Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-6
82 A nemzetgyűlés 6. ülése 1922. évi június hó 26-án, hétfőn. házszabályszigoritásba feltétel nélkül belement volna. Tisztelettel kérdem, ezek közül melyik nem lett valósággá? Sőt érdekes, hogy épen ezen vita során vitássá tétetett az a bizonyos kérdés, amelyre, mint a tárgyhoz szorosan nem tartozóra, nem akarok kiterjeszkedni, hogy t. i. miért épen a városokra nézve legyen titkosság? Akkor gróf, Batthány Tivadar aki mindig kérkedve mondotta magát szélső radikálisnak, felszólalt és teljesen azonosította magát gróf Apponyi Albert akkori képviselő ur véleményével és azt mondta : (olvassa) : »Engedelmet kérek a közbeszólótól, a lépésről-lépésre való haladásnak vagyok a hive, a sötétbe való ugrást nem helyeslem és sokkal jobban szeretném, ha ezt a dolgot, — t. i. a választójogot — fokozatosan, de jól kipróbált alapon csináljuk meg, mint ha egy kisérletet teszünk, amelytől azután nem tudunk visszatérni. De lehet, — és magam is osztom azt a véleményt — hogy falusi helyeken egyes vidékeken a nép intelligenciája nem engedi meg a titkos szavazást« stb. Szintén szigorúan a házszabályvita során mondotta ezt, mint a házszabálykérdéssel kapcsolatos véleményét. T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy ezek az álláspontok, amelyeket eddig ismertettem, illetőleg a volt kormánypárton álló és jelenleg ellenzéki oldalon lévő ellenzéki vezérférfiak, az ő nagy presztízsük, súlyuk közjogi tekintetben s az általuk most felolvasott szószerinti nyilatkozatok untig elegendő annak belátására, hogy a házszabálymódositásnak kérdése nem a többség által erőszakolt önkényes dolog, amely vörös posztó akarna lenni, hanem egy szükségesség, amely nem a pártnak kell, hanem a nemzetgyűlésnek, a nemzetnek, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Mert ennek a parlamentnek dolgoznia kell és önökben komoly szándék van. Kívánom, hogy igazuk legyen s előbb-utóbb többséggé váljanak. Biztosithatom önöket, hogy ha mi nem csináljuk meg, akkor önök bizonyossan meg fogják csinálni, hát örüljenek, hogy önöknek készen szállítjuk akkorra, amikor többségben lesznek. (Derültség.) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam szintén azt mondotta, amit Andrássy Gyula gróf mondott: (Olvassa) »A Nagy Emil-féle javaslat« — ez pedig Ugrón t. képviselőtársamnak szól — »csak extrém esetekben alkalmas az obstrukció letörésére.« — 0 is azt mondja, amit gróf Andrássy (Olvassa.) »Addig, amíg közjogi kapcsolatban vagyunk egy idegen országgal, nem mehetünk addig, ameddig Anglia« — s ő még sokkal precízebben fejezi ki magát — »amely egyedül teljesen hatályos fegyvert alkalmazott, t. i. annak kimondását, hogy bizonyos törvényjavaslat tárgyalásának ilyenkor és ilyenkor véget kell érnie. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ez nem klotür, ez a parlamenti guillotine elve! — A nagy Anglia sokkal régebben elfogadta, mielőtt mi egyáltalában beszéltünk volna róla. Ö tehát azt mondotta: ha az a közjogi kapcsolat megszűnik s azt hiszem, ennek a közjogi kapcsolatnak a megszűnéséről tovább beszélni felesleges — akkor elérkezettnek látja az időt a házszabályok szigorítására, nemcsak a klotürt — pedig erről 1913-ban tulajdonképen korlátoltan van szó, hiszen csak a költségvetésre, az indemnitásra történnek bizonyos megszorító rendelkezések — mondom, akkor elérkezettnek látta az egész vonalon, tehát a törvényhozás összes ágazatában a parlamenti guillotine alkalmazását. Ismétlem, t. Nemzetgyűlés., az én indítványom, amely itt fekszik a Nemzetgyűlés elótt, messze van ettől. Mi egyáltalában nem akarunk olyan intézkedést, indítványt inaugurálni, amellyel szemben a Nemzetgyűlés ellenzéke teljes joggal vehetné azt, hogy mi a kisebbséget le akarjuk törni, a kisebbségnek sokszor szükséges és loyalis akcióját meg akarjuk akadályozni. Nem ! Mi csak az elengedhetlen munkaképességet akarjuk biztosítani. Engedtessék meg t. Nemzetgyűlés, hogy egész röviden és igazán minden rosszindulat nélkül most is elmondhassam, amit a szociáldemokrata urakkal szemben kell megállapítani(Halljuk! Hallj uh ! a ssélsöbaloldalon.) A szociáldemokrata párt egyik vezető egyénisége egyik esti lapban a múlt hét végén nagy megbotránkozással beszélt erről az indítványról és a leghatározattabban elitélte. Ugyanakkor a Népszava tegnapi száma vezércikkben foglalkozott ezzel a dologgal meglehetősen erősen kritizálta és a leghatározottabban elvetendőnek tartotta, s azt hiszem, ezt az urak is helyesnek tartják, mint saját párt jak álláspontját. A könyvtárban, amikor ezt a kérdést tanulmányoztam, egy kis füzet akadt a kezembe. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Ennek a kis füzetnek címe : »A munkás-, katona- és földmi vestanácsok gyűlésének ügyrendje.« (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Talán nem méltóztatnak vitatni a képviselő urak, hogy önök nagyobbrészt résztvettek ebben a forradalmi tanácsban. (ügy van! ügy van! a jobboldalon.JNem akarok neveket felolvasni, a neveket megállapíthatják az urak a forradalmi tanács hiteles névjegyzékéből. Szóval az Önök többsége, ott jelen volt. Én ezt tehertételnek vélem az Önök lelkiismeretén, de erre nem akarok kitérni. Azonban ^tessék ezt a tanácskozási rendet elolvasni. Ha Önöknek volt merészségük ilyen tanácskozási rendet hozni, diktatórikus alapon összehozott testületben, akkor nekünk, akiket a nemzet többsége küldött ide, igenis több erkölcsi jogunk van arra, hogy a tárgyalási rendet a, munkaképesség érdekében megváltoztassuk. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A 8. §-a ennek a bizonyos, nem is tudom milyen ügyrendnek azt mondja (olvassa): »Bármely tanácsgyülési tag indítványára a gyűlés vita nélkül hozott határozattal korlátozhatja a felszólalások idejét ós