Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-6

74 A nemzetgyűlés 6. ülése 1922. évi június hó 26-án, hétfőn. lebet kobozni, ott közszabadságokról, ott polgári szabadságokról beszélni nem lehet. (TJgy van! a szélsÓbaloldalon. Zaj jobb felöl.) Ez a fajtája a cenzúrának, amelyet most alkalmaznak, sokkal veszedelmesebb az előzetes cenzúránál. (Felkiáltások jobboldalon : Vörös Újság !) Rassay Károly : Mi van a Vörös Újsággal ? Nagy Ernő : Kik irtak a Vörös Újságba ? Ki viselt vörös gombot? (Zaj.) Propper Sándor : Elavult haszontalan eszköz a prohibitiv cenzúra maga is, de legalább megvan az a jó benne, hogy anyagilag nem lehet tönkretenni vele a lapokat, mi g ez a mai rendszer, amely látszólag cenzuramentes, valójában sokkal veszedelmesebb cenzúra az előbbinél, mert amint mondottam, a lapok anyagi létét veszélyezteti, Kabók Lajos: Ez a céljuk! Drozdy Győző : A választási sikerek érdekében betiltanak lapokat ! (Egy hang jobbfelöl : Izgatni lehet?) Rassay Károly : Arravaló a biróság ! Propper Sándor: Egyáltalában nem fontos ebben a kérdésben, hogy a lapot miért kobozták el, mert hiszen a törvényekben lefektetett repressziv biztositékok elég alkalmat adnak a hatóságoknak arra, hogy az akármi ellen vétő lapok ellen eljárjanak. Itt az a fontos, hogy olyan rendelkezés, amely a lapok létét bizonytalanná teszi, amely mellett sohasem lehet tudni az este megirt lapról, hogy reggel odaadható-e az olvaoóknak, az ilyen rendszer nem tartható fenn. Az ilyen rendszer fentartása sokkal veszedelmesebb az államéletre, sokkal sötétebb színben tünteti fel az országot, mint azok a cikkek, amelyek miatt a lapot elkobozzák. Végzés t. i. nincs az elkobzásról. Szoktak adni végzést néha-néha harmadnap-negyednap múlva, amelyből aztán megtudjuk, hogy melyik cikk miatt kobozták el a Népszavát. A tegnapi elkobzásról — épen most kérdeztem a kiadóhivataltól — nincs végzés, nincs módunk tehát megállapítani, hogy melyik cikk miatt kobozták el a lapot. Telefon kérdezősködésre a rendőrség volt szives megmondani, hogy »A toloncházi tortúrák« című cikk az, amely miatt a hajnali ügyész a lapot nem engedte az olvasó elé. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a cikket szószerint felovassam. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől! Nem tehet!) Rassay Károly: Miért nem? Propper Sándor : Kérem, ez rendkívül fontos. Rassay Károly : Már parlamenti szólásszabadság sem lesz ? (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Olvasni nem lehet!) Propper Sándor : A cikket ismertetnem kell, mert a t. Nemzetgyűlésnek csak igy lehet módjában megállapítani azt, hogy helyénvaló volt-e az elkobzás vagy nem. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. Felkiáltások : Nem lehet felolvasni !) Az elnöklést méltóztassék az elnökre bizni. A cikk a következő (olvassa): »Az a stilus, amelyet a kurzus a börtönökben, internálótáborokban és toloncházakban meghonosított, még mindig teljes pompájában virágzik. A magyar Szibéria, a zalaegerszegi internálótábor életéről már több izben irtunk, a börtönbeli állapotokról is gyakran esett már szó, és hogy a budapesti toloncházban milyen viszonyok vannak, arról nem régen részletesen beszámoltunk. Felsoroltuk akkor, hogy a budapesti toloncházban olyan viszonyok között élnek az úgynevezett őrizetesek, hogy a súlyos börtönök elitéltjeinek az élete valóságos paradicsomi állapot ahhoz képest, ami a budapesti toloncházban van. (Nagy zaj a jobbóldalon. Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon). Az internálásra ítéltek szenvedésének első és legszörnyűbb stációja a Nagy Károly főkapitányhelyettes felügyelete alatt álló budapesti toloncház, ahová a politikai internáltakat először szállítják. Ezeket a szerencsétlen, teljesen ártatlan embereket hónapokig tartják itt fogságban, miközben ütik, verik, éheztetik őket és a legnagyobb mocsokban, piszokban szenvednek. (Nagy zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mit szólnak ehhez ? Felkiáltások a jobboldalon : Mit szólnak a parlamenti pincéhez? Erről beszéljenek !) Rassay Károly : Kritikát csak szabad mondani! Propper Sándor : Ne méltóztassanak izgulni ! (Zaj a jobboldalon. Félkiáltások: Nekünk is szabad kritizálni! Felkiáltások a szélsőbal oldalon : Ezt a rendszert nem lehet fentartani !) Elnök : Csendet kérek ! Ne tessék külön párbeszédeket folytatni ! Propper Sándor (olvassa) : »A múltkori cikkünkre mély hallgatás volt a válasz az illetékes helyekről és az állapotok azóta nemhogy javultak volna, hanem ha lehet, még rosszabbodtak. Három-négy, öt hónapja, sőt ennél is hosszabb ideje vannak már politikai internálásra ítéltek a toloncházban őrizetben anélkül, hogy kihallgatták volna őket vagy meghallgatták volna panaszukat.« Drozdy Győző: Gyalázat! (Zaj.) Propper Sándor : Illetékesek — amint tudjuk — kijelentették, hogy a politikai internálások megszűntek. Hogy ez az állítás mennyire nem felel meg a valóságnak, azt bizonyítja, hogy nemcsak Zalaegerszegen van még nagyon sok politikai internált, hanem a toloncházba legutóbb is több olyan egyént szállítottak be, akiket politikai okokból Ítéltek internálásra. Már régebben a toloncházban vannak a politikai internálásra ítéltek közül: Groldberger Ábrahám vasutas, Szeifert Jenő vasas, Szeder Jenő nyomdász. A két utóbbit szabadlábrahelyezték a tárgyalásig és szabadlábrahelyezés után a toloncházba szállították őket. Azonkívül ott vannak még Kőszegi Aranka, Cservenka Teréz, -özv. Kőszeg Ignácné, Berbucz János, akivel szemben