Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

1ÓÓ A nemzetgyűlés 22. ülése 1022. évi július hó 15-én, szombaton. sen két irányban is káros és Magyarország részéről fenn nem tartható. Az egyezmény a behozatalnál azon árukra ad behozatalra engedélyt, amelyeket idehaza is a kereslet teljes kielégítésével lehet készíteni, ennélfogva itt az üzemek elsorvadnak és a munkások kereset nélkül maradnak, másrészről a kivitelnél a fosúly olyan élelmicikkekre és árukra terjed ki, amelyeknek ára folyton emelkedik, mint a liszt, a hus, a zsir, a tojás stb., úgyannyira, hogy az ország dolgozó népe ezeket az árukat már csak nagyon kis mennyiségben tudja beszerezni és élettartása napról-napra sülyed. Hajlandó-e ennélfogva a kormány ezt az egyezményt ujabb megfontolás tárgyává tenni és a körülményekhez képest az egyezmény 9. §-ának 2. pontjában biztosított jogával élve, azt fel is mondani.« Elnök : Az interpelláció kiadatik a kormánynak. Szólásra következik ? Csik József jegyző : Sándor Pál ! Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Én nem osztozhatom gröf Bethlen ministerelnök urnák azon nézetében, hogy az ellenzék részérő] itt hangoztatott kritika nem erősítené meg azt a pozíciót, amelyet a ministerelnök, mint az ország első tisztviselője elfoglal. En azt hiszem, hogy a ministerelnök ur tévedésben van, mert hiszen ő maga elismerte mindenkor az ellenzéknek és az ellenzék kritikájának jogosságát. A ministerelnök ur, azt hiszem, nem is tett evvel jó szolgálatot az országnak, azt hiszem hogy kissé ismét el mérgesít ette a helyzetet a kormánypárt és az ellenzék között avval, hogy nem ismerte el azt, hogy amit Rassay képviselőtársam tett, épen azért tette, bogy az ő pozícióját megerősítse, sőt az egész ház helyeslése mellett járhasson el abban az irányban, amelyben azt az ország érdeke megköveteli. És azt hiszem, hogy a t. túloldal nem tette helyesen azt, hogy annyira ellene fordult a felszólalt ellenzéki képviselőnek, amint nem tette jól az én nézetem szerint azt sem, hogy annyira ellene fordult a szociáldemokrata pártnak. (Egy hang a szélsobaloldalon : Erre van dresszirozva !) Ellenkezőleg, t. Nemzetgyűlés, én azt hinném, hogy az volna fontos, hogy azokat, akik tőlünk, a mi ideológiánktól távol vannak, épen tanitássa], oktatással, belátással magunkhoz fűzzük és tanítsuk arra, amiről azt hisszük, hogy ők még nem tudják. Bocsánatot kérek, azt hiszem, kötelességem volt ezt megmondani, mert nézetem szerint is az országot csak a-ï mentheti meg, ha az egész nemzetgyűlés bizonyos fontos alapvető kérdésekben egyhangúlag határoz és nem néz arra, ki ül ezen az oldalon és ki ül a másik oldalon. így pl. a gazdasági kérdésekben igenis látok lehetőségeket, hogy a kormánypárt és az ellenzék minden tekintetben megegyezhessen, de ezeket a kérdéseket kifelé csakis ugy tekinthetjük megoldhatóknak, ha mi egységesen állunk egy pódiumon és odakinn nem hallanak kétféle hangokat, mint az a múltban oly számtalanszor megtörtént. T. Nemzetgyűlés, bocsánatot kérek általában, hogy kritikát mondok erről a tényről, de nem hallgathatom el ezt ; nem volt alkalmam előbb elmondani, mert nem akartam az időt igénybevenni arra, hogy az indemnitásnál felszólaljak. Az indemnitásnál a fiatal erőket engedtem előre, hadd lássuk, mit tudnak, jobban értenek-e hozzá, mint mi. Valószínűleg jobban fogják a kérdéseket megoldani. Csak azért voltam bátor mint régi képviselője a Háznak önöknek megmondani, hogy igenis meg lehet és meg kell találni azt a bizonyos szellemi kap csőt, amely az ellenzék és a kormány között van. Nem elmérgesiteni kell a viszonyokat, hanem enyhíteni minden tekintetben. Kuna P. András: Kölcsönös jóakarattal! Sándor Pál : Kölcsönös jóakarattal ! (Egy hang jobbfelől : Nem látjuk ám !) Ma olyan kérdésben szólalok fel, amely itt talán nem érint kellemesen : felszólalok azon béke érdekében, amelyet én követni fogok és szolgálni fogok az egész vonalon utolsó percemig. Mert én azt látom, hogy csak ettől várhatjuk azt, hogy ismét felkerekedjünk arra a keleteurópai pozícióra, amelyen voltunk és -amelyen kell lennünk a jövőben is. Én az igazság kiderítését kérem. Nem az elkövetett igazságtalanságoknak megbüntetését, de az igazság kiderítését kérem az egész vonalon. Mert meg vagyok győződve, hogyha kiderül önök előtt, — akik előtt én a tisztesség zászlóját mindenkor meg fogom hajtani, akármilyen felfogáson lesznek is —ha kiderítjük azt, hogy valóban tévedett az előbbi közvélemény és ezt a közvéleményt valóban szuggerálták, akkor önök lesznek az elsők, akik be fogják látni — talán harcok alapján, de be fogják látni, — hogy ezt az igazságtalanságot valahogyan jóvá kell tenni, de semmiesetre sem szabad ezt tovább fűzni, mert az az ország érdeke ellen volna. Ilyen igazságtalanság volt az, hogy az én hítsorsosaimat, ezzel tehát engem is, azzal vádoltak, hogy mi hoztuk be a románokat Magyarországba a bolseviki uralom után. Peyer Károly : Kilenc ur hozta be őket ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Tizenkettő !) Sándor Pál : Ez egy olyan igazságtalanság, amely alatt mi két vagy három év óta borzasztóan szenvedünk, mert nagyobb vád ebben az országban nem. érhet embert, mint a hazaárulás vádja. Rettenetesebb vádat nem lehet valakinek a fejéhez vágni, különösen egy egész vallásfelekezetnek, mint azt, hegy hazaáruló, hegy nem, szereti a hazáját. Ki kellene irtani azt a fajt, amely nem szereti azt a darab földet, amely neki megadja a mindennapi kenyeret. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ennélfogva jogos védelem az, hogy önök előtt felvetem azt a kérdést, amelyet már 1920 februárjában kezdtem pengetni, azonban nem, domborítottam ki, mert azt láttam, hogy az akkori idők nem alkalmasak arra, hogy ezeket a dolgokat feszeges-