Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-24
148 A nemzetgyűlés 24. ülése 1922. évi július hó 18-án, hedden. mert nem termelhet többet egyenlő feltételek és egyenlő intelligencia mellett a nagybirtok sem,... Szily Tamás : De nincs meg az egyenlőség. Cserti József : Meg kell adni ! Elég baj az ! Szeder Ferenc : . , . mint amennyit termelhet a kisbirtok. — Az más kérdés, hogy nincs meg az intelligencia. — Ha pedig a népesedés szempontjából nézzük a kérdést, azt látjuk, hogy a népesedésnek pedig szintén ellensége a nagybirtok. Cserti József: Ugy van! Ez már igaz! Szeder Ferenc: Mert azt azután Kenéz Béla egy »Nép és föld« című könyvében bizonyította be, hogy azokban a megyékben, amelyekben a nagybirtok terpeszkedik, a népesedés megközelítőleg sincs olyan kiadós, mint amilyen a kisbirtoklakta teriileteken. Nagyon érdekes adatokat sorolt fel annak idején arra nézve, hogy milyen célszerű, milyen helyes és igazságos a nagybirtok felparcellázása és milyen helyes és célszerű annak felaprózódása és milyen helyes azt a rokkantaknak a kezére juttatni, akiket a háború idején annyit hitegettek a földdel — minden fentemiitett szempontból. Drozdy Gyözö : Amikor ezt irta, akkor még ellenzéki volt Kenéz Béla! Szeder Ferenc : Elhiszem, hogy ellenzéki volt, mint ahogy nagyon sokan ellenzékiek voltak annak idején, akik akkor másképen gondolkoztak a földkérdésről. Nagyon sokan megváltoztatták a véleményüket e tekintetben. Annak idején az Omge kötelékébe tartozó földbirtokosok is látták, hogy igazságtalan az a helyzet, amely a földbirtokpolitika terén uralkodik és önként iparkodtak birtokaikat Búza Barnának parcellázásra felajánlani. Sőt tovább megyek, maga a püspöki kar is önként ajánlotta fel földbirtokait parcellázásra, csupán azt kérte, hogy a konyhához száz katasztrális holdat tartsanak meg számukra, hogy el tudják látni magukat élelmiszerrel. Természetes, hogy e tekintetben a felfogások lényegesen megváltoztak már, én azonban azt mondom, elég szomorú jelenség az, hogy a magyar politikai életben mindig csak akkor tudnak valamit csinálni, hà a tető ég a fejünk felett, ( Ugy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbal-oldalon.) mindig csak akkor tudnak akarni valamit, amikor kényszeríttetnek reá és amikor a kényszerítő hatás következtében nem tudnak szabadulni a cselekvéstől. És amikor én ujra és ujra szóvá teszem a földkérdést és felhívom önöket, hogy törekedjünk arra, hogy végre valahára a földreform becsületesebb megoldást nyerjen, gyorsabb tempóban haladjon mint eddig, szeretném önöket ezekre a jelenségekre figyelmeztetni. Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék az ilyen kifejezésektől, hogy »becsületesebb« megoldást kivan, tartózkodni. Méltóztassék talán inkább azt használni, amit később emiitett, hogy gyorsabban haladó megoldást kivan. (Zaj a balés a szélsöbaloldalon.) Rassay Károly: Egészen tisztességes kifejezés ! Rupert Rezső : A kormányról is azt mondjuk, hogy becsületesebb kormány kellene! Elnök: Méltóztassanak a képviselő urak megengedni, hogy a tanácskozás rendjére nézve nekem legyen meg a magam elnöki felfogásom. Amennyiben az a Ház többségének tetszését nem fogja megnyerni, a r Háznak módjában van ennek kifejezést adni. (Elénk felkiáltások a jobboldalon : Éljen az elnök !) Rassay Károly: Az elnök felfogásának az ellenzéknek is kell tetszeni ! Elnök : A tanácskozást én vezetem, és amíg a Ház bizalmának megfelelően vezetem, addig azt fogom tenni, ami e bizalom birtokában elnöki felfogásomnak megfelel. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen közbeszólások formájában az elnökkel vitázni. Rassay Károly: Az elnök legyen pártatlan! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kérem Vázsonyi képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Szeder Ferenc : Most rátérek a végrehajtás körül tapasztalt visszáságokra is. Nem régiben emiitette itt Dénes t. képviselőtársam a szentesi esetet, amelyről én is tudomással birok, hogy a földrendezést akként akarják megvalósítani, hogy adnak egy kis és egy nagy holdat a jogosultaknak, de cselédek kirekesztettek az igényjogosultak közül. Gyulavári szentesi gazdasági tanácsnok kardoskodott ugyan amellett, hogy igenis a cselédeknek is adjanak földet, mert hiszen a törvény betűje szerint ezek is igényjogosultak, akiknek juttatni kell egy kis szalag földet, de ennek ellenére a cselédeket kirekesztették a földigényjogosultságból. A másik igen jellemző eset Békés megyében történt. Az egyik grófi és egyéb nagybirtokokat ott a földigénylők megtámadták. Kiszállt a földrendezőbiróság és az a komikus eset történt, amely a törvénnyel egyébként ellenkezésben is van, hogy egy sereg gyerekből énekkart szerveztek, odaállították a bíróság ablaka alá, elénekeltettek velük egynéhány dalt s akkor azután odavezettek egy bérest, aki a következő beszédet mondotta el (olvassa): »Nagyságos Uraim ! Háromezer lélek nevében szólok, mert ennyien vagyunk itt, akiknek apáinkat, dédapáinkat és minden nemzetségünket ez a föld tartotta el. Mint jó magyar emberek itt éltünk mi is mostanáig békével, munkával, istenfélelemmel. Most azt hallottuk, hogy békéscsabai szocialistákat akarnak ide telepíteni erre a földre, amelyet mi hűséggel szolgáltunk, minden nehéz időnkben. Mi, a kigyósi, pósteleki és gerlai uradalmak cselédsége kérjük
