Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn, Gaal Gaston, Scitovszky Béla és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1922/23. költségvetési óv első hat hónapjában viselendő közterhekről ós fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat. — Elnöki bejelentések. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — A jegyzőkönyv hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Kállay Tibor, Walkó Lajos, Daruváry Géza, Belitska Sándor, Vass József, Térfi Béla. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 5 perekor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Hébelt Ede jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Bartos János jegyző ur. Következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 2, 7) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Gömbös Gyula ! Gömbös Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Az ellenzék részéről a vita folyamán többször felhívás intéztetett a kormánypárthoz, hogy elvi daklarációkat adjon ő is, és egyáltalán figyelmeztettek bennünket, mint Pallavicini őrgróf igen t. képviselőtársam legutóbbi elhangzott beszédében : Mondjuk meg végre valahára, mit akarunk. Bár tisztában vagyunk azzal és tisztában vagyok magam is, hogy a mai nehéz helyzetben nagy politikai koncepciókat adni, de különösen a részletekbe bocsátkozni igen nehéz, mai felszólalásom folyamán mégis igyekezni fogok egy hitvallást tenni, egy politikai hitvallást a magam szempontjából. Tehát nem a párt megbízatásából van szerencsém beszélni; a magam szempontjából teszek egy politikai hitvallást, amely — amennyire lehet — minden kétséget ki fog zárni. En igenis üdvözlöm az ellenzék azt a követelését, hogy mondja meg mindenki őszintén, mit akar. Üdvözlöm azt, hogy világnézletek körül csoportosuljon a magyar politika és üdvözlöm azt is, hogy ezen világnézletek körüli .csoportosulás révén kiküszöböltessék automatikusan a személyeskedés politikája és a jogi formák utáni hajsza; automatikusan kiküszöböltessék az a régi politikai rendszer, amellyel egy független állami életet élni akaró nemzet kell hogy szakitson, az a politikai rendszer, amelynek — a régi monarchiára gondolok — az volt tossága, hogy a nagy, lényeges kérdésekben nem itt Budapesten, nem a képviselőházban döntöttek, hanem elsősorban Bécsben. Akkor, amikor független állam vagyunk, az a felfogásom, hogy igenis minekünk lényegbe vágó kérdésekben nem a személyeskedés, nem a formalitás szerint kell intézkednünk, hanem tisztán tárgyi alapra kell helyezkednünk. (Ugy van! jobbfelöl.) Miután az ellenzék részéről jött a felhivás, engedjék meg, hogy épen az ellenzéket mérlegeljem, vájjon mennyiben adott ő hitvallást. A legvilágosabb hitvallást a szociáldemokrata párt adta az ő deklarációjában és Peidl igen t. képviselőtársam azzal a mondatával, hogy ez csak egy átmeneti vallomás, a végcélról egyelőre nem nyilatkozik. Wolff Károly igen t. barátom erre válaszolt és mi valamennyien éreztük, hogy a végcél ugyanaz. Amidőn a szociáldemokrata párt megjelent ebben a Házban s amidőn a forradalmi jelvénnyel jelent meg itt, tudtuk, hogy a végcél igenis a régi : a polgári társadalom megsemmisítése a magántulajdon eltörlése által. Es itt Propper igen t. képviselőtársamnak beszédét szeretném boncolgatni, mertr ő volt az, aki ezen párt részéről az eddigi felszólalások közül talán legbehatóbban foglalkozott olyan kérdésekkel, amely kérdések bennünket közelről érdekelnek. Azt mondja Propper igen t. képviselőtársam, hogy »az a fogadtatás, amelyben itt részesültünk, arra enged következtetni, hogy a komoly építőmunka szándéka, amely nálunk feltétlenül megvan, a túlsó oldalon nem talált megértésre.« T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, valamenynyien nagy várakozással tekintettünk a szociáldemokrata párt bevonulása elé, és eleve kijelentem azt — és ez szól különösen a keresztény ;?7 !|r
