Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

98 A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! A ministerelnök ur kíván nyilatkozni! Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Csak egész röviden akarok két előadott dologra megjegyzést tenni. Az egyik a miniszterelnöki szobákra vonatkozik. (Hallj uh ! Halljuk! balfelöl.) A t. képviselő ur tudomására hozom, hogy az emiitett két szobát a ministerelnök lakásából bocsátottam rendelkezésre, azokból a helyiségekből, amelyeket senki sem használt, magam sem használtam. Azt hiszem, ehhez jogom volt és jogom van. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl és a középen. Ellenmondások és felkiáltások a baloldalon: Adják a vagonlakóknak !) Ami pedig azt illeti, hogy onnan határoztattak el azok a bűncselekmények, amelyek a választáson elkövettettek (Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfélöl.) és hogy onnan küldettek ki bizonyos különitmények, amelyek az ellenzéki választópolgárokat állítólag terrorizálták, . . . Rassay Károly: Ütötték, verték! Kuna P. András: Hát az ellenzékiek mit csináltak? Gyújtogattak! (Igaz! TJgy van! jobbfelöl) Gr. Bethlen István ministerelnök :. . . Ugy erre csak az a megjegyzésem, hogy a mi pártunk semmiféle különítményeket nem szervezett és nem küldött ki, ellenben Rassay t. képviselőtársam az indemnitási vitában mondott beszédében beismerte, hogy ők igenis szerveztek különítményeket. Ennyit akartam megjegyezni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj bal felöl.) Elnök (csenget) : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! A legnagyobb meglepetéssel hallottam, hogy a ministerelnök ur kijelentése szerint én az indemnitási vitában beismertem, hogy különítményeket szerveztem , . . (Felkiáltások a jobboldalon : Mi van a darvakkal?) Gr. Bethlen István ministerelnök : Azt tetszett mondani, hogy lelkes ifjakat szerveztek be abból a célból, hogy a kormány által beszervezett nem tudom miféle különítményekkel szemben védekezhessenek. Rassay Károly : . . . Kénytelen vagyok megállapítani, hogy az igen t. ministerelnök ur nagy tévedés áldozata, amit én.megértek, mert nem szokott itt lenni a vita alatt, de kijelentem, hogy soha ilyet nem mondtam. A választ nem veszem tudomásul, (Helyeslés a báloldalon.) Elnök : Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a ministerelnök urnák a belügyminister ur helyett Rassay Károly képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani (Megtörténik.) Többség. Határozatképen kimondom, hogy a Ház a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszi. évi július hó 15-én, szombaton. Szólásra következik ? Csik József jegyző: Rassay Károly! (Zaj és felkiáltások jobbfelőli Már megint!) Rassay Károly : Kérem az interpellációm elhalasztását. Elnök : Kérdem a t. Házat, hozzájárul-e ahhoz, hogy Rassay Károly képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el ? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatképen kimondom. Rassay Károly: Amikor majd kevésbé derült hangulatban lesz a t. kormánypárt, mert az kissé komoly dolog. Elnök: Szólásra ki következik? Csik József jegyző : Huszár Elemér ! (Felkiáltások nincs itt!) Elnök : Az interpelláció töröltetik. Következik? Csik József jegyző : Yanczák János ! Vanczák János: T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok nagy feneket keriteni . . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, hogy helyeiket szíveskedjenek elfoglalni, illetve azok, akik kifelé indultak az ülésteremből, szíveskedjenek kimenni. (Egy hang jobb felöl : Undorodunk ! Vanczák János: Mi többet undorodtunk! Nem akarok nagy feneket keriteni beszédemmel azokkal a jelenségekkel szemben, amelyeket körülöttünk tapasztalunk a munkanélküliség szaporodása és az élelmiszerek drágasága terén. Itt van a kezünk között egy megegyezés, amelyet a kormány kötött az osztrák köztársasággal és amely június 27-én kelt. Sem én, sem pártom nem látunk ugy bele az állami gépezet minden kis zugába, hogy meg tudjuk Ítélni, vájjon ez az egyezmény megfelel-e az állami érdekeknek, ellenben ahogy kívülről látjuk, azt kell mondanunk, hogy az egyezmény megkötésénél a köteles gondosság elmulasztatott. (Az elnöki széket Huszár Károly alelnök foglalja el.) Amíg ugyanis az egyik oldalon engedélyt ad olyan áruk behozatalára Ausztriából, melyeknek elkészítése itthon is lehetséges és az itthoni termelés a szükségletet teljesen kielégíti, addig a másik oldalon engedélyt ad olyan áruk kivitelére, melyekre idehaza égetően szükség van, hiszen a drágaság ma-holnap olyan magasra fog emelkedni, hogy az emberek nem fogják tudni a legszükségesebb élelmiszereket beszerezni. Mi mindenesetre az utolsók sorában vagyunk azok között, akik a nemzetek közötti kölcsönösséget nem tartják szükségesnek, vagy fontosnak. Itteni szereplésünkkel is arra fogunk törekedni, hogy az a kölcsönösség minél tökéletesebb, minél szívélyesebb és a kölcsönös érdekeket minél kielégítőbb legyen. De ezeknél a kölcsönösségi megállapodásoknál arra kell törekedni, hogy csak az menjen ki az országból,