: T. képviselőtársam is jobban tenné, ha nem szólna közbe, mert kénytelen lennék megkérdezni, hogy belépett-e a szociáldemokrata pártba és a kommün alatt a hetifizetés felemelését nem kivánta-e. Zsitvay Tibor : Nem kívántam ! (Egy hang a szélsőbaloldalról : Esküdjék meg ! Derültség.) Horváth Zoltán : Itt van Heinrich Ferenc és Biró Pál képviselőtársam, akik a kommün bukása után a Lovászy Mártonnal alakított és a Lovászy Márton vezérlete alatt álló párttal szolgálták a hazát. Itt van Dréhr Imre, aki 1918-ban csatlakozott a Lovászy-párthoz és a párt még ma sem tudja, hogy vájjon kilépett-e onnan vagy sem. Itt van Gaál Endre t. képviselőtársam, aki 1918-ban a forradalom legtüzesebb napjaiban kérte felvételét a pártba és kilépését még ma sem jeletnette be. Kálmán István, a turai mandátum boldog birtokosa ... Kálmán István : Kijelentem, hogy nem igaz ! Hazugság ! Horváth Zoltán : ... 1918-ban vetette fel magát a függetlenségi pártba és kilépéséről a pártot még ma sem tudatta. Kálmán István : Embereket akartak szerezni ! Nem igaz ! Horváth Zoltán : Ott van Platthy György képviselőtársam, akivel 1919 március hó 19-ikén együtt állítottuk össze a déli Pest vármegyére szóló lajstromot, amelyikben, ugy tudom, ő is listavezetőként szerepelt. Ott van Pethes László, aki 1918-ban Lépett be a függetlenségi pártba. De a főispáni karban is van tanúm, Ott van Borbély-