Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-19

À nemzetgyűlés 19. ülése 1922. évi július hó 12-én, szerdán. 477 előtt és mondták sokszor. En olvasom a naplót és magam is hallottam. Bár nem szivesén hallgat­ják meg a választ, a magam részéről azért észre­vételemet mégis megteszem. Mélyen t. képviselő­társam, talán az fáj valakinek, hogy ez a csizma rúgta fel a kommunizmust ? Vagy az fáj, hogy ennek hordozói legtöbbet verejtékeztek, végez­ték a legtöbb munkát ezer esztendő óta ? Vagy az fáj valakinek, hogy ezt a csizmát most nem szőrit ja a bankkölcsön gondja, hogy egy pici kis függetlenséget szerzett ? Az fáj, hogy ebben a rétegben van a reménységünk és hogy végre van egy olyan biztcs jegecesedési pont, amely mellett lassacskán vissza tudunk térni a normális állapo­tokra ? Ez a gyűlölködő közbeszólás csak arra alkalmas, hogy megbontsa azt a rendet és nyugalmat, amely után eddig valamennyien sóvá­rogtunk ! (Taps jobhfelől.) Ugyanilyen kérdés az is, ami az egyik felszóla­lás alkalmával hangzott el. Most, amikor a drága­ságról beszélnek, amiről jul tudjuk, hogy sokkal több oka van, mint ahány számjegy a számsorban van és több oka van, mint amennyit a drágaságról beszélnek, előtérbe helyezik a búza árát. Tessék megállapitani azt az igazságot, hogy a gazdák a búzát 700—800 koronáért adták el és nem a gazdák kezében volt az a búza akkor, amikor a mai több­ezer koronás hihetetlen és lelkiismeretlen magas árt elérte. (Ugy van ! jóbbfelől.) Tárgyilagosságot kérek mindenkitől és igyekszem, hogy magam is tárgyilagos legyek minden körülmények között. Programmbeszédemben egyetlenegy olyan szót nem mondottam, amit nyiltan bármikor el ne mondhatnék. Tárgyilagosságom bizonyítékául hi­vatkozom arra, hogy gazdaválasztóimnak sze­mébe mondottam azt is, mint egyik, nem tudom hányadik okát a drágaság növekedésének, hogy az a pénz, amely nem forog, amely nem végez gazdasági munkát, hanem a lajbi zsebében vagy a ládafiába van eltéve, az is növeli a drágaságot. Nekem meg­volt az erkölcsi bátorságom arra, hogy ezt elmond­jam, méltóztassék megengedni, hogy a másik oldal­ról is elmondjam nézetemet. (Helyeslés jóbbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Amilyen kötelessége a kor­mánynak a kisgazda és földmunkásosztály szem­pontjából elsősorban a tanyai programm megvaló­sítása, ugyanolyan kötelessége a kisiparosság kér­désének felkarolása. Határozottan arra kell töre­kednünk, hogy a kisiparosságnak elsőbbsége legyen a közszállitások helyén. (Helyeslés.) Arra kell töre­kednünk, hogy a kézműves-kamarákat külön, önálló alakban megvalósítsuk, arra kell törekednünk, hogy a kisiparosságot, amely a magyarság nagy erőfor­rása volt, ismét azzá tegyük és ne azzá a bizonyos kihalásra itélt réteggé, amivé a bankokrácia s az a bizonyos manchesteri liberalizmus tette. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarom ezen a téren tovább folytatni megjegyzéseimet, csak leszögezem azt a meggyőződésemet, hogy ezt az országot egye­dül és kizárólag a kisemberek boldogulásával lehet naggyá tenni. (Taps jóbbfelől.) A kormány részéről néhány ujabban bekövet­kezett intézkedésből azt látom, hogy ezen a téren jelentékeny lépéseket készit elő. Ezek a lépések még csak egyes jelenségekben nyilvánulnak meg. Az egyik lépés az volt, amit legutóbb örömmel üdvözöltem, hogy a kishaszonbérletek meghosz­szabbitásáról intézkedett, a másik pedig, ami ennél ujabb és annál fontosabb, az, . .. Peidl Gyula: A cukordrágitás ! Zsitvay Tibor : . . . hogy elrendelte a rézgálic összeirását. Szabadjon leszögeznem egészen szára­zan szerény nézetemet, hogy a cséplési szén, a rézgálic és olyan időkben, amikor e tekintetben aggályok vannak, a műtrágya beszerzéséről való gondoskodás, vagyis az a gondoskodás, hogy ezeket a legkritikusabb termelési időszakban el ne vonják a termelőktől, állami feladat, erről tehát az államnak és a kormánynak kellő időben és rendszeresen gondoskodnia kell. Nem akírok most erre a témára rátérni, mert akkor vissza­mennék megint a múltra és a múlt politikájára, de azt az előbbi megjegyzésemmel már lezártam. T. Nemzetgyűlés ! Sokat beszélünk a tekintély helyreállításáról. Azt hiszem, ebben a tekintetben sem lehet eltérés közöttünk, hogy a tekintélyek helyreállítása elsőrendű kötelesség ebben az or­szágban és ez ismét függ ugy a kormánytól, mint az ellenzéktől. A tekintély helyreállításához tartozik szerény nézetem szerint elsősorban a köz­alkalmazottak fizetésének emberhez méltó módon való rendezése. (Helyeslés.) Nem tartanám illőnek és helyesnek, hogy feltoljam magamat az ő kép­viselőjüknek, én csak azt szögezem le, hogy azt hiszem, valamennyien azon az állásponton vagyunk pártállásra való különbség nélkül, hogy ez egyike a legfájóbb sebeknek és egyike a legrettenetesebb veszélyeknek. Mert ha eddig igaz volt az, hogy azok a kopott kabátok fényes multat takarnak, nagyon félő most már, hogy ha ez az állapot tovább tart, a kopott kabát erről a fényes múltról meg talál feledkezni. Ne nyúljunk ehhez a témához semmi­féle elfogultsággal. Ha hozzá nyulunk ehhez a témához, vegyük irányitónak a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségének memorandumát, amely szövetség mindig megmutatta, hogy mérsékletet tudott tanusitani és nem kivánt mást, mint annyi betevő falatot, hogy ne kelljen koldulnia, ne kell­jen éheznie, hanem meglegyen a mindennapi kenyere. De kell még valami a tekintély helyreállításá­hoz. (Egy hang balfelől: Mi van a B.-listával ?) A KANSZ-nak a memorandumában a B.-lista is benne van ; részletekkel az indemnitási vita során fog­lalkozni nem, tartom helyesnek. De van itt egy másik kérdés. A tekintély helyreállításához tarto­zik a szolgálati pragmatika megvalósítása, amely biztosit ja a tisztviselő függetlenségét. (Helyeslés jóbbfelől és a középen. Közbeszólások a szélsőbal­oldalon.) Nagyon kérem, ne méltóztassanak közbe­szólás alakjában megint a politikát bevinni, mert akkor kénytelen vagyok erre reagálni, tudnék is reagálni ; de azt kérném, hogy ezt a kérdést min­den politikától mentesen helyezzük a Ház aszta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom