Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

À nemzetgyűlés 27. ülése 1922. véleményt a kiviteli engedélyek kérdése. Tudjuk ma is, még az utolsó hónapokban is igen sok kiviteli engedélyt adtak. Propper Sándor: A kávéházakban árulják pénzért ! Őrgr. Pallavicini György: Ezt a kérdést helyesen csak ugy lehet elintézni, ha a kormány teljes nyíltsággal lép fel ebben a kérdésben. Eltekintve attól, hogy közgazdaságilag abszolúte helytelennek tartom azt, hogy a kivitelből származó nyereséget ne az állam dugja zsebre, (Helyeslés.) és eltekintve attól, hogy ez volt az utolsó két esztendő politikájának rákfenéje, nekünk szakitanunk kell ezzel a szisztémával. Ha voltak visszaélések, akkor meg kell bünteni azok elkövetőit, ha pedig nem voltak, akkor végre tisztán fognak állani azok az emberek, akikre — bocsánatot kérek — a gyanúnak igen nagy halmaza tapad. Vagyok bátor benyújtani határozati javaslatomat abban a talán nem hiu reményben, hogy ezt elfogadni méltóztatnak. Határozati javaslatom a következőképen szól (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a földmivelésügyi ministerium által kiadott összes kiviteli engedélyek kimutatását terjessze a Ház elé azoknak a pontos névsorával együtt, akik a kiviteli engedélyek kiadásánál közbenjártak, akik kiviteli engedélyt kaptak és akik a kapott engedélyeket tényleg fel is használták.« (Helyeslés balfelöl.) Rakovszky István: Szép kis lista lesz az! Őrgr. Pallavicini György : Én a kormány egyik főhibájának azt tartom, hogy igen sok kérdésben nem él azzal a köteles őszinteséggel sem, melyet még egy politikustól is el lehet várni. Elismerem, hogy bizonyos igen nagyfontosságú politikai kérdésekben talán nem lehet mindig teljes őszinteséggel élni, pl. a külpolitikában előfordulhatnak ilyen esetek. A túloldalon ülő Móser t. képviselő ur is bizonyos fokig elégedetlenségét fejezte ki tegnap a külügyi kormánnyal szemben, szintén elismerve azt a tételt, hogy a kormány mindenben nem adhat ugyan felvilágosítást, de legalább a külügyi bizottságban adja elő külügyi politikáját. Én nem megyek oly messze, mint a képviselő ur, de viszont tovább is megyek, mert engem nem elégithetne ki az, amit a kormány a külügyi bizottságban elmond, mert egyrészt tényleg kényes kérdéseket ott sem mondhat el, mert az is nyilvános ülés, másrészt nem tudom, hogy a kormánynak van-e egyáltalában külpolitikája. Elismerem, hogy a külpolitikát nem lehet nagydobra verni, kell bizonyos burkoltság, de két év után mégis csak kellene valami eredménynek lennie. Amikor azonban azt látjuk, hogy sem külügyi vezetés, sem külügyi irány nincs, amikor nem látunk eredményeket sem, ha csak negatívumokat nem, akkor azt hiszem, kár itt egyáltalában külügyi politikáról beszélni és-kár azt is kérni, hogy a külügyi bizottságban adjanak bizonyos kérdésekben felvilágosításokat. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — II. KÖTET. évi július hó 21-én, pénteken. 273 Haller István: De strigis, quae non sunt... Őrgr. Pallavicini György: Azt hiszem, mást nem kérhetünk, minthogy külpolitikánkban gyökeres változás álljon be. Azt hiszem, ezt a változást mindenki kívánja teljes szívből, akár meri nyíltan megmondani, akár a folyosón, vagy a pártkörök sarkaiban hangoztassa is. Az őszinteség hiánya fennáll a királykérdésben is. A kormány, mely az 1921:XLVII. te. alapján áll, a választások alatt letért erről a közjogi alapról. Láttuk, hogy nemcsak egyes képviselőjelöltek, akik a vidéken felléptek, hanem a kabinet egyes tagjai is, mint nyílt legitimisták szerepeltek, felrúgva a kormány által egyedül üdvözítőnek talált 1921: XLVII. tc-et. Hát ez az őszinteségnek legalább is igen nagy hiánya. Hogy csak egyet mondjak, az akkori kereskedelemügyi minister ur alá tartozó m. kir posta Őfelsége IV. Károly király halálának alkalmával a részvéttáviratokat cenzúrázta, illetve nem juttatta rendeltetési helyükre. Roppantul csodálkozom, hogy hogyan tehetett ennek ellenére Hegyeshalmy akkori minister ur p. o. Szombathelyen olyan legitimista kijelentéseket^ mint amilyeneket tett. Tudvalévő, hogy Őfelsége halála alkalmából egész Nagymagyarországból a részvéttáviratoknak és iratoknak ezrei érkeztek Madeira szigetére, és csodálatosképen csak a csonka Magyarországból nem érkeztek meg a sürgönyök, illetve csonka Magyarországból csak a kormány sürgönyei érkeztek meg. Rakovszky István : Amire válasz nem jött Î Őrgr. Pallavicini György: Az, hogy válasz bizonyos részről küldött részvétsürgönyökre nem jön, az Magyarország forradalmi történetében nem a legelső példa. Nem erre akartam azonban rámutatni, hanem arra, hogy azt, hogy ugyanaz a kereskedelmi minister ur, aki magát a választók előtt legitimistának vallja, Magyarország lojális és királyim népének részvéttáviratait nem hagyja az özvegy királynéhoz és a mostani királyhoz, Ottó királyhoz eljutni — ezt teljes képtelenségnek tartom. Itt ismét felelőtlen elemek munkájának kellett közrehatnia, mert ahogy én Hegyeshalmy t. képviselőtársamat ismerem, nem tudom róla elképzelni, hogy egy ilyen rendeletet kiadott volna. Aztán nekünk szemünkre vetették, hogy a választások alatt felhasználtuk Őfelségének tragikus halálát kortescélokra. Ezt nemcsak a kormány lapjai, hanem egyes, felelős állásban lévő államférfiak, vagy jobban mondva: politikusok is mondották.

m Ez egy súlyos vád, de magán viseli a kortesizü gyanúsítást; mert, t. Nemzetgyűlés, erre egyáltalán nem volt szükség ; hiszen én jártam Magyarország népe körében és láttam, hogy az Őfelsége halálától mindenütt ugy le volt sújtva, hogy még a legfényesebb tehetségű szónoknak sem kellett volna mondani egy szót sem, hogy a legegyszerűbb és a legszegényebb magyar választópolgár is átérezze e tény óriási jelentőségét. 35