Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-5
48 A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. megengedi, sőt még azon túlmenőleg is, (Elénk helyeslés.) mert látjuk, érezzük azt a lehetetlen helyzetet, hogy Magyarországon emberek, akik dolgozni akarnak és nem kérnek mást, csak munkát, nem tudnak munkához jutni. Épen ezért mindenképen azon leszünk, hogy ezeknek az embereknek a munkaalkalmak minden rendelkezésre álló eszközzel biztosíttassanak. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Biztosithatom az igen t. interpelláló képviselő urat, ós a mélyen t. Nemzetgyűlést, hogy ebben a tekintetben a kormány minden tagjában megvan az akarat, az elhatározás, a törekvés arra, hogy e célra minden lehetőt elkövessünk. (Helyeslés és éljenzés jobb felől és a középen.) Ami a háziipart illeti, a földmívelésügyi ministerium már eddig is, az elmúlt télen is rendezett az ország különböző helyein háziipari tanfolyamokat, rendez a jövőben is méhészeti tanfolyamokat és pedig rendez többfelé az országban. Azt hiszem, a jövő hónapban itt Budapesten lesz egy előkészítő tanfolyam, ahol ezeknek a tanfoly am vezetőknek a kiképzése történik meg, hogy ezeket a háziipari tanfolyamokat minél nagyobb számban, minél több helyen és minél nagyobb mértékben létesíthessük. Erre nézve is megvan a pénzügyminister úrtól a meghatalmazásunk abban a tekintetben, hogy bizonyos költségek rendelkezésünkre állanak. Miután — mondom — látjuk a szükséget és azt a legnagyobb veszedelmet, amely abban rejlik, hogy a magyar nép dolgozó rétegei nem juthatnak kellő munkához, épen ezért a kormány el van tökélve ebben a tekintetben minden lehetőt elkövetni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ami az aratási munkálatokat illeti, ugy vagyok értesülve, hogy erre vonatkozólag külön interpelláció fog hozzám a mai napon intéztetni, arra kérem tehát az interpelláló képviselő urat, hogy talán erre a kérdésre nézve a választól most eltekinteni szíveskedjék, mert azt a másik interpellációra fogom megadni. A munkanélküliség rémével szemben pedig, azt hiszem, a kormány intencióit módomban volt a t. képviselő uraknak tudomásukra hozni. (Helyeslés jobbfelöl.) Arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt, a ministerelnök ur és saját magam nevében adott választ tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Zeöke Antal : A minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmívelésügyi minister ur által Zeőke Antal képviselő ur interpellációjára adott választ tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Következik ? Perlaki György jegyző: Benárd Ágoston! évi június hó 24-én, szombaton. Benárd Ágoston : T. Nemzetgyűlés ! A most lezajlott választásokon különösen egy párt igért nagyon hangosan, sok-sok pénzbe kerülő nagy színes plakátokon békét, munkát, kenyeret és szabadságjogokat. Az eredmény megvolt. Sokan hittek nekik. Többen, mintsem maguk is gondolták volna. (Zaj a szélsőbaloldalon. IgazJ Ugy van! a jobboldalon és a középen.) És bocsássák meg az én naivitásomat, ha még én is elhittem nekik valamit. Elhittem annyit, hogy egyelőre legalább nem lesznek ellenségei annak, amit hirdetnek és Ígérnek, nem lesznek ellenségei a békének, a munkának, a kenyérnek és a szabadságjogoknak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Interpellációm tárgyának egyszerűségével, szürke hétköznapiságával is rikító fényt vet a nagyhangú, de üres, hamis és hipokrita ígéretekre, fogadkozásokra. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Folyó hó 16-án Budapesten az I. kerületben a Eöck-gyárban munkára jelentkezett Stauber Mihály vasöntő, ötgyermekes családapa, volt hadifogoly, aki Erzsébetfalván a Kertészutcában lakik. A munkavezető szívesen állította munkába a régi, gyakorlott és megbízható munkást, de szegény Stauber Mihálynak nem volt ideje belemelegedni munkájába, nem volt ideje élvezni a becsületes munka gyönyörét s még kevésbé élvezhette annak gyümölcseit, mert alaposan megzavarták ebben a bizalmiak, akik tőle a szociáldemokrata szakszervezet igazolványát követelték. (Nagy zaj és félkiáltások a jobboldalon : Aha ! Aha ! Ez a közszabadság !) Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Beszéljünk a köztisztviselőkről és a tanítókról (Zaj és félkiáltások jobbfélől: Vörösszegfüs !) meg azokról, akik Zalaegerszegen vannak. (Nagy zaj jobbfelöl.) Urbanics Kálmán: Azért vannak Zalaegerszegen, mert megérdemlik! (Igaz! Ugy van! jobb felöl. Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: Majd beszélünk még Zalaegerszegről is ! Baticz Gyula : Meg a Betegsegélyző Pénztárról! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Az jó fészek!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, mert különben kénytelen leszek a képviselő urakat névleg megemlíteni. Benárd Ágoston: Stauber Mihály kijelentette, hogy ő a háború előtt igenis tagja volt a szociáldemokrata szakszervezetnek ós pártnak, de azóta sokat tapasztalt, sokat szenvedett s most más nézeten lévén, nem iratkozott be a szakszervezetbe. (Elénk felkiáltások jobboldalon és a középen: Derék ember! Nagyon helyesen tette!), És mi törtónt erre ? Az elvtársak kalapácsot,
