Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

172 A nemzetgyűlés 25. ülése 1922. évi július hó 19-én, szerdán. Haller István: T. Nemzetgyűlés! Az ellenzék nem keresi a harcot, azonban természetszerűleg felveszi a harcot minden esetben, amikor a kesztyűt odadobják neki. Ez parlamenti kötelessége, ez kötelessége mint ellenzéknek, kötelessége azzal a választótömeggel szemben, amelyet képvisel. Szívesen vesszük azonban, hogy a túloldalról minduntalan a békét és a békés együttműködést propagálják a ministerelnök nyomán. Nagyon szívesen vesszük. Ezt azonban meg kell alapozni. Megalapozása nem az, hogy vegyünk spongyát vagy fátyolt és töröljük el, vagy borítsunk fátyolt minden visszaélésre, amely a választás alatt történt. Ezt nem teheti egyetlen párt sem, nem tehetik önök sem, hogy a választás kis és nagy bűnöseit, a választási csatatér kicsiny és nagy hiénáit futni engedjük, hogy amnesztiát adjunk azoknak, akik mások szabadságát lábbal tiporták, akik kényszeritettek szavazni embereket, akik könnyel a szemükben és ugy szavaztak, hogy — hogyan is szavazhatna másra egy köztisztviselő, mint a kormány jelöltjére! Akik ezt megtették, akik képviselőjelölteket tartóztattak le, akik képviselőket tartóztattak le, akik a csendőrökkel házról-házra jártak és megtiltották, hogy egy képviselőjelölt harmad- vagy negyedmagával vacsorázzék valamely helyen . . . Kiss Menyhért: Igaz! Ugy van! Haller István : Ezeknek nem lehet amnesztiát adni, mert ha adnánk, ennek az amnesztiának nyomában nem a megbánás, nem a megjavulás járna, hanem a következő választáson egy versenyfutás a szabálytalanságok és törvénytelenség rekordjának eléréséért. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Griger Miklós : Megjönne az étvágyuk ! Halier István : Itt tehát amnesztiára szükség nincs és nem is lehet . . . Szabó István (sokorópátlcai) : Helyes! Haller István :... és ha mi nem foglalkoztatjuk a Házat hosszasabban és sűrűbben választási visszaélések pertraktálásával, nem foglalkoztatjuk még annak dacára sem, hogy a ministerelnök ur pl. nekem is azt mondotta, hogy a vasvári választásról ne beszéljünk, — pedig nagyon könnyű volna róla beszélni és nem az én hátrányomra esnék ki- az, amit mondani lehetne róla — mondom, ha nem tesszük, ugy azt egyrészt azért nem tesszük, mert hiszen a petíciókból talán módjában lesz majd a bíráló-bizottságoknak eskü alatt, tehát lelkiismeretességgel, becsületességgel az igazságot kideríteni és sújtani azokat, akik visszaélés árán kerültek ide,... Sándor Pál : Nem bolondultak meg ! Haller István : . . . másrészt pedig tömege van a büntetőfeljelentéseknek, amelyekkel a bíróság fog foglalkozni. Ez egyik oka annak, hogy mi nem hozzuk ezeket ide sűrűbben és részletesebben. De van egy másik ok is, az tudniillik, hogy mi tényleg példát akarunk mutatni arra, hogy minél hamarább, minél gyorsabban el akarunk jutni oda, hogy végre módunkban legyen olyan javaslatokkal foglalkozni, amelyek a mi megítélésünk szerint tényleg kísérletek az újjáépítésre, a szociális nyugalom helyreállítására, a megélhetés megkönnyítésére, szóval mi minél hamarább időt akarunk adni a kormánynak, hogy foglalkoztassa a nemzetgyűlést produktiv javaslatokkal, olyanokkal, amelyek nemcsak terhet hoznak, hanem végre adnak is a magyar nemzetnek valamit, végre egy téglával hozzájárulnak annak a várnak a felépítéséhez, amely romokban fekszik. T. Nemzetgyűlés ! Bár a választásokkal nem kívánok bővebben foglalkozni, mégis annak illusztrálására, hogy minő eszközöket tartottak megengedetteknek egyes közigazgatási hatóságok, csak egy gyülésbetiltás groteszk esetét olvasom fel. Mellesleg megjegyzem, hogy az én egyik kerületemben 55 községből összesen 14-ben engedték meg, hogy programmbeszédet tartsak, a többit a főszolgabíró szonika betiltotta azon a címen, hogy engem úgyis ismernek Magyarországon, tehát abszolúte semmi szükség arra, hogy én programmbeszédeket mondjak. De betiltották pl. a programmbeszédet Kiskunfélegyházán a következő címen. Azt mondja a főszolgabírói végzés (olvassa) : *»F. évi május hó 19-ikére tervezett népgyűlés bejelentésének tudomásulvétele megtagadandó volt, mert Bethlen István gróf ministerelnök ur őnagyméltósága több ministertársa kíséretében f. évi május hó 20-ikán« — tehát nem 19-ikén, hanem 20-ikán ! — »a kiskunmajsai választókerületbe érkezik és tart ott beszédet. Már pedig a rendőrhatóságnak elsőrendű kötelessége az, hogyha a magyar államnak első tisztviselője, a mindenkori ministerelnök, az államhatalomnak ugy ki-, mint befelé reprezentánsa, képviselője az ország állampolgárainak országunk lehetetlenül nyomorúságos helyzetében mindenki által oly nagyon várt, a magyar állam kül- és belpolitikai helyzetére vonatkozó megvilágosító kijelentéseket tesz, ezen kijelentések előtt tartott népgyűlésen izgalomba könnyen hozható izgága elemek által meg ne zavartassák.« Nota bene, 60 kilométerre volt a tervezett népgyűlés attól, amely be lett tiltva. (Derültség. ) A következő napokon sem lehetett azonban gyűlést tartani, mert azt mondja a végzés (olvassa) : »A f. évi május 21-ikére tervezett népgyűlés bejelentésének tudomásulvétele ugyancsak megtagadandó volt, mert ezen a napon Ujkécske községben nem áll kellő karhatalom rendelkezésre, minthogy az ujkécskei csendőrőrs a rendes közbiztonsági szolgálatra megkívánt járőrt hátrahagyva, a fenti napon más községekben teljesít közbiztonsági szolgálatot.« (Egy hang balfelol : Feloszlatásra lett volna !) Ugyanilyen szolgabírói végzés alapján lett pl. betiltva a lajosmizsei kerületben is az ellenzék jelöltjének gyűlése, ugyanazon indokolással, hogy