Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-19
A nemzetgyűlés 19. ülése 1922. évi július hó 12-én, szerdán. 473 illetők ellen az eljárás folyamatban van, és ha nem tudnék felmutatni sürgönyöket, amelyekben felszólalt a párt amiatt, hogy az ilyen cselekményeket elkövető tetteseket letartóztatták. A pacsai választókerületben Drozdy képviselőtársunk hivei megfenyegették a Barthospártiakat, hogy felégetik a házaikat... Karafiáth Jenő : Nálam is előfordult ! Zsitvay Tibor ; ... és magatartásuk oly fenyegető volt, hogy Kisrada községben a Barthospártiak nem mertek leszavazni, Dióskál községben pedig a Drozdy-párt főkortesei azt kiabálták, hogy hullaszaguk lesz a csendőröknek és lékeli őket fegyverezni, nehogy fegyverüket használhassák. (Nagy zaj jobb felöl.) Nagyon természetes, hogy ilyen előzmények után Drozdy képviselőtársunk egyike azoknak, akik leghangosabban tiltakoznak a választási atrocitások ellen. (Igaz! Ugy van! Nagy zaj johbfelöl.) Nehogy azonban valaki azt gondolja, hogy ezekben az esetekben csak puszta fenyegetések voltak, amelyeket nem kellett volna komolyan venni, hivatkozhatom olyan sajnálatos esetekre is, ahol ezek a fenyegetések a tettig érlelődtek. így pl. ugyancsak Drozdy képviselőtársunk kerületében, Kiskomárom, G-arabonc, Komárváros, Galambok, Zalamerenye, Zalakárok, Zalaujlak községben a Drozdy-párt kortesei azt hirdették, hogy azoknak házait, akik nem szavaznak Drozdyra, felgyújtják, gabonáját lekaszálják, szőlőjét tönkreteszik. (Nagy zaj jobbfelöl.) Természetesen ezek nem atrocitások! Ellenben atrocitás volt, mikor a fenyegetés beváltását a csendőri karhatalom több községben megakadályozta ; de tény az, hogy Galambok községben megakadályoni nem sikerült, mert az ellenpárti oldalon levő községi biró szőlőjéből 20 sort összevertek a Drozdy-párt emberei. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Kuna P. András: Ez a jogrend! Zsitvay Tibor : Ehhez megjegyzést fűznöm, azt hiszem, nem szükséges. A mezőcsáti kerületben, ahol a prim-hegedüt a Rassay-párt vitte és az fejlesztette, hevitette az izgalmak tüzét, nem kevesebbről beszéltek, mint arról, hogy a robotot, a nemesi jogokat fogják visszahozni és az igy támadt izgalmak tüzében a saját pártjukon álló választókat anynyira felizgatták, hogy Mezőcsáton a főszolgabíróra, valamint Porosz János küldöttségi elnökre, Igriciben pedig a csen clőrj ár őrre rálőttek. (Zaj jobbfelöl.) Százával folytathatnám az eseteket, azonban még csak egy esetet emlitek és ez a balatonfüredi eset, (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) ahol talán azt szeretnék mondani, hogy két egységespárti állt egymással szemben, azonban véletlenül azok, akik Herczeg Imrét agyonlőtték, azzal korteskedtek Héjj Imre képviselőtársunk ellenjelöltje mellett, hogy mihelyt megválasztják az ő jelöltjüket, clZ cl Rassay-pártba fog belépni. Patacsi Dénes: Igy volt! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — I. KÖTET. Zsitvay Tibor : Ehhez az esethez semmiféle kommentárt nem fűzök. Annyira elitélő ez önmagában, hogy ehhez egy elitélő szót is fűzni teljesen felesleges, teljesen céltalan. Kiss Menyhért: Ezért kell a titkosság! Zsitvay Tibor: Ezért kell visszatérni az egyéni felelősség elvére, amelynek épen ellentmond a titkosság. Ha visszajutunk oda, hogy meglesz az egyéni felelősség érzése, tudata, akkor nekem egészen mindegy, hogy nyilt vagy titkos-e a választójog, mert akkor az egyéni felelősség nekem biztositéka annak, hogy itt lesz jogrend és nem lesz választási visszaélés. (Élénk helyeslés jobbfelöl és középen.) A magam részéről tökéletesen jól tudom azt, hogy tele van az ország nyomorúsággal és keserűséggel. De ahogy a kormánynak teljes erejével azon kell közreműködnie, hogy azokat a tényeket, amelyek a nyomorúságnak, a keserűségnek okai, elhárítsa, orvosolja, vagyis a gyógyszert nyújtsa a beteg testnek, ugyanakkor az ellenzéknek ugyanolyan hazafias kötelessége, hogy az izgatószerek adagolásától tartózkodjék, mert az izgatószerek ép ugy tönkreteszik a beteget, mint a gyógyszer elvonása. Egyforma a kötelesség, és ha ebben az egyforma kötelességben találkozunk, lesz jogrend, lesz boldogulás és lesz feltámadás ebben az országban. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ellenben ugyanakkor, amikor azt nézzük, vájjon az ellenzék soraiban ugyanazzal az őszinteséggel keresik-e a konszolidációt, bizonyos megdöbbenéssel észleljük, hogy akadtak a t. Nemzetgyűlés tagjai sorában olyanok, akik jónak látták bizonyos kapcsolat-látszatot feltüntetni azzal a bizonyos emigrációval, amelyről minden magyar embernek csak egyféle véleménye lehet. (Ugy van ! jobb felöl.) Mindenekelőtt szegeszük le és állapítsuk meg, hogy az »emigráció« a magyar történelemben egy dicsőséges név. Kossuth Lajosnak és emigráns társainak neve azt jelentette, hogy a haza határait meg kell védeni, hogy a hazát elnyomó zsarnokság ellen a szabadság érdekében a külföldön kell agitálni. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy azok a szökevények, akik most nem mernek megjelenni a független magyar biróság ítélőszéke előtt, a külföldön most a külföldi zsarnokság hatalmát keresik a magyar függetlenséggel szemben, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) azoknak támogatását keresik, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) és ha visszamegyünk arra az időre, amikor belül voltak az országban, meg kell állapitanunk, hogy akkor nem — mint Kossuth Lajos tette — megvédték a határokat, hanem igenis kinyitották a határokat az ellenség előtt. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl és a középen.) En nem vagyok híve az amnesztiáknak. En azt tartom, hogy csak akkor juthatunk teljes lelki megnyugváshoz ebben az országban, ha a bűnt bűnhődés követi, vagy a gyanút követi az ítélet, amely felment vagy büntet. 60
