Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. évi július hó 15~én, szombaton. 105 volta miatt csak néhány szóra szőritkozom. Ki kell jelentenem, bogy azzal, hogy abban a véleményben vagyok és azt szorgalmazom, hogy a béke a pártok között lehetőleg helyreálljon és hogy közösen szolgáljuk az országot, semmiképen sem gondolom, hogy mint törvényhozó feladtam azt a jogomat, hogy a ministerelnök urat felelősségre vonhassam a választásokért, melyeket ő vezetett. É» tudom és a ministerelnök ur is tudja, hogy vannak az országban szükségletek, melyekért kell, hogy egy ember esetleg fel is áldozza magát, biztosan számítva azzal, hogy az illető, tehát ebben az esetben a ministerelnök ur, a törvényt megsértette. A ministerelnök ur épen ugy tudja, mint én, hogy a Öapitolium nincs messze a tarpeji sziklától. Ha a ministerelnök ur ezzel az eljárásával bebizonyitja, — és mi segiteni fogunk neki abban, hogy a kölöncöt levegyük a nyakáról — hogy joggal, az ország érdekében sértette meg a törvényt, akkor ugyanarra a pozicióra fcg jutni, mint annak idején Sulla, aki keresztülvitte a gracchusi törvényeket, a földosztási törvényeket, aki letörte a plutokráciát és a demagógiát, de egyszersmind, amikor elvégezte feladatát, odaállt a fórum nyilt piacára, elbocsátotta a liktorokat, és azt mondta : akinek pedig keresnivalója van rajtam, keresse meg az igazát, itt állok, nincs semmi hatalmam többé. És Róma megadta neki azt a legnagyobb megtiszteltetést, melyet egy polgárnak megadhatott. Csak kívánhatom a ministerelnök urnák, hogy sikerüljön neki az, hogy az ellenzék és a kormánypárt közt az a bizonyos kapcsolat létrejöjjön, sikerüljön neki ennek érdekeit szolgálni. Ismétlem, nem helyeslem a ministerelnök urnák azt a felfogását, hogy Rassay t. képviselőtársam felszólalását nem ugy fogta fel, amint az kontemplálva volt, hogy mi a kormánynak segiteni akarunk, erősséget akarunk neki adni. Lehet, hogy Rassay t. képviselőtársam egyetmást talán elhagyhatott volna beszédéből, de amikor az ország érdekéről van szó, kötelessége a ministerelnök urnák, hogy egyes ilyen apró hibákat elnézzen. Én részemről ismételhetem s az utolsó pillanatig azon az állásponton fogok maradni, hogy ha nem tudjuk megtalálni a kormánypárttal azt a szükséges kapcsolatot, mely az ország érdekében szükséges, akkor ugyanarra a meddő munkára fogunk szorítkozni, mely a múlt nemzetgyűlést jellemezte. Ezek után vagyok bátor következő interpellációmat előterjeszteni (olvassa) : »1. Hajlandó-e a ministerelnök ur vizsgálatot inditani, hogy kik voltak azok a hazaárulók, akik az entente határozott parancsa ellenére betörő románokat Budapest székesfőváros megszállására felkérték ? 2. Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur vizsgálatot inditani annak kipuhatolására, miképen történhetett meg az a szégyenteljes és országunkra vészes hanyagság és bűn, hogy a romáNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1922—1926. — II. KÖTET. nok betörésük alkalmából vagy 30—35 milliárd értéket vihettek magukkal a Máv. vagyonából, amikor állítólag Írásban meg volt jóval előbb állapítva a terv a Máv. vagyonának az ilyen bekövetkező esetben való megmentésére ?« (Helyeslés balfelől) Elnök : Az interpelláció kiadatik a kormánynak. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Szakács Andor! Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel kérem, hogy az idő előrehaladott volta miatt legyenek kegyesek megengedni, hogy az interpellációmat a legközelebbi interpellációs-napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Haller István ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Elnök : Az interpelláció töröltetik. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel egészen röviden fcgom elmondani a tarpai választás kitűzése tárgyában előterjesztendő interpellációmat. Szerettem volna, ha nem kellett volna elmondanom ezt az interpellációt, és ha azok a szabályok, melyek a 2200/1922. számú, az országos választásokat szabályozó rendeletben vannak lefektetve, be is tartattak volna. Ennek a nemzetgyűlésnek 245 képviselője van, 245 kerületből küldi az ország ide a képviselőket. Annak ellenére azonban, hogy immár több mint egy hónap telt el a nemzetgyűlés összeülése óta, mégis csak 244 kerület van itt képviselve, mert a 245-ik kerület mind máig nem tudta képviselőjét ide felküldeni. A tarpai kerületről van szó. Tarpán még május 28-án kellett volna megtartani a választást. Röviden fogom regisztrálni a tényeket. Két jelölt állt egymással szemben, az egyik jelölt báró Perényi Zsigmond volt, mint az egységes párt jelöltje, a másik Nagy Ernő, a független kisgazda-, földmives- és polgári párt jelöltje. Az első választásnak az lett a vége, hogy mivel egyes szavazókörökből nem szolgáltatták be a szavazás eredményét, mivel egyes községekben nem lehetett a szavazást megtartani, a választást a belügyminister urnák a múltkor Nagy Ernő t. képviselőtársam interpellációjára adott válaszából következtethetőleg meghiúsultnak tekintették és a kerületben uj választást rendeltek el. Rassay Károly : Törvénytelenül ! Nagy Ernő : De az abszolút többség megvolt ! Hegymegi- Kiss Pál : Azt is nagyon jól tudjuk, hogy ebben a tarpai választókerületben körülbelül 2800 szavazó van, valamint az is köztudomású, hiszen már a választás többszöri ismétléséből is megállapítható, a sajtó is hozta, hogy ebből a 2800 szavazóból mintegy 2400 választó a független kisgazda-, földmives és polgári párt jelöltje, Nagy Ernő mellett van. 14