Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-7

90 A nemzetgyűlés 7. ülése 1922. évi június hó 27-én, kedden. ben lehet megállapítani, ezt megértettem volna, mert hiszen a régi képviselőház napidíjai tényleg törvényben állapíttattak meg. A múlt nemzetgyűlés azonban abból a talán nem egészen helyes és preciz álláspontból indult ki, hogy ezt a napidíjmegállapítást házhatározattal is elintézheti, bár szerintem akkor is helyesebb lett volna, ha uj helyzet állott is elő, amennyiben a képviselőház helyébe nemzetgyűlés lépett, hogy a legelső indemnitási javaslatba foglalják bele a napi díjmegállapítást. Minthogy azonban a régi nemzetgyűlés erre az álláspontra lépett, szerintem különös jogi aggályokat nem igen lehet felhozni az ellen, hogy a nemzetgyűlés a változott viszonyoknak megfelelőkig ezeket a napidíjakat a megfelelő mérvben megállapítsa. De hogy mennyire nem felelnek meg a jogi aggályok, legalább abból a nézőszögből kiindulva, amelyből azokat Farkas t. képviselőtársam előadta, az látszik abból a tényből, hogy ő maga is meg kívánja állapítani a nemzetgyűlés tagjainak napidíjait azzal az indokolással és olyan mérvben, mint amelyben azok a múlt nemzetgyűlésre megállapittattak. ö is szükségesnek látja tehát, hogy a nemzetgyűlés valamelyes határozatot hozzon. Ez a határozat igazán csak az összeg tekintetében különbözik és semmi jogi eltérés az alaptermészetét illetőleg a két határozat között nincsen. Jogi aggályokat tehát nem látok. Ami már most a gazdasági aggályokat illeti, a magyar állam háztartásának kétségkívül minden fillérre szüksége van, hogy a nyomort enyhítse. Ne méltóztassék ezt azonban ennél az egy-két milliónál elkezdeni, amelyek feltétlenül szükséges és hasznos kiadás fedezését jelentik. Én nagyon fogok örülni, ha az én t. képviselőtársam, aki zalaegerszegi képviselő, helyeselni fog nekem akkor, mikor a kormányt majd felelősségre fogom vonni azért, hogy különböző kerületeket szétválasztott és a nemzetgyűlési képviselők számát ok és cél nélkül szaporította, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) ami önmagában véve több terhet jelentett a nemzetgyűlésre nézve, mint talán ennek a javaslatnak elfogadása. Itt már találkozni fogunk, itt már én is azt fogom mondani, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett semmi szükség nincs arra, hogy a képviselők számát politikai, taktikai célokból szaporítsák és igy kiadásokat okozzanak. Reisinger Ferenc: Ha spórolni akarnak, töröljék el Zalaegerszeget ! (Zaj.) Rassay Károly : Erkölcsi okokat sem látok, ilyeneket Farkas képviselő ur nem igen hozott fel, legfeljebb egy igen kényelmes okot, hogy meg fogják támadni a nemzetgyűlést és talán nem egyeztethető össze a nemzetgyűlés méltóságával, hogy elsősorban a saját tagjainak fizetésemeléséről gondoskodik. Ennek van egy logikus következménye : Méltóztassék a nemzetgyűlésnek az adott háztartási viszonyok között mindazoknak fizetéséről legalább ilyen mértékben gondoskodni, akik az állam eltartására szorulnak és akkor ezek az erkölcsi okok el fognak tűnni. Teljes mértékben aláírom azonban mindazokat amiket Szabó képviselőtársam mondott arra vonatkozólag, hogy ha már megállapítjuk magasabb összegben a képviselői napidíjakat, akkor feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy ne történhessék meg az az eset, ami a múlt nemzetgyűlésen megtörtént, hogy voltak t. képviseőltársaink, akiket igazán csak a bemutatkozásnál volt szerencsénk látni. Ennek elkerülésére azonban talán nem az volna a legszerencsésebb mód, hogy ezt a javaslatot viszszaadjuk a bizottságnak, hogy újra kezdjünk erről tárgyalni itt a Házban, hanem a magam részéről bátor vagyok egy konkrét indítványt tenni. Indítványozom, hogy elfogadva a gazdasági bizottság javaslatát, egészítsük ki e határozatot a következőkkel (olvassa) : »Aki egy évnegyedben háromszori névsorolvasásnál nincs jelen a nemzetgyűlés ülésén, abban az esetben, ha előzetesen a távolmaradásra a nemzetgyűléstől engedélyt nem kapott, arra az évnegyedre eső tiszteletdíját elveszti.« (Élénk helyeslés. Felkiáltások a jobboldalon : Igaza van !) Fáy Gyula : És ha beteg volt ? Rassay Károly : Bocsánatot kérek, benne van az indítványban : »Ha előzetesen engedélyt nem nyert.« Erre azt lehet mondani, hogy ilyen rendelkezéseket tartalmaz a házszabály is, amely kimondja, hogy egyszeri névsorolvasásnál való távolmaradás is ilyen súlyos következményekkel járhat. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy ugyanott rendelkezés van abban a tekintetben is, hogy amennyiben utóbb nem igazolja távolmaradását. Meg kell mondanom egészen őszintén, hogy ebből egy ab usus keletkezett, amely abban lelte azután kulminációját, hogyha ma névsorolvasás volt, másnap a Ház határozatilag kijelentette, hogy a névsorolvasás következményeit alkalmazni nem kívánja, az egész rendelkezés tehát elértéktelenedett a képviselők következetes gyakorlata folytán. Azt méltóztatott közbeszólni, hogy esetleg beteg volt a képviselő. Azért voltam bátor felvenni a háromszori névsorolvasásnál való elmaradást, mert lehet, hogy valaki a névsorolvasásnál beteg volt, azonban, hogy valaki háromszori névsorolvasásnál egy napra terjedő betegségbe essék és ezt utólag igazolja, ez igen kényelmes helyzet, de nem igen valószínű. A valószínű mégis csak az, hogyha valaki beteg, akkor méltóztassék a Ház elnökéhez levelet írni és tessék 5 vagy 7 napi távolmaradásra engedélyt kérni. Ha komolyan akarjuk venni ezt a rendelkezést, akkor nem adhatunk ilyen hátsó ajtókat, amelyek az egész rendelkezés értékét leszállítják. Még egy kifogást lehetne talán emelni : hogy ez házszabálymódositást jelent. Bocsánatot kérek, ha nekünk jogunkban áll a napidíjakat megállapítani, akkor nem értem azt^ hogy itt valami házszabálymódosítás, lényeges módosítás történnék, ha egyúttal ezen felemelt napidíjakat is kautelákhoz kötnék. Én tehát a magam részéről kérem, méltóztassék elfogadni ezt az indítványt, amelyet