Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-19

,Ä nemzetgyűlés 19. ülése 1922, tek ebbe a parlamentbe, szintén becsületesen fogják keresni. Nem vehetik tehát rossznéven azt, ha rámutatok arra, megkeresem a forrását, hogy hol és mikor történt a legelső lesiklás (Zaj a szélsőbaloldalon.) a helyes alapról és át­térés arra a területre, amely a magyar politi­kában sohasem volt ismerős, mert a magyar politikában addig meg tudtuk tartani azt az őszinteséget és önfegyelmet, amellyel egyedül lehet a jogrendet megőrizni. Batitz Gyula : A történelmet meghamisitani nem szép dolog! (Zaj.) Klárik Ferenc: Nem is lehet! Zsitvay Tibor: Majd mindjárt beszélünk arról is. Nézzük meg, hogy a felelőtlen izgatás lehetőségének mi nyitott kaput legelőször. Utat nyitott ennek a mi sajtójogi fokozatos felelős­ségi rendszerünk, amely intézményessé tette a Strohmann-rendszert, ennek a rendszernek utján privilegizálta a bűnpártolást és biztositotta az izgatóknak a felelőtlenséget. (Egy hang a szélső­baloldalon : Bosszul ismeri a törvényt !) Ugyanaz a mentalitás, amely ebből az elavult sajtójogi felelősségi rendszerből megteremtette a maga részére a felelőtlenségnek a fellegvárát, ugyanaz a mentalitás, amely a tömegek felelőtlenségét köztudattá akarta emelni és ebben elmentette az egyéni felelősségnek elvét azok részéről, akik az ő oldalán állanak, a másik oldalon álló pár­tok vagy osztályok egyes tagjainak botlásait vagy — megengedem — bűneit általánosította és egyeseknek cselekedeteiért egész osztályokat és pártokat tett felelőssé. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ugyanazok, akik évtizedes felelőtlen izgatásuk során kitermelték a »szolgabiró-uralom, csendőruralom, csizmások, csuhások, bőrkabáto­sok« és más hasonló lelkiismeretlen általánosí­tásokat, most a jogrendért kiabálnak akkor, amikor a másik oldalon — leszögezem, mert ebben egyet kell értenünk : ép oly helytelenül, igazságtalanul és méltatlanul — az egész zsidó­ságot teszik felelőssé egyesek bűneiért. Ugy látszik, ezek az urak elfelejtik azt, hogy a bot­nak két vége van, és hogy a nagyobb felelősséget azok viselik, akik a politika porondjára először bevitték azt az eszközt, amely nem odavaló. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) En minden általánosításnak kérlelhetetlen ellensége vagyok, mert én azt embertelennek ós igazságtalannak tartom. (Helyeslés a jobboldalon és a Mzépen.) Azt tartom, hogy az egyedüli helyes ut az, ha az egyéni felelősség elvéhez visszatérünk és ezt minden vonalon érvényesít­jük. Azt tartom, hogy amig az egyéni felelősség érzetét újból fel nem támasztottuk, addig az erkölcsi rend és — hogy ugy mondjuk — a jogrend nem lesz tökéletes ebben az országban ; mert addig, amig a sajtó-, gyülekezési és egye­sülési jog s a köz- és büntetőjog más forrásai alkalmat adnak a felelőtlen nemzetrontásra, addig én — bár az Isten adná, hogy ne legyen ebben igazam és közre is kell működnünk, hogy évi július hó 12-én, szerdán. 471 ne legyen igy — attól tartok, hogy addig a forradalmak káros utórezgései ismét és ismét éreztetni fogják a maguk hatását, bármennyit beszélünk ezekről, vagy talán annál inkább, mennél többet beszélünk róla és minél jobban kavarjuk fel a nehezen lecsillapodott szenvedé­lyeket. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Már pedig, ha a romok között uj életet akarunk te­remteni, akkor ki kell irtani még a gondolatát is annak, hogy ebben a nemzetben, ebben az országban forradalom utján bármikor politikai sikert, politikai hatalmat lehessen szerezni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Pikler Emil: Tettekkel, nem pedig szavak­kal! (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Zsiívay Tibor : Ugy van, t. Nemzetgyűlés, tettekkel és nem szavakkal. Esztergályos János: Mint Kecskeméten és környékén ! (Zaj. Elnök csenget.) Zsitvay Tibor : Rá fogok térni mindjárt arra, hogy ha ezt el akarjuk érni, akkor igenis, tes­sék tettekkel bizonyítani, hogy nem keverjük fel a szenvedélyeket. Én szívesen koncedálom, hogy megvan ez a szándék, de épen önöktől várom e tekintetben a tetteket. Esztergályos János: Mindennap folytatják! (Zaj. Elnök csenget.) Zsitvay Tibor : Meg kell szűnnie annak a mentalitásnak is, amely a magyar néplélektől idegen, amely a magyar politika fegyverei közé bevitte a bombát, a gyilkosságot és az osztály­gyűlöletet. (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Francia Kiss Mihály! Sörház-utca!) Amig ezeket a fegyvereket használják, addig a meg­nyugvás a nemzetbe vissza nem térhet és ahogy a kormánynak kötelessége az, hogy minden ere­jével lehetetlenné tegye ennek a három irányú nem magyar fegyvernek használatát, épugy kö­telessége a nemzetgyűlés minden egyes tagjának is, hogy az izgalmak lecsillapításában résztvegyen, mert nem ér semmit, ha a kormány mindent meg is tesz az izgató tények megszüntetésére; meg kell szüntetni az izgatást is. Az egyik oldalon ugyanúgy áll ez a köte­lesség, mint a másik oldalon, és a nemzetgyűlés minden egyes tagjának összefogására van szük­ség, hogy meggyógyítsuk a beteg nemzetet, hogy kiöljük azt a gondolatot is, hogy lehet­séges Magyarországon a jogrendet még egyszer felborítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Azt mondottam az előbb, hogy vizsgáljuk meg, milyen őszinteséggel szol­gálja a nemzetgyűlés ellenzéki oldalának egyik­másik képviselője a konszolidáció helyreállítását. Sajnálattal látom, hogy épen a választási moz­galmak idején ezen őszinteség tekintetében igen súlyos aggodalmakra okot adó jelenségekkel kel­lett részükről találkoznunk, olyan jelenségekkel, amelyek azt mutatják, hogy a forradalomnak bizonyos, még meglévő utórezgéseit egyesek ujra fel akarják fújni minél nagyobbra, ujra

Next

/
Oldalképek
Tartalom