Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-10
1G6 A nemzetgyűlés 10. ülése 1922, zetek parlamentjeivel, amelyekben a munkások döntő, faktort képeznek. Es mert az ő politikájuk a maga nemzetközi vonatkozásaiban programm a hóditás ellen, Programm a háború ellen, programm a vérengzés ellen, ezt a magunk javára fordíthatjuk. Propper Sándor: De kell a háború a hadseregszállitóknak ! (Zaj.) Rupert Rezső : ÁÜitom, hogy ha mi a külföld munkásságának rokonszenvét magunk felé tudjuk fordítani — ami a legkönnyebben lehetséges, mert nem fűti őket semmiféle sovinizmus, mert ők nemcsak saját hazájukkal, hanem az idegen nemzetekkel szemben is objektíve tudnak látni . . . (Mozgás a jobboldalon.) Halász Móric : Mint a franciák a németekkel szemben ! Rupert Rezső : . . . amikor az objektivitásból náluk sokkal több áll rendelkezésre s ezt szegény megnyomorított, az elpusztulás felé közeledő hazánk javára felhasználhatjuk, akkor további fontossága van annak, hogy a kibékülés terén a hatalom tegye meg az ujabb lépést azzal, hogy a munkásságot felháborító, a munkásságot üldöző intézményeket, mint amilyen az internálás megszünteti. (Zaj és félhiâltâsoTc a jobbóldalon: Nem a munkásságot üldözi!) Halász Móric: így nem lehet beállítani! (Zaj.) Reisinger Ferenc: Hisz aki nem szavazott önökre, azt is internálják már! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Rupert Rezső : De nemcsak az internálás súlyos betegsége annak az országnak és politikájának, amely azt fentartja, hanem ezreit és tízezreit az állampolgároknak tartják vexáló rendőri felügyelet alatt, (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A magam prakszisából is tudok egy-két esetet. Nem is emlékezve meg arról, hogy egyszer mi is rendőri felügyelet alá voltunk helyezve,. . . Rakovszky István : Még vagyunk is ! Rupert Rezső : . . . hogy rendőri felügyelet alá helyezték azt a Sándor Pált is, akihez eljött Vanderlip, akinél alkalma nyilt a ministerelnök urnák is egy kissé a világgal kezet fogni, meg kell mondani, hogy nemcsak őket, hanem a kisembereket még inkább vexálják ezzel. Ismertem például egy esetet, amidőn egy főbiró, akit a belügyminister cukorpanamák miatt és más súlyos visszaélések miatt fegyelmileg elitélt, de azért dorgálás után visszahelyezett állásába, — itt hivatkozom a ház alelnökére — feltört lakásokat; az egyik főszolgabíró, — csak egy példát említek — mert neki nem tetszett, egy Fiedler Károly nevű gazdag embert, akinek van vagy két-három milliója, egy birtokos embert, akit ezernyi és ezernyi vexáláson hajszolt már keresztül előzetesen is, rendőri felügyelet alá helyezett és nem lehet szegényt kimenteni, ezt a kétmillióval rendelkező embert, akinek ott vadászterületei vannak, évi július hő 1-én, szombaton. akinél a vidéki előkelő emberek vadászaton meg szoktak jelenni, akinek érdekében a szomszédközségekből százan és százan jöttek deputációba, hogy jótállnak megbízhatóságáért, — ezt az embert nem lehet kimenteni a rendőri felügyelet alól. Ma még mindig jelentkeznie kell, ha el akar menni a vidékre, vagy üzleti ügyben utazni akar valahova, és mert egyszer e tekintetben mulasztást követett el, rögtön elitélte őt Gruáry Leó sárvári főszolgabíró. (Zaj balfélöl.) (As elnöki széket Gaal Gaszton foglalja el.) Ez csak egy példa. Nem is törődöm én azzal, hogy mi történik ezzel a Fiedler Károllyal. Végre is az ilyen történelmi időben kell valamit számítani a csalóra is, (Derültség balfélöl.) igen sok érték elpusztul, — hadd pusztuljon. Ez azonban mégis csak intő példa arra, hogy a rendőri felügyeletet talán meg kellene szüntetni, a rendőrállamot egy kissé talán le kellene építeni, mert ha ez a rendőrállam fenmarad, ha ez csak arravaló lesz, hogy botozza, üldözze azokat, akik adót fizetnek, akkor semmi sem lesz a társadalmi békéből s az állami békéből sem. (Igaz! ügy van! balfélöl.) T. Nemzetgyűlés! Hogy az emberekkel hogyan szokás elbánni, arra nézve a lakásügyekből is mondok egy példát. Szombathelyen az egyik előkelő ember, aki évente 250.000 korona adót fizet, több hitbizománynak a jószágkormányzója, aki már 1914 előtt is ott lakott Szombathely városában, egy napon ukázt kap, hogy az odahelyezett rendőrparancsnok kedvéért tessék a négyszobás lakásából kiköltözni. Ki is költöztették egy ötödrangu szállodába (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) azt az embert, aki különben két szobát már a háború kezdete óta rendelkezésére bocsátott az ottlevő tisztikarnak. (Zaj balfélöl.) Egyszerűen kitették és hiába való volt minden instanciázás, a rendőrparancsnok ur benn maradt a lakásban. Szóltam annak idején Bernolák Nándor népjóléti minister urnák, (Mozgás a szélsbbáloldalon. Félkiáltások : A népjólét ministere volt!) aki azt mondotta, szóróiszóra, hogy : bizony, ennél nagyobb disznóságot elképzelni sem lehet, meg is változtatom. (Derültség és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Természetesen nem lett belőle semmi; később kerestek valami espedienst. Hát kérem, pénzügyminister ur, egy adófizető polgárt, aki körülbelül 250.000 korona évi adót fizet, csak azért, mert az egyik rendőrtisztnek lakás kell, máról-holnapra egy ötödrangu szállodába dobnak ki a lakásából. Hát lehet itt társadalmi békét, megnyugvást képzelni, lehet itt jogbiztonságról beszélni? (Felkiáltások balfélöl : Nem !) Nem lehet, t. Nemzetgyűlés. Hogy lehessen erről beszélni, további követelményekről is kellene, hogy szó legyen
