Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

252 A nemzetgyűlés 27. ülése 1922, évi július hő 21-én, pénteken. tek, de okuljanak, tanuljanak. Nekünk is tanítással és jószándékkal meg kell értetnünk velük, hogy csak termeléssel, munkával bcldcgulhatnak és boldogíthatják a nemzetet és az országot. Az uradalmak pedig kezdjék meg a többtermelést. Kezdjék meg ugy, ahogy a földmivelésügyi minister ur mondotta, hogy minél több munkást foglalkoztassanak, mert az az uradalom, amely több munkást alkalmaz, több munkásnak is ad kenyeret és többet bir termelni az ország közönségének. A kizsákmányolók ellen minden vonalon meg kell inditani az eljárást, hogy ne folytathassák tovább kiszipolyozó munkájukat. Ennek megakadályozására legfőbb eszköznek, látom a szövetkezeteket, mert a szövetkezetek azok, amelyek kizárva a spekuláns közvetítő kereskedelmet, közvetlenül juttatják el az árut a fogyasztóközönséghez és megosztják azt a hasznot, melyhez minden állampolgárnak joga van ebben a hazában. Az adózás terén azt kivánom, amit, azt hiszem, minden képviselőtársam igért a választóknak, hogy hozzuk be az arányos teherviselést és tegyük igazságossá és fokozatossá az adózási rendszert, vagyis, aki jobban birja, az viselje a nagyobb terhet, a kisember pedig tehermentesittessék. Ezt olyanformán gondolom, hogy az olyan kisbirtokot, mely a létminimumot nyújtja birtokosának, adómentessé tegyük. Ez az adómentesség p. 10 holdig terjedhetne ki, 10-től 50 holdnyi terület után körülbelül a békeéveknek megfelelő összeg volna fizetendő, 50-től 100 holdig pedig ennél magasabb és igy tovább. Ez az a progresszió, amelyet megcsináltunk a vagyon váltságnál is. A földadótörvényjavaslat tárgyalásánál majd konkrét javaslatokat és indítványokat fogok tenni. Ha az adót körülbelül egy katasztrális hold utáni búzában állapítjuk meg és azt tiz holdtól kezdve fokozatosan emeljük, az a többtermelére is hatással van, mert nem mindegy annak a gazdának, ha 7 métermázsa termésből is ugyanannyit ad le, mint amennyit akkor, ha 12 métermázsa terem neki. (Igaz I Ugy van ! jóbbfélől.) Lehetetlen, hogy a termelő kevés terméséből is annyit adjon, mint a több terméséből, és ez a fokozatosság szintén szorgalmazná a többtermelést. A kataszteri kiigazításnak is hive vagyok. Nagy Ernő t, képviselőtársam, aki tegnap azt mondta, hogy sarkalni kell bennünket arra, hogy választóinknak tett Ígéreteinket beváltsuk és hogy a nemzetgyűlésen megvédelmezzük azokat az embereket, akiknek jobban van szükségük a támaszra, mint az erősnek, láthatja, hogy nem azt nézem, hogy amit ebben a kérdésben mondott, azokból a padsorokból mondotta-e. Én, és ugy hiszem, a mi pártunk nem pártpolitikát, nem osztálypolitikát folytat, hanem a nemzet egyetemes, igazságos ügyét akarja szolgálni. Ha igy sz állam az adóból megkapná az adógabonát, irányitatná a kivitelt és bizonyosan mondom, hogy tiz év múlva ott lesz koronánk, ahol a svájci frank, vagy a francia frank. Tudom, hogy sokan azt mondják, hogy megint a földet terhelik, jöjjön, aki a kereskedelem megadóztatásához is ért, és hozzon olyan terveket, olyan indítványokat, melyekkel összeegyeztethetjük a kereskedelem és a föld adózását, hogy az adózás minden társadalmi osztályt egyenlően sújtson. Okvetlenül szükségesnek tartom, hogy minél kevesebbfajta adó legyen és hogy az állam az adót közvetlenül a forrásnál hajtsa be, ne pedig különféle komplikált adórendszerekkel, melyek nagy felügyeletet és nagyszámú tisztviselői kart igényelnek. Ha igy egyszerűsítjük az adórendszert, akkor tényleg igen sok ellenőrző közeg feleslegessé válik, akikre szerintem sok helyen nincs szükség és akik elhelyezkedhetnének a többtermelés által létesített produktív munkában. El kell törölni a fogyasztási forgalmi, jövedelmi és egyéb kereseti adókat, amelyek nagy ellenőrzést igényelnek, csak a föld-, ház-, bánya-, gyáriparadót kell fentartani és semmi mást. Ha ezekből megkapja az állam az államháztartásához szükséges összeget, feleslegessé válik a sokféle adó. Teljesen felesleges a jövedelmi, fogyasztási és kereseti adó, melyek nagy ellenőrzést igényelnek és sok igazságtalansággal járnak. Csak egyet említek fel. Régebben az ügyvéd, az orvos és más hasonló foglalkozású III. osztályú kereseti adót fizetett. Keresetének 10%-át kellett volna adóban fizetnie, de ennyit senki sem fizetett, hanem mindegyik amennyit csak birt, lejajgatott az adókivető bizottságnál. Hát miért kell akkor ilyen igazságtalanságra vezető adókat fentartani, amelyeknél az állam maga favorizálja az adóeltitkolást. Ezért én híve vagyok az adók egyszerűsítésének. Legyen az az adó egyszerűen kezelhető, a legegyszerűbb ember által is megérthető és nem kell azt okvetlenül 3—4-féle címen kivetni. Amire az államnak szüksége van, azt meg kell adni, de tessék azt minél kevesebb, minél kisebb komplikációval előteremteni, igazságosan, méltányosan és fokozatosan. (Helyeslés.) Itt van egy fontes kérdés, ami bizonyára ellenmondásokat fog kiváltani és ez a kis földbirtckok adómentessége. Ezt indokolja elsősorban az, hegy a 10—15 hold terjedelmű földbirtok rendszerint csak a család megélhetését, létminimumát biztosítja, ezt tehát, ha csak lehetséges, tehermentesíteni szeretném.. De ennek a kérdésnek elbírálásánál egyéb fontos dolgot is figyelembe kell venni, nevezetesen azt, hogy ezek a kisbirtokosok a legbiztosabb alapjai, támaszai a hazának, a nemzetnek. Ha veszedelemben van az ország, ha harcba vonul a kisgazda az ország védelmére, a termelő munka azért nem áll meg nála, mert helyére lép az asszony, és a gyerek és termelnek annyit, hegy még a harcolóknak is jut belőle. (Ugy van! jobhfelől.) Megmutatták ezt a világháború idején. Ha pedig vége van a háborúnak, ott hagyva a harci eszközt, újra munkához lát, ismét a termeléshez kezd teljes erejéből, mert tudja, hogy a világ legtudósabb kommunistája is hiába igér neki eget-földet, hiába épít neki légvárakat, ő nem boldcgulhat, ha a maga kukoricáját nem kapálja be. Ezért nem sikerült a falu népét megnyerni azoknak az eszmék-