Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

262 A nemzetgyűlés 27. ülése 1922, segítette volna azt a fokozatos fejlődést, mely egy földbirtokreform egészséges lebonyolítását lehetségessé teszi. Ha 1910-ben, amikor Darányi Ignác az első földreform, illetve telepítési javaslatot hozta, az akkori munkapárt nem zárkózott volna el mereven ezen modern, üdvös és nagyszerű reformtervezettől, ma nem állanánk ez előtt a nehéz kérdés előtt, s azt hiszem, akkor a forradalom is másként zajlott volna le, ha egyáltalában lett volna forradalom, mert hiszen ez a gyuanyag ki lett volna küszöbölve a közéletből. Rá akarok most térni arra, •— és sajnos, itt bele kell kevernem a politikát — hogy mit csinált és mit nem csinált a föld mivel ésügyi kormány. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogy mi volt a m. kir. földmivelésügyi ministerium a háború előtti években, mi volt pl. egy Darányi Ignác ministersége alatt. Nemcsak Európából, hanem az egész világról jöttek ide emberek, főleg a Keletről, de még a Nyugatról is,- hogy tanulmányozzák Magyarország agrárviszonyait és agrárszociális reformjait. Magyarország földmivelése talán soha nem örvendett olyan világhírnévnek, mint akkor, és ezzel szemben nézzük meg, hogyan áll ma a helyzet. Mayer János: Más időket is élünk! Őrgr. Pallavicini György: Kérdem, mi történt a földbirtokreformon kivül a földmivelésügyi reformok terén igen sok kérdésben Magyarországon mint agrárállamban, egy direkt agrárszinezetü kormány idejében? Történt-e valami a falu kultúrájának emelése érdekében ? Azt hiszem, bátran felelhetjük, hogy semmi, mert alakultak ugyan szemben a létező és nagyon jól működő minden politikától mentes agrárszövetségekkel, mint amilyen pl. a Gazda Szövetség, más szövetségek, amelyek azonban magukban rejtették a politikai bacillust, amelyet egy közgazdasági és szociális szervezetbe belevinni soha nem szabad, és ezeknek tevékenysége azután az elmúlt két esztendőben mindenütt csak politikai, de sehol agrárszociális nem volt. (Mozgás) Nézzük meg, mit cselekedett a falu kultúrájának emelése érdekében. Láttuk-e azt, hogy erőteljesen létesítettek és teremtettek volna gazdaköröket és olvasóköröket, amelyek ezt a bacillust szintén nélkülözik? Bejártam majdnem egészen ezt a csonka országot, de ilyesmit, sajnos, sehol nem láttam. Nem láttam azt, hogy a falu javának emelésére közmunkákkal, utak építésével bármi is történt volna. Pedig Magyarország utjai olyan elhanyagolt állapotban vannak, mint még soha nem voltak, és ha valaha lehetett volna a falu kultúráját emelni és emellett a munkanélküliség csökkentését és a termelőmunkát elősegíteni, ugy az most lehetett volna, elsősorban az utak javításával és azoknak a tényleges értékeknek befektetésével, amikről igen ékesszólóan Nagy Emil tisztelt képviselőtársam beszélt. Kérdem, vájjon tett-e a kormány csak egy évi július hó 21-én, pénteken. lépést is a mezőgazdasági hitel kérdésének rendezésére. Azt hiszem, két esztendő alatt erről egyáltalán nem hallottunk egy szót sem és nem hallottunk a kormány mostani bemutatkozásakor sem. Kérdem, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, vájjon mily intézkedéseket tett a mélyen tisztelt kormány vízügyeink rendezésére ? Vájjon tett-e intézkedéseket arra nézve, hogy ma, amikor a cseh megszállók Eelső-Magyarországon nagyban pusztítják az erdőket, amikor ugyanaz történik Erdélyben, és amikor vizeink állása tisztára attól függ, hogy vájjon az erdőket a megszállt területen miképen kezelik, történtek-e intézkedések a minket fenyegető és biztosan bekövetkező árvizek ellensúlyozására? Kérdem, történtek-e intézkedések arra nézve, hogy belvizeink rendeztessenek, hogy ez a sok ezer holdnyi terület, amely ma parlagon fekszik, a belvizek levezetésével végre a kultúra egyik ujabb termőföldjévé tétessék? Es kérdem, mi történt azzal a nemzetgyűlési határozattal, amely tavaly Czettler Jenő t. képviselőtársam indítványára egyhangúlag ment keresztül, és amely záros határidőhöz kötötte azt, hogy a kormány mezőgazdasági munkásházakat, ha jól emlékszem, háromszázmilliónyi hitel igénybevételének keretében fölépítsen? Azt hiszem, ezen a téren a nemzetgyűlés kategorikus parancsa ellenére sem történt semmi. Nem tudjuk, mit és milyen intézkedéseket tett a kormány a földbirtokreform keresztülvitele folytán munka nélkül maradt cselédség érdekében. Pedig a cselédség r kérdése, azt hiszem,- igen fontos kérdés. És ezt nem lehet elütni azzal, hogy a nagybirtokosok most talán a cselédeket tolják előtérbe azért, hogy hangulatot keltsenek a földbirtokreformnak túlerős tempóban való keresztülvitelével szemben, mert hiszen ezek az emberek sorsukkal ma meg vannak elégedve és adómentesen élvezik egy körülbelül 8—10 holdas kisbirtokosnak jövedelmét. De ez talán a minimum és igen sok esetben még nagyobb területnek jövedelmét élvezi. (Egy hang jobbról: Sokszor jóval többet!) Már most én nem segíthetek a cselédségen akkor, ha neki házhelyet, vagy két-három hold földet adok, sőt ellenkezőleg ezzel nyomorba döntöm őt, mert az illető ma a maga keze munkájával olyan jövedelemnek élvezője, amilyen jövedelmet csak olyan esetben élvezne, ha legalább negyedtelkes gazda volna. És élvezi ezt gondmentesen, rizikó nélkül. Nem függ sem. az időjárástól, sem az adósróftól, sem semmitől. Azt hiszem, anélkül, hogy ezekről ne gondoskodnánk, a földbirtokreformot helyesen keresztülvinni nem tudjuk. Erről azonban nem hallottunk eddig semmit. T. Nemzetgyűlés ! Még egy szempontot akarok felhozni, ami talán rávilágít azokra a kifogásokra, amiket az agrárellenes pártok velünk szemben szoktak hangoztatni, és ez az, hogy a mezőgazdaság ma óriási jövedelmet élvez és jó-