Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. 295 valami pozitívumot felmutatni külpolitikailag, akkor ő belenyugodnék ennek a rendnek tör­vény ellenességeibe. T. Nemzetgyűlés! Meg vagyok győződve róla, hogy Andrássy Gyula igen t. képviselő­társam, aki elsősorban külpolitikai problémákkal foglalkozik, teljesen tisztában van azzal, hogy Európának jelenlegi helyzetében ennek a kis államnak, ennek a nyolcmilliós nemzetnek az európai helyzet kialakulásába iniciativát bele­dobni alig lehetséges. Nem lehet tehát egyik kormánynak sem hibául felróni, hogy külpoliti­kailag nem valősitott meg nagy politikai kon­cepciót, mert hiszen azok az erők, amelyek kül­politikailag lényegesek és döntő befolyásuak, nem a magyar királyi kormány hatása alatt állanak. Az európai helyzet az, hogy mindenütt belső folyamatok vannak, mindenütt egy kifor­ratlan helyzet előtt állunk, mindenütt világ­nézleti harcok előestéjét lehet megállapítani. Mindenütt a nemzeti irány a nemzetietlen irány­nyal szemben mutatkozik és átvonul egész Európa helyzetén a különféle igazságtalan békék­nek nyomasztó hatása Ezen egyedül Magyar­országnak változtatni nem lehet, ezért nem lehet követelni a kormánytól, hogy kvázi felborítsa az európai helyzetet, mert Magyarországnak hely­zete külpolitikailag akkor fog változni, amikor Európának általános külpolitikai képe fog meg­változni. (TJgy van! a jobboldalon.) Az egyedüli segítség vagy napsugár a külpolitika terén az volt, amikor Olaszország mellénk állott a nyugat­magyarországi kérdésben, de azóta sem látunk semmiféle uj szituációt, azóta sem látjuk, hogy az európai nagyhatalmak meg akarnák változ­tatni a különféle békéket, Ma is intranszigens imperialista alapon állanak azok a hatalmak, amelyek a háború befejezése idejében békét és pacifizmust hirdettek. Es én mégis ugy látom, hogy az európai politikának tengelye Berlinbe Rómán át fog vezetni. A német és olasz ellentétek kiegyenlí­tése után, azt hiszem, ezen politikai tengely körül fognak csoportosulni a nemzetek a közel­jövőben. Ezért mindaddig, amig ez a helyzet világos nem lesz, nekünk csak egy kötelessé­günk lesz a külpolitika terén : várni, várni, — belpolitika téren pedig erőt gyűjteni. Nagyon jól tudjuk, hogy mindezen külsőleg is látható politikai erők mellett olyrn erőtónyezők is mü­köJnek, amelyeket nem akarok most felülbírálni. Internacionális vonatkozásban nemcsak a szo­ciáldemokrata párt, hanem a zsidóság is műkö­dik, és ezen erőt mindig latolgatni kell akkor, amikor a politika lényegbe vágó kérdéseiben dönteni akarunk. A kis entente pedig rácáfol Propper pacifista elméletére, mert a kis entente imperialistább mint valaha, imperialista akar lenni mindaddig, mig Magyarországot meg nem semmisiti. Én bevallom, hogy már mikor Sze­geden voltam, azt hittem, hogy a jugoszláv állam az, amely velünk együtt folytathatná politikáját, és magam is az u. n. jugoszláv orientációnak voltam egy ideig hive, de meg­győződtem, hogy ezen kis államok Magyarország részéről semmiféle közeledést nem hajlandók elfogadni ; meggyőződtem, hogy ezek a kis álla­mok továbbra is együttes programm alapján Magyarország megsemmisítésére törekszenek. Sándor Pál : Addig, míg nincs demokra­tikus kormány ! Gömbös Gyula: így meddőnek tekintek a magam részéről is minden olyan kísér­letet, hogy ezekkel a kis államokkal olyan politikát inauguráljunk, amely végeredmény­ben a mai Magyarországnak megbukásához vezetne. Lehet, hogy ezen kis államok- egy más mentalitású Magyarországgal szívesen köt­nének szerződést, elsősorban olyan Magyar­országgal, amely a nyugati államok mintája szerint van berendezve, de mindaddig nem akarunk senkivel sem kezet fogni, mig a nem­zeti keresztény Magyarországot nem akarják faktorként elismerni. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) r Sándor Pál : És ennek helyeselnek? Propper Sándor: Hát inkább dögöljünk meg? Halász Móric : Ennek helyeselünk feltétle­nül. (Zaj.) Propper Sándor: Háromszáz vagon zsir megy ki . . . (Zaj.) Elnök : Propper képviselő urat kérem, szí­veskedjék csendben maradni. Sándor Pál : Szegénységi bizonyítvány ránk nézve ! Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Midőn azt állapítom meg, hogy belpolitikánk helyes irányelve az, hogyha kimondjuk az erőgyűjtés elvét, akkor kutatnom kell, hogy a nemzeti Magyarország szempontjából mi is az a faktor, amely erőt jelent. Midőn azt mondtam a poli­tikai vezérgondolatom ismertetésénél, hogy a faj védelem jegyében regenerált Magyarországot erősítsük, akkor vezérgondolatnak a belpolitiká­ban a fajvédelmet állítottam oda. A fajvédel­met azért, mert meggyőződésem az . . . (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : A hétezer­koronás búza! Az éhhalál a fajvédélem!) Elnök: Csendet kérek t. képviselő urak. Méltóztassék nyugodtan meghallgatni a szónokot. Gömbös Gyula : Én nem kereszténységet hangoztatok, hanem fajvédelmet. (Folytonos zaj és közbekiáltások a szélsőbaloldalon : A hétezer koronás búza mutatja.) Ez lényeges különbség ! Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíves­kedjenek csendben maradni. (Zaj és közbekiál­tások a szélsőbaloldalon : Miből gyűjtsünk erőt ? Hétezer korona a búza!) Propper Sándor : Ez fajpusztitás ! Tankovics János : A kommün az volt ! Gömbös Gyula : Meggyőződésem, hogy ma­gyar nemzeti állam csak akkor bir prosperálni csak akkor birja biztosítani a létét, ha a nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom