Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

À~ nemzetgyűlés 27. ülése 1922. másához, mely mindinkább érzi ezen súlyos közgazdasági helyzetet. Maga a ministerelnök ur is azon elöő kijelentéseiben, amelyeket sajtónyilatkozat alakjában tett, szinte katasztrofálisnak festette a közgazdasági helyzetet és olyan telet jósolt, mely az elmúlt nyolc téllel is vetekedni fog, vagy talán azoknak keserveit még fölül fogja múlni, önként felvetődik azonban a kérdés, hogy ha ez a közgazdasági helyzet tényleg ilyen súlyos és ilyen válságos, vájjon ez most következett-e be, mióta a nemzetgyűlés összeült, vagy csirái nem voltak-e már meg ennek a múltban. És ha erre gondolunk, csodálatosnak találom, hogy a kormány a múltban vagy nem vette é«zre e súlyos közgazdasági helyzetet s nem tett meg mindent annak orvoslására, vagy pedig ha tudta és az ország érdekét szivén viselte, miért nem igyekezett már akkor ennek elej étvrnni azzal, amit ma hirdet, t. i. a társadalmi és politikai békének megalapozásával azon nyolc illetve kilenc hónap alatt, amikor irtó test vér harcot hirdetett és folytatott az ellenzék ellen. At. ministerelnök ur parlamenti beszédében àzt mondja, hogy semmiféle áldozat sem elég nagy ahhoz, hogy ezen belső béke létrehozassék, hogy ennek a békének létesítését a kormány óhajtja és hogy az ország nagy érdekeinek feláldozása nélkül ezen célia való tekintettel minden áldozatra kész. Ha ez igy van, akkor ezen áldozatokra készen kellett volna lennie már a múltban is, ha pedig nem volt készen, akkor meg kell állapítania azt a tényt, hogy, sajnos, a kormány nem volt tudatában annak, hogy milyen súlyos gazdasági helyzet előtt állunk. Ez mindenesetre előrelátásának igen nagy hiányát mutatja. A ministerelnök ur ezen szavai, dacára annak, hogy konkrétebb formában nem jelölte meg, mik azok az áldozatok, amelyeket ő hozni hajlandó, — és erre már többen rámutattak erről az oldalról — élénk visszhangot keltett mindenütt. Megállapitható az is, hogy a Ház minden oldalán, az összes ellenzéki pártoknál is ugyanaz a felfogás mutatkozott. Kívánatosnak tartanok azonban, hogy végre valahára ismertetné a ministerelnök ur egyrészt azokat az áldozatokat, amelyeket a kormány ezen béke érdekében hozni hajlandó, másrészt — és ez talán még sokkal fontosabb — ismertetné azt a közgazdasági programmot, amelynek elfogadását tőlünk kívánná. Mert bár azt tartom, hogy a kormány elsősorban köteles megjelölni az utakat és a módokat, kivált ilyen szomorú választási kampány után, amely mögöttünk van, mégis ezen igazságot teljes egészében elfogadom és azt tartom, hogy ha-az ellenzék elé olyan .közgazdasági programm tárul, amely Magyarország ujjáalapozásának biztositékát nyújtja ; ha mi meggyőződünk arról, hogy ez a közgazdasági programm j ó, akkor igenis a politikai ellentéteknek legalább arra az időre el kell halkulniuk, ami g ezt az alapvető közgazdasági programmot nem tudjuk nyélbe ütni. Haller István : ügy van ! I évi július hó 21-én, péntehen. 250 Őrgr. Pallavicini György : Minthogy pedig a kormány közgazdasági programmját, még annak körvonalait sem ismerjük, egy pár szóval a mai közgazdasági állapotokról szeretnék beszélni. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) A kormány, mint megállapitható, közgazdasági programmot tényleg mindezideig nem adott, mert ugy a ministerelnök ur, mint a pénzügyminister ur csak arra szólította fel a nemzetgyűlést és a nemzetgyűlés minden pártját, hogy javaslatait támogassák és azoknak keresztülvitelét mielőbb lehetővé tegyék. Még a kereskedelemügyi minister ur is, aki kiválóan érdekes, logikus és nagyon szakszerű expozét mondott itt előttünk, alapjában véve csak negatívumokra szorítkozott és pozitív javaslatokat nem tett. Mindannyian igen hálásak vagyunk azért a szakszerű felvilágosításért;, amelyet nekünk adott, azonban konstatálnunk kel], hogy ez sem jelentett programmot. Legfeltűnőbb azonban a földmivelésügyi programm teljes hiánya. A földmivelésügyi programmnak az általános közgazdasági programmba való beilleszkedését egyáltalában nem látjuk. Ami pedig azokat a híreket illeti, amelyek az utóbbi időben a sajtó utján mindjobban kiszivárogtak, azt látjuk, hogy eddig tulaj donképen csak adójavaslatokról van szó. Már pedig azok a javaslatok, amelyeknek hire a sajtó utján kiszivárgott, valóban nem alkalmasak arra, hogy Magyarországnak túlnyomóan agrár közvéleményét megnyugtassák és nem alkalmasak arra sem, hogy mint teljes közgazdasági programm azt a reményt ébresszék bárkiben, hogy ezen az alapon lehessen Magyarország közgazdaságát megmenteni, r/iert tisztán az adósróf felemelésével Magyarország közgazdasági helyzete nem javulhat. Hallottuk azt is, hogy ezeket a közgazdasági javaslatokat — és ez cáfolatlanul jelenhetett meg az újságokban —csak adagonkintterjesztik a közvélemény elé azért, hogy az kvázi meg ne ijedjen az egész kom.plexum.tol és egyenkint vegye be ezeket a javaslatokat. Nem tudom, hogy ez-e a terv vagy nem, de tény, hegy ez a hir több lapban megjelent és a cáfolóapparátus, amely különben igen gyorsan működik, nem cáfolta meg. Ellenkezőleg azt kérném, és azt hiszem, ebben mindenki egyetért velem, hogy a kormány legyen szíves összes közgazdasági gondolatait és javaslatait mielőbb nyilvánosságra hozni, (Helyeslés a baloldalon.) azonkívül azt is, hogy ezen javaslatok ne meglepetésszerűen hozassanak ide, hanem előbb a szakkörök elé terjesszék azokat, mielőtt a nagy nyilvánosság elé kerülnének. Hiszen tudjuk, hogy pl. azok a javaslatok, amelyeket most már az igen t. pénzügyminister ur bejelentett egyes köröknek, például a gazdasági köröknek, — s ugy tudom, hogy a napokban az egységes párt pártkörében is előadta pénzügyi javaslatainak egy részét — sem mentek még keresztül a szakkörök retortáin. Igent. Nemzetgyűlés ! En annál aggályosabbnak tartom ezeket az adójavaslatokat, mert a múltban a kormány pénzügyi politikája, nézetem 33*