Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-23

116 A nemzetgyűlés 23. ülése 1922. évi július hő 17-én, hétfőn. Visszatérek arra, amit ki akartam fejteni. Az én állitásom az, hogy a kormány azzal, hogy öt pártot alakitott, szintén csak a keresztény erőket bontotta meg, a keresztény polgárságot gyengítette, és csak a szociáldemokrata pártnak hozott kedvezményt. Pikler Emil : Hány keresztény szavazatunk volt nekünk? Több mint maguknak. Szabó József: Miután önöket a legtöbb helyen titkos választáson választották meg, nem lehet tudni, kik szavaztak önökre, keresztények vagy zsidók, de sokkal okosabbnak tartom, ha nem dobják ezt a kérdést vitába, mert kénytelen leszek megállapítani, hogy pl. Sopronban nemcsak a szociáldemokrata munkásság, hanem nagyon sok zsidó is szavazott önökre, sőt valószínű, hogy munkaadók, kapitalisták is szavaztak a szociáldemokrata jelöltre. Ezt nem akarom vita tárgyává tenni,* ne kényszeritsen a képviselő ur, hogy erről is beszéljek. Mondom, öt pártot alakított a kormány ós ez az öt párt mind keresztény színezetet öltött, részben ellenzéki álláspontot is képviselt, vagy legalább nem mondotta meg nyíltan, hogy kormánytámogató vagy kormánypárti. Az egyik párt, amely elárulta a valóját, az egységes párt volt, a másik a keresztény egység tábora volt, amelyről nem lehetett biztosan megállapítani, hogy ellenzéki-e vagy kormánypárti, mert jelöltjeinek egy része hol ellenzéki, hol kormánypárti beszédet mondott. Ott volt azután a nemzeti polgári párt, a nemzeti szocialista párt és végül a honvédelmi párt. Mind az öt párt a kormány mögé tömörült; mind az öt párt a kormánynak volt a kreatúrája és mind az öt párt mint félig-meddig kereszténypárt szerepelt, és szerintem mind az öt párt gyengítette a polgári erőt, a polgári tábort és erősítette, fokozta a velünk szemben álló párt erejét. Lehet, hogy a kormányzat ugy gondolkozott, hogyha ezek a pártok egymást ütik, az nem baj ; ha üti '— mondjuk — Vadász Lipót, azután Székely Ferenc pártja a Wolff—Ernsztpártot, nem baj, hadd üsse, — gondolhatta magában a kormányzat — ha ez veszít, én nyerek ; viszont, ha fordítva lesz, ha az ErnsztWolff-párt üti Vadász Lipót és Székely Ferenc pártját, a kormány akkor is nyer. így gondolkodva azonban a végén valamennyien vesztettünk, és nyert a harmadik, nyert az ellenség. Peidl Gyula: Az ellenség? Szabó József : Nyert az ellenfél. Bocsánatot kérek, ha ugy mondtam : ellenség, azt kívántam mondani, hogy : az ellenfél. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Önnek nincs is ellenfele !) Ezek után meg lett az eredmény. A szociáldemokrata párt 25 taggal vonult be a nemzetgyűlésbe. Kabók Lajos: Ez fáj! Szabó József : Mindjárt rá fogok mutatni, hogy nekem nem fáj. Propper Sándor: Finnországban nyolcvannal vonult be. Szabó József: Lehet. Mikor bevonult a 25 vörös szegfű itt a Házba, akkor a túlsó oldal különösen nagy kétségbeeséssel és valami kellemetlen érzéssel fogadta ezt a 25 szegfűt. (Ugy van jobb felöl.) Ugy látszik, a Háznak és a kormányzatnak is a 25 szegfű látása kellemetlen. Az a hang, amelyet a szociáldemokrata párt itt megütött, sérti a füleket. Ezek után természetes, ... Propper Sándor : Csinos kis munkásképviselő maga! Szabó József : . . . hogy minden eszközt meg kell ragadni, hogy azt a törekvést, amelyet a szociáldemokrata párt kifejteni akar vagy kifejt, ellensúlyozzunk és főkép gondolok a programmbeli törekvésekre, a forradalmi törekvésekre, a magántulajdon kommunizálására irányuló törekvésekre, szóval mindazokra, amiket a szociáldemokrata párt programmjában felölel. Propper Sándor: Kedves kis munkásképviselő maga. Csik József : Van olyan munkásképviselő, mint maga. En is fejmunkás vagyok, mint Györki és a többi testvérek. Szabó József : Mindent meg kell tenni ennek ellensúlyozására. De ha a kormány vagy a nemzetgyűlés ellensúlyozni akarja ezeket a törekvéseket, az én felfogásom az, hogy ezt a kérdést nem lehet hanggal, gorombasággal, lármával elintézni. Pikler Emil : Ebben igaza van ! Szabó József: Az én felfogásom az, hogy ezeket a törekvéseket azzal a kézlegyintéssel sem lehet elintézni, amely nagyon gyakran megismétlődik, hogy itt nem lesz többé forradalom. Nem igy kell ezt a kérdést megoldani, hogy egyszerűen bebeszélem magamnak, hogy nálunk nem lesz többé forradalom, ugyanakkor pedig nem veszszük észre azokat a jelenségeket, amelyek a forradalmakat bizony alapjaiban előkészítik. Propper Sándor: A drágaság! Szabó József : Ugy van ! Erről fogok beszélni, hogy megnyugtassam a képviselő urat. Nekem az a felfogásom, hogy a szociáldemokrata pártnak törekvéseit és főképen — újra és újra hangsúlyozom — forradalmi törekvéseit egyedül okos szociálpolitikával lehet ellensúlyozni. Propper Sándor: Nagyon helyes! Szabó József: Ezért most is csak azt ismételjük, amit már két éven keresztül hangoztattunk a kormánnyal szemben, amikor azt kívántuk a kormánytól, hogy okos, megértő szociálpolitikát inauguráljon, az egész ország egyetemességének érdekét szem előtt tartva, a szegényebbeknek, az elnyomottaknak, a gyengéknek a védelmén kezdve, az erőssel, a gazdaggal szemben. Rothenstein Mór: Tekintet nélkül a felekezetekre !