Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-23

m A nemzetgyűlés 23. ütése 1922. évi július hó 17-én, hétfőn. hanem elsősorban ezt is gazdasági szempontból kivánom vizsgálni. Meggyőződésem az, hogy egészséges gazdasági élet, haladás, békés munka, a polgárságnak nyugodt megélhetése, tisztességes kereskedelem, gazdasági vállalkozás, ipari fejlődés csak olyan országban lehet, ahol az állam törvényes alapon áll, ahol elsősorban a kormányzat ügyel a törvények pontos és szigorú betartására, mert a kormányzatnak akkor van joga a törvények betartását másoktól is elvárni és követelni, ha ő maga megtartja azokat és igy másokkal is meg tudja tartatni. Az elmúlt nemzetgyűlés után a kormány abba a súlyos hibába esett, hogy nem respektálva az elmúlt nemzetgyűlés által hozott törvényt, egyszerűen rendelettel szabályozta a választójogot, rendeletet bocsátott ki egy olyan kérdésben, amelyre vonatkozóan az országnak törvénye volt, és az én bizalmatlanságom ebből indult ki elsősorban, mert meggyőződésem, hogy ezzel a ténykedésével a kormányzat forradalmi alapra helyezkedett és ennek az országnak a törvényét, legértékesebbjét vetette sarokba, amije még van. A másik kérdés pedig, amely bennünket, keresztényszocialistákat ezzel a kormányzattal szembe állított, az a rendelet, amelyet kiadott. Az első tehát az, hogy rendelettel szabályozta ezt a kérdést, a második pedig az a mód, ahogy ezt a rendeletet kiadta. Mi keresztényszocialisták a választői jog kérdésében már régen, tizenöt esztendővel ezelőtt leszögeztük az álláspontunkat és nyíltan, bátran harcoltunk ennek a programmpontunknak megvalósításáért. A programmunk ezen a téren egyenesen, nyíltan kimondja, hogy a keresztényszocialista párt az általános, egyenlő, titkos, községenkónti kötelező választójognak híve. T. Nemzetgyűlés! Mi megérthetünk egy olyan helyzetet, hogy programmunknak ezt a sarkalatos részét nem birjuk máról-holnapra megvalósítani. Akkor küzdünk érte. De ha már megvan, ha már egyszer törvényt hoztunk, akkor kétszeres véteknek tartjuk visszamenni oda, ahol már küzdöttünk, hogy ezeket az eredményeket elérjük. A legnagyobb hibát azonban a kormány a választójog kérdésében ott követte el, hogy a titkosságot elejtette. (TJgy van! balfelöl.) Sokszor halljuk, hogy nem a kormányzópárt és nem a kormány felelős ezért, hanem az ellenzék. Miért nem szavazta meg az ellenzék annak idején az előttünk fekvő törvényjavaslatot; miért obstruait, miért beszéltek akkor olyan sokat a képviselők ? Egyszerűen meg kellett volna szavazni és a kormányt sarokba kellett volna szorítani, szavánál kellett volna fogni, hogy a titkosságot, amit megígért, meg is tartsa. T. Nemzetgyűlés ! Ez játék a szavakkal. Először is könnyelműség és lelkiismeretlenség azt kívánni egy törvényhozástól, hogy ilyen fontos törvényt, mint a . választójog kérdése, 4—5 nap alatt elintézzen. Olyan is lett volna azaz elintézés, ha az ellenzék arra vállalkozott volna, hogy négy nap alatt szavazza meg azt a törvényt. Giesswein Sándor: A titkosságot mindig rejtegették, avval nem akartak kirukkolni. Szabó József: Hogy nem lehet négy-öt nap alatt egy ilyen sok mindent felölelő nagy kérdést elintézni törvényhozás utján, azt fényesen bizonyította be maga a kormány. A nemzetgyűléstől azt kívánta, hogy négy-öt nap alatt tárgyalja le és emelje törvényerőre azt a törvényjavaslatot, ugyanakkor pedig a kormány rendeleti utón sem birt olyan gyorsan végezni ezzel a kérdéssel. A kormánynak négy hét kellett ahhoz, hogy a választójog első rendelkezése megjelenjen és • hat hét is elmúlt, amig választójogi rendelet formájába öntve nyilvánosságra került. Sőt amint láttuk, még a választás napján is jelentek meg rendeletek, ami azt bizonyítja, hogy hiányosak, összetákoltak és nem kielégítők voltak a választójogi kérdést szabályozó rendelkezések. Az én felfogásom az, hogy a kormány ugy a választójogi rendelettel, mint magának a választásnak lefolytatásával és főképen a titkosság elejtésével meghamisította a nemzetnek akaratát. Ez a törvényhozás — szerintem — nem képviseli a nemzetnek felfogását, a nemzetnek véleményét. Meghamisítva látjuk a nemzet akaratát, felfogását és ebben a hamisításban főképen az volt segítségére a kormányzatoknak, hogy nyilt szavazást rendelvén el, nem adott módot arra, hogy a polgárság bátran mondhassa el véleményét, bátran adhassa le szavazatát olyan jelöltre, akinek programmja az ő véleményét is fedi. Patacsy Dénes: Hát akkor törvénytelen alapon miért beszélsz itt a Házban ? (Zaj. Mnök csenget.) Szabó József: Majd erről is fogok beszélni és Patacsy képviselőtársamat meg fogom nyugtatni, hogy miért vagyok mégis itt. Egyébként, ha Patacsy képviselő ur figyelemmel kisérte volna az eddigi szónokokat, akik ezt a kérdést már tárgyalták, fényesen megkapta volna a kellő választ is arra, hogy miért vagyunk mégis itt. Azért, mert ellenőrizni akarjuk mégis a kormányzatnak munkálkodását és fel akarjuk hivni újra és újra az ország figyelmét ezekre a törv ény telenségekre. Platthy György: Szofizma! Patacsi Dénes: Majd én megadom rá a választ ! Szabó József : De arra, hogy a kormánnyal szemben bizalmatlan legyen, az az eljárás is okot ad, amelyet a nemzetgyűlés feloszlatása után a kormány a szociáldemokrata párttal szemben követett. Nekem külön véleményem van a szociáldemokrata pártnak törekvéseiről, annak sze: repéről, hivatásáról ; ezzel majd & beszédem másik részében fogok foglalkozni. Épen azért, mert ! külön véleményem van, azért Ítélem el különöI sen a ministerelnök urnák azt az eljárási módját, ahogyan a választások előtt és még a nem-