Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-19
À nemzetgyűlés 19. ülése 19.22. évi július kő 1.2-én, szerdán. 493 Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. (Felkiáltások a jobboldalon: Hála Istennek!) A honvédelmi minister ur kíván szólni. (Halljuk ! Halljuk I) Belitska Sándor honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A múlt interpellációs napon Klárik Ferenc képviselő ur interpellációt intézett hozzám salgótarjáni ügyben, amelynek rövid succusa az volt, hogy Bárány hadnagy egy Bleyer nevű ottani polgárt megbotoztatott. Az igen t. képviselő ur tisztán a dolog tárgyi részét mondta el, semmit sem fűzött hozzá s én a magam részéről is ilyen száraz tényállás elmondására óhajtok szorítkozni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Meg kell jegyeznem, hogy a múltkor a nemzetgyűlés válaszomat tudomásul vette, tehát most nem választ adok a múltkori interpellációra, csak tiszteletteljesen beszámolok a kivizsgálás eredményéről. (Halljuk ! Halljuk !) A tény a következő : Salgótarjánba bevonult a honvédzászlóalj és ez alkalommal a Főtéren felvonulva ünnepség keretében tartotta meg első bemutatkozását. Ez alkalommal a Szózatot énekelték el s az egész publikum együtt ünnepelt és együtt énekelt, mig egy Bleyer nevű ur (Mozgás a jobboldalon.) a kalapját fentartva cigarettázott s a publikum figyelmeztetése dacára sem volt hajlandó magatartását megváltoztatni. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nem ur az !) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni! Belitska Sándor honvédelmi minister: A publikum részéről már a meglincselés veszélyének volt kitéve, amikor egy őrség magával vitte a Bleyer. nevű fiatalembert, és tény az, hogy őt nagy felháborodásban és felindulásában Bárány hadnagy ur megbotoztatta. (Helyeslés és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Jól tette! Helyes!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Belitska Sándor honvédelmi minister: Tény, amint emiitettem, hogy a publikum majdnem meglincselte Bleyert és tény az, hogy a publikum, sajnos, természetesen szintén résztvett bizonyos fokig ebben az önbíráskodásban és helyeselte is a dolgot, aminek illusztrálásaképen csak azt mondom, hogy egy ottani igen tisztelt polgár, egy Kohn nevű szesznagykereskedő elismerését fejezte ki az egész eset elintézése felett. (Mozgás és derültség.) En ketté kell hogy osszam az egész dolgot, az egyik a nemzeti érzésnek ilyen súlyos sérelme, amely a pillanatnyi felháborodás megítéléséhez tartozik, a másik pedig az önbíráskodás választott módja, (ügy van! TJgy van!) Ez a másik rész természetesen más elbírálás alá tartozik, és méltóztassék tudomásul venni, hogy az önbíráskodásnak ezt a módját természetesen szintén elintézés alá veszem. (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Klárik Ferenc (szólásra jelentkezik). Elnök : Az interpelláció annak idején már el volt intézve, a Ház tudomásul vette a választ és igy a mostani alkalommal nincs szólási joga a képviselő urnák. Méltóztassék erre talán egy más alkalmat keresni. Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Dénes István! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! (Zaj a jobboldalon.) Urbanics Kálmán : Halljuk a tudományt ! Dénes István : Az a nagy és meleg érdeklődós, amelyet a Ház minden oldalán tapasztaltam a földreform kérdésével szemben, arra bátorít engem, hogy ismét a mélyen t. Nemzetzetgyülés elé hozzak egyes eseteket, olyanokat, amelyek már nemcsak szimptomák az országban, hanem sajnos, le kell szögeznem, hogy majdnem állandóan előfordulnak. A földbirtokreformtörvényt azért kellett megalkotni ebben az országban, mert nagybirtokaink túltengése következtében egész gazdasági életünk megmerevedett, földmunkásságunk pedig hihetetlen nyomorba sülyedt. Bátor voltam az indemnitás vitájában felhozni tényeket, amelyek azt világították meg és azt akarták bebizonyítani, hogy a földmunkásság eljutott szenvedésének és türelmének utolsó határáig. Elénk tiltakozással találkoztam ekkor a túloldalról, azonban Yiczián igen t. képviselőtársam azóta a túloldalról meggyőzte talán a túloldalt is, hogy amit én elmondottam, az igaz, hogy tényleg a földmunkásság teljesen ki van szolgáltatva a nagy nyomornak és az éhségnek. Viczián István: Azt nem mondottam! Dénes István : Miután interpellációm tárgya szorosan összefügg ezzel a kérdéssel, bátorkodom az igen t. jelen nem levő földmivelésügyi minister ur figyelmét felhívni arra, hogy igenis az ország különböző helyein ma is 40 korona napszám mellett dolgoznak. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Hol ?) Bátorkodom erre felhívni a figyelmét és a Ház asztalára teszem a bizonyítékokat, mert különben nem is jönnék a Ház elé. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Neveket is kérünk !) Adok neveket is (olvassa) : t »Képviselő ur, nagyságos Urunk ! Értesítjük, hogy JSFagymágocson (Csongrád megye) gróf Károlyi Imre gazdaságában az aratási (arató) munkásoknak, akik szerződve vannak, most az elmúlt héten 40 korona, azaz negyven korona és a segédmunkásoknak a napi munkabére 30 korona volt.« (Zaj a jobbóldalon.) B. Podmaniczky Endre: Mit kaptak még? (Felkiáltások a jobboldalon : Mit kaptak természetben ?) Dénes István : Semmit. Ez napszámbér s ezt addig kapják, amíg az aratási szerződések megkezdődnek. Ez teljesen megerősíti azt, amit igen t. Yiczián képviselőtársam felhozott, de bátor vagyok számokkal igazolni azt, hogy milyen napszámbéreket kapnak a munkások,
