Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-19
A nemzetgyűlés 19. ülése 1922. évi július hó 12-én, szerdán. 489 tenni azt, hogy visszaállítsák gazdaságilag, politikailag lehetőleg azt az állapotot, amely a nagy földrengés után megingott. Ez a takarító munka többé-kevésbé el is végeztetett s mindenütt megindulhatott a reális gazdasági munka, a reális gazdasági építkezés- Egyedül nálunk kell sajnálattal tapasztalnunk azt, hogy ennek a nagy takarító munkának az üteme nem megy olyan iramban, mint amilyenben annak mennie kellene, s mint amilyen iramot ennek az országnak a létérdeke és a sorsa megkívánna. Hogy milyen okok akadályozzák a gyorsabb ütemet, azt az igen tiszteit nemzetgyűlés minden egyes tagja tudja. Valamennyien tudjuk és érezzük s épen azért fájdalmasan látjuk azt, hogy bár szavakat, szépen csokorba kötött mondatokat hallunk a nemzetgyűlésen és a nemzetgyűlésen kívül, ezentúl azonban mintha láthatatlan kezek megbénítanák azoknak az ígéreteknek a megvalósítását, amelyeket itt benn és ott künn hallunk. Ennek azután a következménye az, hogy olyan eseteket hallunk, mint amilyen eset például tegnap délben velem megtörtént. Találkoztam a körúton egy régi magyar derék, becsületes kereskedővel, aki még a háború előtt áttette a székhelyét Franciaországba, Parisba, meggazdagodott, s most jól szituált párisi polgár. Ez többször ellátogat Budapestre, többször eljön ide a rokonait meglátogatni és az üzleti ügyeit lebonyolítani. Találkozom vele, s ez az én jó barátom el van keseredve, borongós a hangulata. Mondom : Mi történt ? Miért vagy olyan leromlott hangulatban? Mi bánt? Hagyd abba, kérlek — mondotta — ne is kérdezd ; felháborítók azok az események, amelyek ma ebben az országban történnek. Én meglepődöm, mert hiszen nem történt tudtommal az utóbbi napokban semmi. Kérdezem, hogy mi történt. Azt mondja : Kérlek, nem érdemes ebbe az országba eljönni azért, mert megtörténhetik az, hogy a nemzetgyűlés előtt elhangozhatik egy közbeszólás, amely nagyon szomorú emlékeket éleszt az ember lelkében, s anélkül történhetik ez meg, hogy a nemzetgyűlésnek egyik vagy másik tagja szükségesnek találná ennek a közbeszólásnak a visszautasítását. Egy körülírva szépen elmondva mondta ezt. Nem értettem; bár nagyon sok ilyen közbeszólás jön itt, de nem tudtam eltalálni, hogy melyik az, amely őt a legjobban felháborította. Azt mondja : Kérlek szépen, lehetséges az, hogy a nemzetgyűlésen Orgovány fejlettebb kiadásával fenyegetődzzék valaki, anélkül, hogy a nemzetgyűlés többsége közül bárki is felállana és iparkodnék ezt magától elhárítani ? (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Propper Sándor: Ha egyetértenek vele! Reischl Richárd: Hogy lehet ilyet mondani ? (Zaj. Elnök csenget.) Esztergályos János : Meg tudom e pillanatban érteni azt a borongóslelkü magyart, aki | NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — I. KÖTET. még Parisban is magyar ós aki még Parison keresztül is iparkodik ennek az országnak, ennek a hazának az érdekében küzdeni, dolgozni, megértem, mert hallottam ezt az esetet. (Zaj.) Ezt csak azért bocsátottam előre igen tisztelt képviselőtársaim, mert szükséges majd a később felsorakoztatandó események láncolatában, hogy az önök lelkivilágába, a megértés szempontjába bekapcsoljam. (Egy hang a jobboldalon: Mi megértjük!) Peidl Gyula: Hiábavaló kísérleti Falra hányt borsó ! Esztergályos János: 1922 június hó 30-án az igen tisztelt ministerelnök ur szükségesnek tartotta, hogy a kormány munkaprogrammját a jövő tekintetében az elmúlt időre visszamenőleg lehetőleg a nemzetgyűlés szine előtt körvonalazza. Ebben a felszólalásában az igen tisz-, telt ministerelnök ur a többek között a következőket mondotta (olvassa) : »A kormány hatályon kívül helyezte azokat a rendeleteket, amelyek a sajtócenzurára vonatkoztak, továbbá azokat, amelyek a belföldi levél- és távirócenzurára alkalmaztattak.« Ha így a naplóból olvassuk az igen tisztelt ministerelnök ur felszólalását, vagy ha olyasvalaki olvassa ezt, aki a politikával nem igen foglalkozik künn a Házon kivül,... Propper Sándor: A ki nem kap leveleket! Esztergályos János: ...az nagyon könnjen beleeshetik abba a hibába, hogy azt mondja : No lám! Hát látják? A ministerelnök ur a a nemzetgyűlés nyilt szine előtt őszintén, nyíltan, magyar emberhez méltó becsülettel kijelentette, hogy mindaz, amit ezek a gonoszmáju szociáldemokraták mondanak, (ügy. van! johbfelóí.) nem felel meg a valóságnak, mert a szociáldemokraták állandóan jogrendet hangoztatnak, a jogrendet követelik. Azt mondhatja erre a Ház falain kivül álló : Nohát tessék ! Nincs itt jogrend ? Hiszen, ha nem volna jogrend, akkor az egységes párt, amely a ministerelnök és a kormány mögött ül, felállt volna és egyik-másik tagja iparkodott volna a szociáldemokratáknak igazat adni, de nem állt fel senkisem, ezentúl tehát beszélhetnek nekem a szociáldemokraták, amit akarnak, én hiszek a ministerelnök urnák, hiszek a kormány kijelentésének és a jövőben ehhez fogom magamat tartani. Igen t. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy anélkül, hogy bárki is a rosszmájúság bélyegét süthetné rám vagy pártomra, kézbevegyem egy kissé a ministerelnök urnák most emiitett beszédében tett ezt a kijelentését és iparkodjam lefejteni róla azt a mázat, amellyel a ministerelnök ur beszédét — feltételezem, hogy jóhiszemüleg — bevonni akarta. Mert el kell ismernem, hogy a ministerelnök ur felszólalásában iparkodott egy olyan kerek egészet adni, amelyben benne foglaltatik mindaz, ami r a kormánynak célja, akarata és munkaterve. És 62
