Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-8

A nemzetgyűlés 8. ülése 1922. megadja az állami raunkásbiztositási hivatalnak illetve most az azt helyettesitő népjóléti ministernek a jogot arra, hogy a munkásbiztositópénztárak önkormányzatát adott esetben felfüggessze s azokat feloszlassa. Ez a jog azonban a törvény szellemének, a törvény intencióinak megfelelően csak akképen gyakorolható, hogy a felfüggesztés után a ministernek azonnal kötelessége intézkedni az önkormányzatnak újból való helyreállítása iránt, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez három év óta nem törtónt meg. És ha az önkormányzat helyreállításának elmulasztását lehetett indokolni 1919 őszén és 1920 tavaszán, az azóta eltelt idő már mindenkit meggyőzhetett arról, hogy ennek indoka többé nem áll fenn. Azóta nemcsak ezen a téren, hanem más téren sokkal nagyobb horderejű, az államigazgatás szempontjából fontosabb téren is megtörtént az önkormányzat helyreállítása és az érdekeltségek megválasztása. Nem kell másra hivatkoznom, mint arra, hogy azóta már két nemzetgyűlési választás történt. A törvényhatóságok választása is meegtörtént, a kereskedelmi és iparkamarák újjáalakítása is megtörtént, (Mozgás jobbfelöl.) tehát semmi akadálya annak, hogy a munkásbiztosi tó pénztárak önkormányzatát helyreállítsák. Ha ez megtörténnék, akkor lehetetlenné tennék azt a működést, amelyet az egyes népjóléti ministerek eddig törvénytelenül kifejtettek. Ha az egyes népjóléti ministerek ténykedését vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a munkásbiztositás terén a puccsszerű intézkedéseket honosították meg. Eddig minden népjóléti minister a lemondását közvetlenül megelőző napon, vagy közvetlenül megelőző héten olyan rendelkezést tett, mellyel a törvény intézkedéseit egyenesen felrúgta, részben, hogy szolgálatot tegyen annak a politikai frakciónak, mely mögötte áll, részben pedig, hogy esetleg elrontsa a dolgát az uj ministernek, aki utána következik. A legelső ilyen intézkedés, amelyet puccsszerűnek kell minősíteni, nem az volt, hogy Csilléry akkori minister (Felkiáltások a szélsobaloldálon : Fogorvos !) ministerségének utolsó napján, telsesen törvénytelenül kinevezte a budapesti kerületi pénztárnak, tehát az ország legnagyobb pénztárának igazgatójává Benárd Ágoston akkori pénztári orvost. (Felkiáltások a szélsobaloldálon : Kedves barátját !) Benárd igazgató ur később« minister lett. Ministersége alatt ő folytatta ezt a működést és a pénztár önkormányzatát a leglehetetlenebb módon rúgta fel. Csilléry András: De legalább rendbejött a munkásbiztositás! (Derültség a szélsobaloldálon és felkiáltások: Az már igaz! Ahogy az rendbejött!) Most nincs deficit! Györki Imre: Kérem, Csilléry képviselő ur, most nem az odvas fogak kezeléséről, hanem munkásbiztositásról van szó, ahhoz pedig ön nem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — I. KÖTET. évi június hó 28-án, szerdán. 113 ért. (Derültség a szélsobaloldálon. Zaj és jelkiáltások a jobboldalon : Rendre ! Eláll !) Elnök : Kérem a t. képviselő urat, ne lépje túl képviselőtársaival szemben azt a határt, amelyet a házszabályok megengednek. (Helyeslés a jobboldalon.) Györki Imre : Benárd igazgató ur ministersége idején a munkásbiztositó pénztári tisztviselőknek legtöbbjét, legérdemesebbjét . . . Benárd Ágoston: Akik megérdemelték! Györki Imre : . . . Azon a címen, hogy államés társadalomellenes magatartást tanúsítottak, (Felkiáltások a jobboldalon : Ahá !) fegyelmi vizsgálat nélkül kidobatta a pénztárból, (Felkiáltások a jobboldalon : Aha ! Ez a fáj ! Nagyon helyes !) amit semmi más tisztviselői kategóriánál nem csináltak. (Zaj és közbeszólások a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek a ház mindkét oldalán. Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Györki Imre: Nem az önkormányzatra bízták annak megítélését, hogy ki tanúsított államés társadalomellenes magatartást, (Zaj a jobboldalon.) se a bíróságra, hanem a pénztárnak ezt a hatáskörét törvénytelenül kisajátították. (Mozgás.) Drozdy Győző : Ugy van ! (Egy hang a szélsobaloldálon : Minek akkor a törvény, ha a ministerelnöknek nem kell megtartania.) Patacsi Dénes: Hajdú Imre maga szaladt el Pécsről, bűneinek tudatában. (Zaj.) Elnök : (Csenget) Csendet kérek képviselő urak. Györki képiselő urat illeti a szó. Györki Imre : És ha azt hiszik, hogy a kidobott munkáspénztári tisztviselők helyett nagyon észszerűen és feltétlenül nagyon jogosan a menekült tisztviselőket helyezték volna el, vagy a leszerelt katonatiszteket . . . Benárd Ágoston : Az is megtörtént. Györki Imre :... akkor nagyon tévednek. Nem a menekült tisztviselők kerültek oda . . . Benárd Ágoston : De az is megtörtént. Györki Imre : ... és a vagonlakók és a leszerelt katonatisztek, hanem a fehérvári-uti kortesek hozzátartozói. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Benárd Ágoston : Nevetséges vád ! Bizonyítsa be. Györki Imre: Bizonyítani fogom! De azt a működést, amelyet két és fél esztendős uralom alatt láttunk, még folytatták akkor, amikor ministeri hatalmának teljében kidobta a szombathelyi mánkásbiztositó pénztár igazgatóját és oda saját testvérét ültette, (ügy van! ügy van! a szélsobaloldálon ) Peyer Károly : Szégyelje magát ! Drozdy Győző : Szégyen, gyalázat ilyent elkövetnie magyar ministernek. (Zaj.) Peyer Károly : Az ilyen ember ide mer még jönni. Ez az erkölcslovag ! Drozdy Győző : Ez a keresztény kurzus ! 15