Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-20

 nemzetgyűlés 20. ülése 1922. rohantak az események, ez a nem a nemzet testéből, meggyőződéséből és le ki világából sarjadt képviselőház annál jobban eltávolodott a nemzettől. (Felkiáltások jóbbfelől: Micsoda frázisoki) S minő következményei lettek ennek, t. Nemzetgyűlés ? (Felkiáltások jobbfejtől: Károlyi Mihály lett a következmény ! Zaj balfelől.) Mindent, ami a nemzet vagyona volt, ami a nemzet érdekében lett volna, feláldozott ez a munkapárt a szövetségi hűség oltárára. Bármi is adódott, bármiféle eszme vetődött fel, ahol Magyarország különállása és külön érdeke került \olna szóba, a szövetségi hűség címén elnyomták azt, ez a parlament becsukta ajtajait s itt mindenféle nemzeti érdek vagy megmozdulás süket fülekre talált. (Élénk ellenmondások jóbbfelől és a közéfen.) T. Nemzetgyűlés ! Azt, aki a munkapátii uralom alatt a háború célját merte feszegetni, vagy aki külön magyar érdekeket mert hangoztatni, avagy érdeklődött a háború vége iránt, vagy pláne a béke szavát merte felemelni, azt az egységes falankszként álló nemzeti munkapárt letorkolta, hazaárulónak bélyegezte. (Élénk helyeslés és felkiáltások jóbbfelől : Jól tette !) Méltóztatnak hallani a közbeszólást ! Tehát még ilyen tragikus idők után is van ennek a nemzetgyűlésnek olyan tagja, aki a munkapártnak ezt az elzárkózottságát, ezt a nemzet érdekeivel ellentétes viselkedését helyesli. (Egy hang a jobboldalon : Károlyi Mihályról beszéljen! öt igen érdekelte a béke!) Majd rátérek erre is. Pláne, ha akadtak olyanok, akik azt is meg merték kockáztatni, hogy már csak a felelősség viselésének megosztása érdekében is a munkásságot is hozzuk be az alkotmány sáncai közé, azt egyenesen bélpoklosnak minősitették, Azzal töltötték idejüket itt a képviselőházban akkor, amikor nagy országos érdekek forogtak kockán, hogy megállapítsák, vájjon négy elemi alapján, vagy hat elemi alapján, vagy nem tudom én, miféle képzettség alapján adjanak szavazati jogot, mesterkélt választói jogot. Itt tartom megemlitendőnek néhai "pártvezéremnek, Holló Lajosnak (Felkiáltások jóbbfelől : Károlyinak !) ... majd rátérek arra is, tessék türelemmel lenni, mondom, Holló Lajosnak 1917 február 21-én a béke előkészítéséről és Magyarország jövőjéről a parlamentben elmondott interpellációját. Ugy tudom, hogy akkor, amikor ezt az interpellációt elmondotta, a Breszt-Litovszki béketárgyalások folytak, és ott valami

'Hoffmann nevű német tábornok a kardjára ütött. Holló Lajos akkor időszerűnek látta a következő interpellációt előterjeszteni. (Olvassa) : »A háború véres küzdelmei közepette a humanizmusnak és civilizációnak követelménye, hogy állandó törekvés tárgyává tétessék a vérengzések lehető megrövidítése és a béke mielőbbi helyreállítása. E célból minden bizalmi tényező részéről a békefeltételek konkrétebb formában való megállapítása mutatkozik kívánatosnak. Kérdem tehát a t. ministerelnök urat, hogy hajlandó-e a magyar kormány is, évi július hó 13-án, csütörtökön. 19 anélkül, hogy a legkisebb mértékben is megbénitani akarná a fegyveres mérkőzés erejét, odahatni, hogy a parlamentnek egy kiküldenflő bizottssága bizalmas eszmecserét folytasson a békefeltételek megvitatása tárgyában, kiterjesztvén figyelmét azokra az alapokra, amelyeken az illetékes faktorok eddigi nyilatkozata szerint a tartós béke felépithető.» Ez történt 1917 február 21-én, amikor még benne voltunk a világháborúban. Erre az inteipellációra gróf Tisza István akkori ministerelnök a következőkép válaszolt — csak épen azt az érdekesebb részét emelem ki, mely erre az interpellációra vonatkozik. (Olvassa) : »Felszólalásomnak egyedüli célja az, hogy tiltakozzam bizonyos tények és események olyan beállitása ellen, amelyek nézetem szerint a történelmi hűséggel ellenkeznek és amely beállítás a magyar parlamentben a mai pillanatban a mi érdekeinkre nézve minden tekintetben csak káros lehet. Mindenekelőtt tiltakozom az ellen, hogy a képviselő ur ugy állitsa oda ennek a háborúnak előzményeit, mintha az nem egy ellenünk gonosz támadó szándékkai biró ellenség által ránkkényszeritett háború volna, (Felkiáltások jóbbfelől : Ugy is volt !) hanem mintha azt a német politikában beállott olyan fordulat idézte volna elő, amely szükségessé tette a világháborút. Értem, hogy ezt igyekeznek mondani ellenségeink, de nem értem, hogy akad ember a magyar parlamentben, aki erre a szerepre vállalkozik.« (Felkiáltások a jobboldalon : Igaza volt ! Ma is aláírjuk !) Holló Lajos erre a válaszra a következő vrzonválaszt adta. (Olvassa) : »Amikor mi Magyarország részéről a nemzeti védelemnek minden eszközét tartózkodás nélkül a legnagyobb hazafias készséggel mindig rendelkezésre bocsátottuk, akkor egyúttal nem tudjuk elfeledni azt is, hogy Magyarországnak jövője is van és hogy Magyarország ezen jövőjén munkálkodik. Mert nem arról van szó, hogy nagy deklarációkat csináljunk, mi komoly érveléssel, komoly fegyverekkel jobban véljük szolgálni ezt a célt, mintha azt a hangot használjuk, amelyet a ministerelnök ur használni jónak látott.« Természetesen a munkapárt ezt a választ tudomásul vette és a drága magyar vér céltalanul folyt tovább, annyira, hogy attól fogva a galiciai ezredekben is a hadbiegészitést magyar vérből eszközölték. Soha nem mondták meg azt, hogy a magyar tulajdonképen miért verekszik, mi a célja a háborúnak, mi az, amiért a magyar anyáknak szülni kell ! Szomjas Gusztáv: Most láthatja, hogy miért verekedtünk ! A területi integritásért ! Patacsi Dénes: Károlyi pedig ezért nem verekedett s azért veszett el az ország ! Horváth Zoltán : Semmi egyébért nem verekedtünk, mert nem hiszem, hogy Magyarországnak egyetlenegy fia is lett volna, aki területet akart volna hódítani, ... Bessenyey Zenó : De a miénket akarták elvenni az oroszok ! 3*